Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
KILÁTÓ Az anyanyelvet őrző színész Leányvásár Torontóban KANADAI BESZÉLGETÉS KOSARAS VILMOSSAL Torontói vendégszereplésem ideje alatt gyakran járom a város utcáit. Egy délután a Bayview Avenue-n nézelődtem, és megláttam egy feliratot: Torontói Magyar Színház. Szívet melengető érzés Kanada angol nyelvű részén, Budapesttől nyolc és fél ezer kilométerre a magyar kultúrának egy ilyen fellegvárát felfedezni. Vérbeli színházi ember lévén azon kezdtem gondolkozni, hogyan lehetséges ez, hiszen egy színház fenntartásához annyi feltétel szükséges, hogy felsorolni is hosszú. Hogy tudják ezt ebben az idegen környezetben megteremteni? És milyen színvonalon? Elhatároztam, hogy a következő előadásukat megnézem. A Torontói Magyar Színház Jacobi: Leányvásár című operettjét játszotta. Beültem a nézőtérre, hogy - mint szakmai ember - kritikus szemmel végignézzem a darabot, de azután teljesen megfeledkeztem mindenről, engem is éppúgy magával ragadott a színház varázsa, mint a többi nézőt. A színészek tökéletes felkészültséggel, lelkesen játszottak. Illúziókeltőek voltak a díszletek, volt minden, ami az operetthez kell: zenekar, kórus, tánckar. S az előadás végén a fergeteges taps: az osztatlan siker elismerését honorálva. Az öreg Rottenberg gróf szerepében Kosaras Pufi aratott megérdemelt sikert. Persze csak mint színész szerepel ezen a becenéven, amelyet szeretetből adtak neki barátai jó néhány évvel ezelőtt. A plakátokon rendezőként a „hivatalos” nevét olvashatjuk: Kosaras Vilmos. Előadás után felkerestem, hogy elbeszélgessek vele múltjáról, jelenéről, munkájáról, a színházzal való kapcsolatáról.- 1975-ben jöttem ki Kanadába, pontosabban Montrealba. Egy montreali magyar újságban olvastam, hogy a Torontói Művész Színház bemutatja az Erzsébet című operettet. Úgy éreztem, hogy ha itt, Kanadában van magyar színház, akkor nekem ott a helyem. Összepakoltam a cuccom, és átköltöztem Torontóba, ahol sikerült a színháznál műszaki munkakörben elhelyezkednem.-Jó kapcsolatom alakult ki Kertész Sándorral, a Torontói Művész Színház igazgatójával, így végül is elkezdtem színészi működésemet. Amíg a Kertész-színház fennállt, majdnem minden darabban játszottam.-Aztán 1982 áprilisában fogtam bele első, saját vállalkozásomba: a Vámosi- Záray házaspárt hívtam meg egy fellépéssorozatra. Ekkor tanultam meg, hogy milyen buktatói vannak a turnészervezésnek, többé nem is csináltam egyedül, mindig partnereket kerestem hozzá, akikkel együtt azután sok neves színészt és énekest tudtunk Magyarországról meghívni és az itteni közönségnek bemutatni.-Öt évvel később, 1987 tavaszán Kertész Sándor, aki harminc (!) éve volt a Művész Színház vezetője, bejelentette, hogy visszavonul, és a színház az évad végével megszűnik. Én már akkor tudtam, hogy nem szűnhet meg... Mi, szereplők a színházat ugyanis - bármennyire is szerettük és A táncdalénekes Poór Péter ezúttal riporterként a torontói Magyar Színház bejárata előtt
