Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK anyagi és erkölcsi támogatásával tudták csak nagyobb mértékben megindítani; először Budapesten és környékén, majd a tiszántúli részeken és a Viharsarokban. Egyes baloldali vezetők ekkor úgy tekintettek a mariaviták mozgalmára, mint a katolikus egyház megosztásának egyik lehetséges eszközére. 1946-ban ugyanis még egyáltalán nem rajzolódott ki a katolikus egyháznak az új államba való beilleszkedési módja és az állammal való megegyezés lehetősége, így egy Rómától független szervezetű, magyar nemzeti katolikus egyház létrehozása - mint lehetőség - napirenden szerepelt. A kevermesi eset 1946 szeptemberében a mariaviták egyházszervező tevékenysége nyomán támadt feszültségek felborzolták a kedélyeket. Minden azzal kezdődött, hogy a hatóságok fegyverrejtegetés címén internálták az 5000 főt számláló kelet-csanádi Kevermes község plébánosát, s erre föl a Csanádi püspök bezáratta a kevermesi templomot. A hívek körében ez nagy riadalmat keltett, ugyanis azt hitték, hogy püspökük kiközösítés (interdictum) alá helyezte a községet, holott a rendelkezés csak ideiglenesen szüneteltette itt az egyházi funkciókat. A községi elöljáróság kérésére a Csanádi püspök néhány napon belül rendezte a kevermesi plébánia egyházi ellátásában beállt zavarokat, az ügyet azonban már felkapta a sajtó. így értesült róla Csernohorszky püspök is, aki a híradásokat elolvasva, telefonon felhívta a falu bíróját, és megegyezett vele, hogy néhány papjával leutazik Kevermesre. A mariavita püspök megjelenése nagy feltűnést keltett a községben, s a hangulat csak fokozódott, amikor a püspök és segítőtársai tábori misét celebráltak. Itt politikai beszédek is elhangzottak, s a mariaviták püspöke útszéli hangon ócsárolta a római katolikus papságot és a pápát. Egyesekben ez rokonszenvet ébresztett, demokratikus püspököt láttak Csernohorszkyban, mások viszont záptojással dobálták meg. Mindenesetre sikerült teljesen felbolydítania a kevermesi közéletet. Hamarosan megszervezték a püspöki helytartóságot és az egyházközséget, a gyerekek számára pedig az iskolai hitoktatást. Kevermesen mintegy négyszázan csatlakoztak a mariavita egyházhoz, sokan közülük azért, mert így feloldottnak érezték a megváltozott körülmények okozta lelkiismereti konfliktusaikat, esetleg rendezetlen házasságuk vagy politikai nézeteik összeegyeztethetőnek bizonyultak e felekezet hitvallásával és szervezeti szabályzatával. A jó szónoki képességekkel rendelkező és külsőre is megnyerő mariavita püspök a sikereken fölbuzdulva, hamarosan miséző körutat tett a környező településeken, és további híveket szerzett egyházának. Úgy tűnt, hogy a mariaviták megtelepedése állandósul a Viharsarokban, hiszen átlagon felüli természetbeni ellátást élveztek - főként az asszonyok jóvoltából -, jóllehet a „lakkcipős Krisztus” helyett a „mezítlábas Krisztust” tartották példaképüknek. Vaskos megnyilvánulásaik és gyakran kifogásolható magatartásuk azonban aláásta tekintélyüket. Hamvas Endre Csanádi püspök egy korunkban ritkán alkalmazott egyházi fenyíték, a kiközösítés kilátásba helyezésével fenyegette meg a mariavitákat követő kevermesi híveket, és hatósági vizsgálatot kért, minthogy a községben tettlegességre is sor került vallási nézetkülönbség címén. Ennek nyomán mind a község, mind a mariaviták és fiatal püspökük „országos hírnévre” tettek vert. A sashalmi „kultúrharc” A mariaviták elleni sajtóhadjárat jó időre elhallgattatta a nagyravágyó fiatal püspököt és papjait. 1947 nyarán azonban a kevermesihez sokban hasonló eseménysorozat vette kezdetét, ezúttal Budapest peremén, Sashalmon. A mariaviták központi székesegyháza a lengyelországi Plockban FOTÓ: A SZERZŐ REPR. GÁBOR VIKTOR A mai Lándzsa úti lakótelep helyén akkor barakktábor állt, amely egyike volt a legmostohább körülmények között lévő, főváros környéki szegénynegyedeknek. A mariavita felekezet hittérítői itt is megjelentek, és kihasználva, sőt saját akcióként beállítva azt, hogy a Népjóléti Minisztérium ingyenkonyhát tartott fenn a sashalmi lakótelepen, a lakosság negyedét maguk mellé állították. A dolog jól indult, ám a botrány hamarosan itt is megtörtént. 1947 novemberében kultúrházat avattak Sashalmon, s az ünnepségen megjelent a községi elöljáróság, a mariavita püspök és néhány papja. A műsor után a meghívottakat vendégül látták, ám a szesz fejükbe szállt, veszekedés támadt a mariavita papok és a közönség között, amely verekedéssé fajult, s ebben a mariavita papok vitték a főszerepet. A történtek következménye a mariaviták egyházának betiltása lett. Rajk László belügyminiszter behívatta Csernohorszky püspö-
