Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
tiszteltük őt - nem neki, hanem magunknak és a kanadai magyar közönségnek csináltuk. Ez nem üzlet, hanem misszió. Ez egy magyar ügy, amely szeretetből és lelkesedésből fakad. Reményi Sándor mondta egyszer, hogy számunkra az anyanyelv megőrzéséhez a templom és az iskola után legfontosabb a színház. Elhatároztam, hogy én a magyar színházat tovább csinálom. 1987-ben még Kertész Sándorral közösen mutattuk be Heltaitól a Néma leventét, majd ’88-tól teljesen önállóan működtünk.- Az újjáalakult színház nevének megválasztásával bajban voltunk, mert bármilyen nevet is találtunk ki, mindegyik korlátozta a repertoárt. Végül a Torontói Magyar Színház elnevezés mellett döntöttünk, ebbe minden műfaj belefér.- Közben a színház egyre rosszabbul ment, a közönség fogyott - egyrészt a halálozások következtében, másrészt a gazdasági nehézségek miatt, ezért szükség volt bizonyos trükkökre, hogy be tudjuk csalogatni a második nemzedéket is. Ez »■SS*;1 THE GRANDMOTHER Ji «I IN HUNGARIAN^ Kosaras Pufi csak látszólag komor, az életben roppant vidám direktor Alatta: Csiky Gergely-Fényes Szabolcs: Nagymama című zenés játékában Németh Marika és Marik Péter is fellépett elsősorban a zenés darabok révén sikerült. A társulatépítés sem jelentett egyszerű munkát. Könnyű volt 1956-ban színházat csinálni, amikor rengeteg jó színész jött ki az anyaországból, most viszont annál nehezebb. Öszszeszedtem egy csomó fiatalt, akiknek azért már volt valamilyen amatőr múltjuk. Ekkor derült ki, hogy a társulat összetétele hézagos, „lukas”: nincs sem drámai hős, sem hősnő, nincs operettbonviván. Talán három olyan darab akadt az eddig bemutatott tizenöt közül, amelyet a saját társulattal meg tudtunk oldani, a többi tizenkettőhöz vendégeket kellett hívnunk Magyarországról. Mivel nem lehet elvárni egy vendégművésztől, hogy a mi egy-két előadásunkért megtanulja egy darab főszerepét, ezért általában a Budapesten futó darabokból hívtuk meg a szereplőket. így jött el hozzánk a Csárdáskirálynő két főszerepére a Fővárosi Operettszínházból Virágh József és Kovács Brigitta. Virágh Jóskát azután még visszahívtam a Marica grófnő és a János vitéz bonvivánszerepére is.- Egy színház azért tulajdonképpen üzem is, melynek működéséhez szükség van szervezőkre és műszakiakra is. Állami támogatás híján ezt hogyan oldjátok meg?- Családi alapon. Én vállalom a dolgok művészeti részét: a darabválasztás, a rendezés, a díszlettervezés, sőt többnyire a kivitelezés is az én reszortom. A feleségem és a lányom a szervezők, az ő feladatuk a nézőtér megtöltése. A fiam a színpadmester, rá tartozik az összes műszaki dolog, például a füstgép, a villogások, a zajok stb. Ja, és persze még egy dolog: a nehéz tárgyak cipelése...-Annak ellenére, hogy ilyen nehéz körülmények között dolgoztok, mégis túlléptétek az amatőr szintet.- A mi színházunk nem mérhető a magyarországi profi színházakhoz, nem is velük akarunk konkurálni, nekünk a magunk helyén kell, az itteni körülményekhez képest a legjobbat csinálni. De azért örülök, hogy így látod.-Jó volna, ha megismerhetne benneteket a hazai közönség is.- A dolog nem lehetetlen, mert meghívást kaptunk Kisvárdára, a Magyarország határain kívül működő magyar színházak fesztiváljára. írta és fényképezte: POOR PETER I
