Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
hogy a kínai nagy fal mellől induló 5. századi hunoknak vajmi kevés közük volt a magyarok őseihez, illetve, hogy a csodaszarvas mondában szereplő Hunor nevű testvér nem a hunok, hanem sokkal inkább az óbolgárokkal is kapcsolatba hozható onogurok emlékét közvetíti felénk. Kézai mestert azonban mégsem marasztalhatjuk el teljesen, hiszen már a 10. század végén elkezdték a bizánci és a nyugati források a hunokkal azonosítgatni a magyarokat. Ráadásul a magyar hun történet olyan részleteket is tartalmaz, amelyeket Honfoglalás kori vezér szablyája a kiterjedt, európai Attilahistóriák nem. Fel is lángolt a vita, hogy volt-e a magyaroknak eredeti hun, illetve Attila-hagyományuk vagy sem. Ha volt, akkor honnét, ha nem, akkor hogyan lett stb. A válaszok igen tarkák voltak. Az egyik kutató szerint, ha a nép nem is rokon, de az Árpád-ház családfája visszavezethető egészen Attiláig. Mások szerint az onogurok vagy az avarok, esetleg a gepidák közvetítették a hagyományt. Megint mások azt mondták, hogy az egész históriát tudálékos nyugati szerzők nyomán Kézai találta ki. E kérdésben bizonyosság nincsen, így csak a saját elképzelésemet vázolhatom itt föl. A korai magyar történet leghitelesebb forrása Bíborban született Konstantin bizánci császárnak a birodalom kormányzásáról a 10. század közepén írott munkája. A császár ebbe belefoglalta Árpád dédunokájának, Tormás hercegnek a magyarok régebbi történetéről szóló elbeszélését is, de sem Attiláról, sem pedig a hunokról nem esik szó benne. A 10. század végén viszont egyes külföldi szerzők már azonosítják a magyarokat a hunokkal. A következtetés tehát logikus: Attila emlékét alighanem az augsburgi (955) csatavesztést követő válságos években karolhatták tol a magyar fejedelmi udvarban. Az Európa-szerte rettegett hun fejedelem, mint a magyarok őse, alkalmasnak tűnt részben a fejedelmi ház megrendült karizmájá-57 r