Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-07-01 / 7. szám

IRODALMI KALANDOZÁS 57 A Nemzeti Színház első épülete és belső tere; korabeli metszet (a mai Rákóczi út és Mú­zeum körút sarkán állt 1847-től 1913-ig) Vörösmarty Vörösmarty Mihály jó nyolc évszázados költészetünk egyik vi­tathatatlanul legnagyobb alakja. 1825-ben a Zalán futása sikerével jelenik meg és teszi azonnal egyeduralkodóvá nálunk is a ro­mantikát. Ettől kezdve a Petőfi- Arany-Tompa nemzedék fellépé­séig, vagyis a negyvenes évek kö­zepéig, egész irodalmunk ver­senytárs nélküli főalakja. Mint drámaíró kezdetben ugyan odafi­gyel a német romantika hatáskel­tő eszközeire is, de hamarosan egyértelműen a francia romanti­ka céljait és módszereit követi. Még ha legtöbb drámája inkább olvasásra való, mint színpadi elő­adásra, se előtte, se utána nem ír­tak oly szép és oly zenei magyar nyelven drámákat, mint ő. A Buj­dosók, Az áldozat, a Marót bán és a Ciliéi és a Hunyadiak - még ha alig-alig is újítjuk fel ezeket - ro­mantikánk legmagasabb mércéjét adják. A Csongor és Tünde pedig - amely szerencsére otthonossá is lett színpadjainkon - egész drá­mairodalmunk legszebb, legjobb, legfontosabbb néhány darabja közé tartozik. Dramaturgiai el­mélkedései és színikritikái pedig mindmáig a színházi-drámai szakma legfontosabb és máig ér­vényes klasszikus írásművei. Vörösmarty nyomán főleg a ro­mantikus történelmi dráma len­dült előre. A nemzeti múlt a köl­tészetben is, a színpadon is fon­tos volt a nemzettudat erősítésé­hez és ezzel a polgáriasításnak. - Az 1848 előtti romantikus dráma­írók közül talán elsőként kell em­líteni a méltatlanul elfelejtett Tóth Lőrincet, aki érdekes-kalan­dos nemzeti múltidézésével (pl. az Ekebontó Borbálá\al) és a nemzetközileg divatos Rienzi-té­­ma igen eredeti magyar feldolgo­zásával (Az atyátlanjjó úton foly­tatta a francia típusú romantika hazai útját. A romantika magyar polgárt igényel A történelmi témavilág mellett azonban talán még fontosabb volt a drámai küzdelem a magyar polgárért. Szembe kellett fordul­ni a már érzékelhetően avuló feu­dális világgal. Jó kezdet volt Gaál József sokáig igen népszerű zenés komédiája, A peleskei nótá­rius. Ez a népszínműveket, ope­retteket megelőző, legkorábbi magyar musical a polgári jellegű város nevében nevetteti ki a ma­radi atyafit. - Itt még nem lép színpadra a polgár, de a kritikát már a polgár mondja el. - A kö­vetkező lépés volt a magyar pol­gár elképzelése és felmutatása. - A társadalmi valóságban ez a polgár még meg sem volt. De kel­lett, hogy előbb-utóbb legyen. - Hugo Károly, a magyar polgári dráma előharcosa, annak idején népszerű tragédiájában, a Bankár és báróban még francia környe­zetben ábrázolja a pénzember és az arisztokrata szembesülését. De vele egy időben Czakó Zsigmond és Obernyik Károly már a ma­gyar polgár gondjait, illetve a magyar polgárok és környezetük konfliktusait ábrázolják. Drámafejlődésünk igen fontos két alakja Czakó és Obernyik. - Czakó Zsigmond - Petőfi, Jókai jó barátja - huszonnégy éves ko­rában, 1844-ben, a legnépszerűbb hazai színpadi szerző. Kalmár és tengerész című drámájában egy olyan magyar nagypolgári csalá­dot ábrázol, amilyen akkor még nem volt, csak Széchenyiék áb­rándoztak felőle. Végrendelet cí­mű tragédiájában az oly kívána­tos polgárosodó magyar arisztok­ráciát jeleníti meg. De ahogy to­vábblép, a közönség és a kritika nem tud vele tartani, pedig már az alig csírázó új izmusokat előle­gezi. Leona című nyomasztó lé­lektani drámája már a szürrealiz­must súrolja. Furcsa történelmi drámáit pedig barátai sem méltá­nyolják. Huszonhét éves korában öngyilkos lett. Czakó valahol már a zsenialitás határát érinti. Obernyik pedig a biztos kezű színpadi szakemberek elődje, if­júi éveiben Kölcsey titkára, ő őrizte meg a legtöbb emléket a Himnusz költőjéről. Első, erősen kritikai hangú drámáját, a Főár és póri a cenzúra nem engedi színpadra. De azután megírja az éppen csírázó magyar iparos pol­gárság problémáinak sikerdarab­ját, Az örökségei, majd 1848-ban egy igazán mulatságos politikai komédiát, a Magyar kivándorlóit Bécsbeni. 1848 után forradalmi hangú tragédiát ír Krisztusról, ezt persze megint nem engedik szín­padra. (Máig sem mutatták be, pedig igen érdekes.) Majd ír egy igazi sikerdarabot a hajdani szerb fejedelemről, Brankovics Györgyről. De ezt már nem lát­hatja színpadon. A mű elkészült kézirata mellett ölte meg a kole­ra. Két rövid élet. De velük a ma­gyar polgár megjelent a színpa­don HEGEDŰS GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents