Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

sukról a múlt század közepén: „Népessége 8234 lélek, kik kevés kivétellel mind a görög egyesült vallást követik, de azért tiszta magyarok”. Évszázados kérelemáradattal küzdöttek, hogy templomukban a liturgia anyanyelvükön hangozzék. Ne folytassuk! A történettudomány céljai és módszerei nem azonosak a miénkkel. A levéltári okmányok helyett a mai emberekre vagyunk kíváncsiak, a „hajdúdorogiságukra”. Mit tartanak magukról? - szemléletünk szerint ez a mérvadó. (Hozzátéve: ha fordítva lenne, vagyis délszláv identitás munkálna bennük ilyen büszkén, azt éppoly rokonszenvesnek tartanánk.)

A görög katolikus szertartások és kellékeik Bizánc keleti pompáját idézik. A liturgia megszabott, de itt hozzáadódik a hajdú hagyomány. Sehol máshol az országban, ebben a városban valóban fegyveresek őrzik a templomban felállított jelképes sírt Krisztus halálától három napon át a

Fegyelmezett tekintetek, hajdúmódra begyűrt sapkában, tujaág díszítéssel

feltámadásig. A szólásmondással ellentétben ingyen szolgálnak, mindössze néhány kiló hal árát költik rájuk, hogy böjti ételt ehessenek a várakozóhelyükön.

Jóvágású, komoly viselkedésű ifjak lehetnek a Krisztus-katonák, és csakis legények. Közéjük kerülni megtiszteltetés. (Az öregember sírjánál a kántor beleénekli a búcsúztatóba, ahogyan az asszonyok esetében is versbe vétetik, ha hajdanán Mária-lányok voltak.) Jól mutatnak a fekete ruhában, nagyapjuk esküvői öltönye és csizmája, most látjuk, milyen puritán méltóságú. A kardok több generáció óta apáról fiúra öröklődnek.

Csapatvezetőjük, a káplár hetekkel előbb elkezdi a tanítást. Lesz eredménye: vezényszavak elhangzása nélkül, valami néma jeladásra katonásan bevonulnak, követik a mise lefolyá-Csoportkép az ikonosztáz előtt