Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

Csaba királyfi nem is létezett

Egy kis kalandozás a honfoglalás körül

A magyarok kárpát-medencei honfoglalása nemcsak a magyarság, hanem Európa történetének is kiemelkedően fontos eseménye volt. Egy keletről jött, félig még nomád nép érkezett Európa közepére, ahol meglepő gyorsasággal integrálódott a feduális Európához. A magyarság úgy lett a nyugati kereszténység védőbástyája, hogy közben szinte példátlan módon nemcsak etnikai identitását őrizte meg, de független államiságát is. Nem véletlen tehát, hogy a honfoglalás emléke régóta a nemzeti öntudatunk szilárd eleme.

A honfoglalás körüli megmegújuló vitáknak nemcsak az ad különös aktualitást, hogy közeledik az 1100. évfordulója, hanem az is, hogy Magyarország megint az európai integráció problémáival küszködik. Nem felejthetjük azonban el, hogy némely szomszéd nép nacionalistái számára a magyar honfoglalás irritáló történeti tény. Azok a kérdések, hogy melyik nép jött előbb, melyik volt a fejlettebb, és ki, kit, hogyan igázott le egykoron, sajnos még ma is indulatokat kavarnak, sőt egyesek fejében mai jogok eszmei alátámasztását is szolgálják.

A honfoglalásról szóló viták persze nemcsak a fentiek miatt dúlnak, hanem mert a kor igen forrásszegény, tág teret engedve így a legkülönfélébb, néha elfogult feltevéseknek is. A ma-Magyar harcos egy honfoglalás korabeli rajzon

L, ’ í . *

1! t

fih v: • * t

r%L**9*vf

Ti• ’s *■ •* fi

i jSTi ' ^ 4

rrvir m ML »*'■ r

S£Mf/T * > ] , wi. lm- _

fi feL'x

gyár honfoglalásról alig fél tucat, közel egykorú, nem könnyen értelmezhető forrás közöl adatokat. Sajnos, úgy tűnik, hogy a 10. század magyarjai nem írták le tetteiket, a 11-12. század egyházi írástudói számára pedig a honfoglalás kora a pogány barbárság időszaka volt, amelyet jobbnak láttak nem sokat emlegetni. Mire a 13. században feltámadt az igény a múlt dicsőségének megörökítésére, addigra a krónikások már szinte csak néhány, a nép ajkán élő mondát hívhattak ehhez segítségül. Ezek a kísérletek bizony ritkán állták ki a modern történelemkritika próbáját.

Hunok, onogurok és magyarok

A magyar őstörténet egyik legmakacsabb tévhite a hunok és a magyarok rokonságának vagy azonosságának tétele volt. Az elképzelés első részletes megfogalmazását a 13. század végén író Kézai Simon mester krónikájából ismerjük. Ezek szerint a magyarok kétszer foglaltak hazát a Kárpát-medencében, egyszer mint hunok és másodszor pedig mint Árpád vezér magyar népe. A székelyek pedig a hunok maradékaiként várták be a második honfoglalást.

Ma már persze világos,