Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
KULTÚRTÖRTÉNET Színjátékunk évszázadai (Xbefejező rész) Tegnapután, holnapelött Az 1964-ben felrobbantott Nemzeti Színház Életünk körülményei a második világháború befejeződésével kezdődtek, ami az előtt van: az már tegnap. Az új arculatú világ most kezdődik, ami ez után következik, az már holnap. E kettő közt közel fél évszázad telt el: ez a tegnap utáni, a holnap előtti időszakasz, amelynek életérzése úgy váltakozott, mint egy szeszélyes időjárású napé hajnaltól alkonyatig. A színház élete pedig barométere és hőmérője a közérzetnek is, a lehetőségeknek is. Merőben más volt 1945 és 1948 közt, az új remények hajnalfénye, mint az 1949-től 1954-ig terjedő, Rákosi emlékétől terhes általános szorongások évadján, majd jött az 1954-ben derengő és 1956-ban forradalomra gyúló és gyors bukásba-gyászba hulló feltámadási kísérlet. És erre következett a Kádár János nevéhez fűződő emberöltő. Itt is az első két év az esztelen bosszú, a tömegvérengző megtorlások dermesztő félelme a kezdet. Utána a hatvanas évek és a hetvenesek eleje egy viszonylag nyugodt és megnyugtató konszolidáció. Ezután a csőd egyre fokozódó tudata, a teljes kiábrándulás az uralkodó eszme hitvilágából, és végül az a történelmileg példátlan fordulat, hogy a megrendült kommunista párt legjózanabbjai és legfelelősebbjei békésen, vértelenül maguk bontották le a maguk uralmát s vele az egész pártállamot, mint 140 évvel előbb, 1848-ban a népért és hazáért magukat felelősnek érző nemesek, akik lemondtak előjogaikról. - Ezt a történelmi utat követte és tükrözte a magyar színházak útja ezekben az évtizedekben. Az újraindulás 1945-ben a romok között úgy látszott, hogy folytatható a polgári színházak kitűnő hagyománya. A legtöbb budapesti színház épülete omladékos volt, de megmaradtak, illetve újjászerveződtek az intézmények. Az együttesek játszottak ott, ahol lehetett, míg újjá nem épül régi otthonuk. Mellettük a munkásmozgalom színjátszó öröksége a műkedvelésből most már hivatásos színészeket alakíthatott. A Jób Dániel formálta Vígszínház polgári „szalon naturalizmus”-a, a Bárdos Arthur irányította Belvárosi Színház előkelő művésziessége, a Pünkösti Andor kezdette Kis-Madách Művész Színház névvel Várkonyi Zoltán vezetésével igen színvonalas, új stílusokkal kísérletező együttest teremtett. Ezt vette át a hadifogságból hazatért Hont Ferenc, aki már a szocializmus nevében igyekezett formálni a polgári hagyományt. A Nemzeti Színház pedig Major Tamás vezetésével kezdettől fogva igyekezett egységbe vonni a klasszikus hagyományt, a szocialista szempontot, és azonnal beépíteni az eddig ismeretlen szovjet drámákat a műsorba. Major mellett hamarosan a legerőteljesebb stílusmeghatározó Gellért Endre lett. Közben pedig az Operában Nádasdy Kálmán - alighanem az egész kor legnagyobb magyar rendező egyénisége - úgy örökölte és vitte tovább a színpad (és főleg a színpadkép) nemcsak az előbbi kortól, ha-53
