Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
SAJTÓTÜKÖR 36 Hősök és antihősök "epszabadsag 1947-ben - a Magyar Rádió Hírmondó Rt. keretén belül működő Magyar Közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint - az országban leginkább Kossuth Lajost, 1991-ben - a Szonda Ipsos vizsgálata szerint - Széchenyi Istvánt tartották „a magyar történelem Magyarország számára legnagyobb alakjának”. A „legtöbbet ártó” történelmi személyiségek listája élén akkoriban Szálasi Ferenc, most pedig Rákosi Mátyás állt. A Kádár-korszak mai szemmel főcímmel közöl terjedelmes elemzést Charles Gáti történésztől (USA) a História. „A tábor legvidámabb barakkja” - a számos korszakjellemző egyike ez volt. Charles Gáti erről így vélekedik:- Igaz, mert volt „kaja”, lett telek, az életszínvonal emelkedett, nyíltabban lehetett „dumálni”, mint a környező országokban, s a végén csaknem mindenki - tisztelet a kivételnek - útlevelet is kapott. Ismerjük el, hogy a szocialista tábor 14-es mezőnyéből Magyarország bizony kiemelkedett. Kádár nemcsak Magyarország, de a tömb legnépszerűbb politikusának számított. A szomszédos népek irigyelték is a magyarokat; szovjet turisták itt azt A Szonda Ipsos 1991 decemberében megismételte az 1947-ben feltett kérdéseket, s választ keresett arra, hogy az elmúlt több mint negyven év vajon hozott-e változást a történelmi hősök és antihősök rangsorában, vannak-e űj szereplői akár az egyik, akár a másik mezőnynek. A megkérdezettek mindkét vizsgálatban az ország felnőtt lakosságát reprezentálták. hitték, hogy Nyugaton vannak. A Nyugat időközben csodálta is, idealizálta is az itteni viszonyokat; voltak olyan évek, amikor az ország híre és Kádár neve márka lett. Puskás Öcsi után és Rubik Ernő előtt Kádár volt az a magyar, akit a világ legjobban ismert és leginkább tisztelt. Véleményem szerint félreértve a rendszer lényegét még azt is lehetett hallani, hogy Kádár reálpolitikájával elérte mindazt, amit 1956 zászlajára tűzött. A magyar nép egy része azonban - s ez fontosabb, mint az én véleményem - ezt a konklúziót is valósnak vélte, sőt, fénykorában Kádárt minden bizonnyal meg is választotta volna az ország kormányzójának. Ám ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ebben az ún. vidám barakkban egy olyan nép élt, amely világstatisztikákban elsők között állt az öngyilkosság és az alkoholizmus kategóriáiban. S azt is figyelembe kell venni, hogy a relatív jólét s Páskándi Géza az Erdélyi Magyarság című független politikai és művelődési szemle hasábjain fejti ki tűnődéseit az anyanyelvről. Egyebek között így vélekedik: Semmi sem praktikusabb, mint az anyanyelv. Mint e nyelven beszélni és írni. Annak előnye, amiben születünk, a szellem bőrébe, akit anyanyelvnek hívnak. Kétségtelen: megnyúzatva valamennyit még élünk, egy-két generációt, különösen bőrátültetéssel, de ez már más élet. Az érzőidegek végei e bőrön helyezkednek el. S ezen belül vannak kényesebb, ingerlékenyebb zónák. Szavak: Anya, nemzet és a többi. Nos: e gyakorlatiasságban semmi misztikusság, mitologizálás. Micsoda érdek fűtötte vádak érik mégis! Sőt jó demokráciánk felszínre hozza, amit a diktatúra lenyomott. A mes-Hogy azért a függetlenedett Ukrajnában - közelebbről: a Kárpátalján - sem így a nagy vidámság ára az unokákkal, sőt a dédunokákkal előbb-utóbb megfizetendő. Ily módon ez az ár bizony túl magas, s ezért is tűnt el a vidám barakk a füstbe ment tömbbel együtt. terséges gravitáció. Mint rég irtam: a diktatúrában a különböző társadalmi formációk „üvegeiben” azonos szinten létezhetnek a lelkek. Ez az ideológia megteremtheti ugyan a külső változatosságot (a más és más alakú üveget), de benne csak ugyanaz létezik, és ugyanolyan szinten lehetséges. így függ újfent öszsze anyanyelv, nemzet a jogokkal és demokráciával. Nos: a gyermek, ki anyanyelvén nem tanulhat, hátrányba kerülhet. Sőt a felnőtt is. Lehet bár tehetségesebb, mint a többség, akkor is maguk mögé küldik. Rejtett numerus clausus: „csakis állam nyelvén!” A demokrácia tehát nem az egyenlősítő jassznyelv uralma, nem is a rossz Bábel káosza, hanem a gazdag változatok éltető tarkasága lesz... A változatok reneszánsza, igen. Ezé a jövő. lett máról holnapra „fenékig tejfel az élet”, arról számol be az Ungváron megjeA tábor legvidámabb barakkja História Páskándi Géza az anyanyelvről Ukrajnában — lassan halad ITkÁRRMALJA „ A KÁRPÁTALJAI MAGVAR KULTURÁLIS SZÖVETSÉG LAPJA az idő lenő Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség lapja. A „Kárpátalja” így látja a jelenlegi helyzetet: Ha valami isteni csoda folytán láthatatlan köntösben berepülhetnénk területünk néhány ipari vállalatába, elég furcsa dolgokat látnánk. Először is unatkozó embereket, akiknek a semmittevésnél csak a mérgük nagyobb. S látnánk lótó-futó főnököket, akik nagy odaadással intéznek bizonyos ügyeket. Az előbbiek, bizonyára kitalálták, ők a munkások, bizony sok mindent megéltek már, így nagy éljenzések közepette az ötéves tervciklusokat, a látszateredményeken burjánzó szocialista versenyeket, voltak dolgozók, új emberek, a kommunizmus építői, a peresztrojka katonái, a piacgazdálkodásra való áttérés serény hangyái stb. Mindezt higgadtan, kisebb-nagyobb hőbörgéssel el is fogadták, pontosabban elfogadtatták velük. Most azonban úgy néz ki, nincs tovább. Nincs munka, nincs ígérgetés. Pontosabban ígérni ígérik a munkanélküliséget. Biztató távlat, ugye? Ez az oka hát mérgünknek. No és egyéb is. Az az újévi nagy sürgés-forgás, mellyel a főnökség készült az 1992. esztendőre. Soha nem voltak még ilyen fürgék. Tévedés ne essék, nem a közös érdekekért, esetleg a munkásokért kezdték el csipkedni magukat. Ah, ezt ne is gondolják. Vettek-vittek mindent, ami a gyárban megvehető, elvihető volt. De csak nekik. Még a kiállítási tárgyak, berendezések is eltűntek, azaz
