Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
HAZAI KORKÉP Megismerni egy falut, kisvárost: szakmámban sorozatosan megoldandó feladvány - izgalmas, buktatókkal teli, soha végig nem járható tanulmányutakat produkál. Eredményként újságoljuk szét, ha itt is, meg ott is szépen felzárkóznak, boltjukban ugyanaz a megkívánt áruválaszték, a vízvezetékek, óvodai viszonyaik stb. egyazon szinten vannak, de eközben a helyi jellegzetességek kibukkanásainak is örülünk (az uniformizálódást látva egyre jobban). Nincs két egyforma falu, saját lelkisége van mindegyiknek. Népnyelvi arcképvázlat Dorogon élnek az olajevők, a nánásiak „szalmások” a hátuk mögött (mert micsoda dolog az, hogy szalmafonásból éltek!), a böszörményiek „ürgések” (szegényebb családai régebben a mezei kártevők ritkításában lettek keresett szakemberek). Ez persze a nyelvöltögetés szintje. Négyszáz évvel ezelőtt a szürkemarha volt a fő exportcikkünk. Az állatok hajtói nemcsak a nógatásukra használták a furkósbotot, vészesen megforgatSzínes képünkön: szenteltvizet hintenek a kosarakra oroggal először Nánáson találkoztam. Németi bácsi, debreceni mesterember, az ottani vásárban árulta szarunyelű, régimódi konyhakéseit és bicskáit. Érdeklődésemre felsorolta merre üti még fel a sátrát, de a helységnevek közül a legközelebbi szomszéd furcsamód kimaradt. És Hajdúdorog? - követelőztem. Azoknak nem kell kés, azok olajosok - világosított fel. Nemigen értettem válaszát, de az tett kíváncsivá: milyen emberek lehetnek a dorogi hajdúk? A szertartás alatt kétszer is tisztelegnek a kardokkal ták akkor is, ha a gulyát megszaggatni próbálták a tolvajok. Hajcsári megbízatások híján rokon ténykedésbe fogtak - fegyverforgatók lettek a kemény élethez szokott, vad férfiak. Iskoláskönyvekből tudjuk: Bocskai fogadta fel őket, majd hű katonáit letelepítette birtokain. A hajdúk közé sorakoztak a Balkánról, a török elől futók is, akiket - nemzetiségüket nem a mai pontossággal meghatározva és közéjük véve olykor a hódoltsági magyarokat - rácoknak mondtak egykoron. A hajdúvárosok közül három egy bokorban található. Hajdúnánás a legnagyobb határú. Irdatlan legelőin ezerszám hízott a szürkemarha, ez alapozta meg a nagygazdák és a híres számadó gulyások tekintélyét. A nánási ember máig előbbre sorolja ezt a haszonállatot a lónál, pedig ez szokatlan a magyarnál. Hajdúböszörmény az Árpád-korban népünkbe olvadt török nyelvű, mohamedán vallású etnikum nevét őrzi. A hajdúkerület központja volt, kapitányuk a mostani múzeum épületében székelt. A kevésföldű Hajdúdorog nem lehetett gazdag. A hazai görög katolikusok legnépesebb települése, püspökségük itt található, és a változásokkal most visszakapták iskoláikat az államtól. Tartják magukat a hagyományokhoz. A farsang utolsó napján, a héthetes nagyböjt előtt a zsírnak még a maradékát is kisúrolják az asszonyok az edényekből, azután csak napraforgóolajjal főznek egészen feltámadásig. Ennek lett a kárvallottja az emlegetett késesmester, akinek a szemében a kés, a bicska a szalonnázás eszköze, amit az olajhoz minek is vennének meg. Liturgia és díszőrség Rácoknak is titulálják a környékbeliek az olajosokat. A szakirodalomban többen felvetik lakosságuk egy részének délszláv származását, ezt sugallná görögkeleti, majd görög katolikusra változtatott vallásuk is. Ők maguk következetesen a magyar mivoltukat bizonyítják. Amikor a fővárosba került értelmiségi família vendégeként firtatom a kérdést, az orrom alá dugják a „Magyarország geographiája” vaskos kötetét. Fényes Elek ezt írja váró-
