Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
AZ ÉLET ELÖL NEM LEHET ELUTAZNI! 9 gyilkolását. Anger helyett azonban Libik vállalta a sofőrködést. Elköszönt Szent-Györgyiéktől, akiknek szintén Per Anger adott otthont, s elindultak.- Átkozottul hosszú volt az út - emlékszik vissza 45 év után. - Akasztott emberek, romba dőlt házak, lóhullák, kidőlt fák, felrobbantott hidak. Egy várost láttam, amely éppen elmúlik... Idézi a párbeszédet, amelyet Wallenberggel folytatott az Andrássy úton:- „Te várj meg itt - mondta ő -, ezt a dolgot egyedül kell elintéznem.- Hogyan? - kérdeztem.- Ezzel! - mondta, és megcsörgette a zsebében a Napóleon-aranyakat.- És ha elveszik tőled?-Akkor ezekkel - és a másik zsebéből elővett egy köteg svéd útlevelet.- A számaikat fölírtad valahová?- Angernál megvannak, és a követségen szintén.- Mennyi ideig várjalak?- Amíg akarsz és amíg tudsz, de negyven percnél nem tovább.- És ha nem jössz vissza?- Akkor mondd el Angernak, mi történt.” Nem kérdezem, mert ismerem a történet folytatását. Olvastam a „Lesiklás”-ban. Wallenberg akkor visszajött. Megmentett egy sereg embert, aztán hazament, mint aki jól végezte dolgát. Libik vitte haza. És közben töprengett. El is mondja akkori gondolatait: „Micsoda országban élek én tulajdonképpen?! Egy joghurtevő svédnek kell idejönnie, hogy megmutassa nekünk, hogyan kell emberi módon viselkedni!” Másfél-két óra hosszat voltak csak együtt, ennyi ideig volt Wallenberg sofőrje Libik György, de a közösen viselt veszély barátokká tette őket. Pedig még beszélgetni sem volt idejük, módjuk, kedvük. Ezt követően még egyszer találkoztak, s ez a találkozás hordozza talán magában azt a bizonyos magyarázatot Wallenberg eltűnésére.-„Azt hiszem, január 17-én történt - próbál visszaemlékezni a napra Libik György -, az Üllői úton volt dolgom, és ott a svéd 1990: a „dicsek»o adathalmaz" szerzője magyarországi otthonában vöröskereszt háza előtt, a Barossklinikával szemben, majdhogynem beleütköztem Wallenbergbe.- Hová, merre? - kérdeztem tőle.- Az oroszokhoz - mondta ő.- Minek?- Átadom nekik a zsidók nálam deponált vagyonát; aranyat, ékszereket, egyéb értékeket.- Miért nem a követségen őrizteted inkább?- Mert zavaros a helyzet, oda akármikor behatolhatnak, átkutathatják, még a páncélszekrényt is feltörhetik.- És muszáj neked személyesen odavinni és átadni az értékeket?” Libik úgy emlékszik, hogy erre Wallenberg nem is válaszolt, csak ránézett, s szó nélkül kezet nyújtott. Ő meg bosszúsan gondolta: „Ilyen egy rajongó svéd, tapasztalatok híján. Égy világért sem tesz le arról, amit egyszer elhatározott.” A „pucolás” és a hazatérés Akkor, persze, még csak nem is sejthette, hogy 12 esztendő múltán ő is a „keményfejű svéd” országában lel új hazára. Az 1956 szeptemberétől a Parlamentben székelő Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főmérnöke - akinek javaslatára Maiéter Pált honvédelmi miniszterré nevezték ki, s aki részt vett a Semlegességi Nyilatkozat megfogalmazásában- 1956 decemberében hagyta el az országot, a Csapat tagjaként, s Lengyelországból folytatta útját családjával együtt Svédország felé. Megérkezésükről könyve utolsó mondatával számol be: „1957. május 27-én, négynapi nagyszerű és felszabadult hajózás után, egy fillér nélkül megérkeztünk Göteborgba.” Meredek utat jártam, nem szoktam visszatekinteni A sors iróniája, hogy ő, aki a háború idején és később is nem egy embert lebeszélt az emigrálásról, végül maga is ezt az utat választotta. „Az élet elől nem lehet elutazni!” - mondogatta. De hiszen ő nem is az élet elől, hanem az élet elébe utazott. Kutatómérnök lett, egyetemi oktató, vállalkozó. Ma, 71 esztendősként a stockholmi egyetem lektora, van egy kutatási termékek forgalmazásával foglalkozó cége is, odahaza, Svédországban. Idehaza, Magyarországon pedig 1988-ban alapított egy vegyes vállalatot, nyugati műszaki és tudományos eredmények behozatalára és magyar találmányok exportálására.- Egyébként nyugdíjas vagyok- vallja meg -, s fülig ér a szája. - De egyik barátom biztatott, szálljak be egy efféle vállalkozásba. Én meg alig vártam, hogy csináljak valamit, ami nem csak rengeteg munkával jár, hanem még jó csomó pénzt is veszíthetek rajta. Hát ezért nyüzsgők itt!- Ha végigpillantasz életutadon, mi az, amit másképpen csinálnál?- Bizonyosan lenne sok minden, amit másképpen tennék. De én nem szoktam visszatekinteni. Igen-igen meredek utat jártam be, és síelőként tudom: az ugrósáncról nem jó lenézni. Le kell ugrani róla. GARAMI LÁSZLÓ A SZERZŐ FELVÉTELEI ÉS REPRODUKCIÓI
