Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-07-01 / 7. szám

4 Május végén, a Bika és az Ikrek jegyében Májusban volt egy­éves a választások ered­ményeképpen koalíciós összetételűvé formált új, magyar kormány. Min­denki megszólalt az év­fordulón, hatalom és el­lenzék, szurkolók és elemzők, fanyalgók és hitbuzgók. A mérleget mégsem könnyű meg­vonni, hiszen nemcsak az örökség volt rendkí­vül ellentmondásos, ha­nem az elmúlt egy év tel­jesítménye is. Várhat­tunk-e mást; kire, kikre számíthat a kormány; mi jöhet még, mit tarto­gat a következő tizenkét hónap? Csupa megvála­szolhatatlan, s mégis oly sokakat izgató kérdés­sor. Ami tény; a helyén maradt, s ez pedig ab­ban az értelemben min­denképpen eredmény, hogy volt esélye bőven az elbukásra. Asztrológi­át kedvelők szerint a Bi­ka és az Ikrek találkozá­sánál születők rendkívül ellentmondásos tulaj­donságokkal megáldot­­tak-megvertek. Nos, ez a kormány is ez idő tájt „született”, s a jövőjét nem kevésbé takarják ta­lányok, bár aligha gon­dolható, hogy a csillago­kon múlna sorsa. A hó­nap meghatározó jelen­tőségű eseményei pedig meglehetősen reális erő­vonalak kirajzolódásaira utalnak. Elindult a versenyfu­tás annak érdekében, hogy a hosszú távú jövő tulajdonosi rendjében kiknek jut kedvező pozí­ció, és ez természetesen eldönti azt is, hogy kik kerülnek hátrányosabb helyzetbe. A HÓNAP Az újfajta társadalmi rangsorok kialakulására komoly hatással lehet­nek némely - kormány­zati indíttatású - dön­tések, és éppen ezért nem csoda, hogy éppen­séggel eme döntések megítélése környékén sistereg a legtöbb indu­lat. Az elmúlt május bő­velkedett ide illő példák­ban, s nem tanulság nél­küli, ha bemutatjuk a három legfontosabb ese­mény jelenlegi állását. Alkotmány és kárpótlás Túlzás lenne azt állíta­ni, hogy a kormánykoa­líciót alkotó pártok örömmel fogadták azt a május végi hírt, misze­rint az Alkotmánybíró­ság több ponton is alkot­mányellenesnek találta az oly nehezen megalko­tott kárpótlási törvényt. (A korábbi hónapok krónikái során már utal­tunk arra, hogy miféle ellentmondástömeg ve­szi körül e törvény meg­születését.) Azt is min­den érdeklődő világosan látja, hogy távolról sem a jogi problémák adnak okot a rendkívüli meg­osztottságok kialakulá­sára, hanem az igazi té­tet az jelentheti, hogy a törvény kedvezménye­zettjei jobb eséllyel in­dulnak a tulajdonosi po­zíciókért folyó harcban, mint mások. Éppen ezért a kárpótlási tör­vény újra kezdődő vitája nemcsak az újkori ma­gyar jogtörténet leghosz­­szabb jogalkotási példá­ja lesz, hanem esetleges végleges formájában ko­moly hatással lehet jö­vendő vagyoni viszonya­ink alakulására is. Talán még azt is érde­mes megemlíteni, hogy nemcsak a kárpótlási tör­vény körüli politikai és társadalmi indulatról esik szó, hanem egyúttal az egész új politikai-ha­talmi berendezkedés megkérdőjelezéséig elju­tott több olyan politikus is, kiknek tömegkommu­nikáció-beli szereplése eddig sem tűnt szűkre mértnek. Magyarán azt vitatják, hogy szabad-e, lehet-e a köztársasági el­nöknek, valamint az Al­kotmánybíróságnak olyan széles jogi lehető­sége, mint amilyen ma van. E vélemények végső igényképe általában a mainál sokkal homogé­nebb és erősebb hatalmi berendezkedés - igaz, ezt nem is nagyon titkolják. Újabb erővonalak kialakulása Két esemény is utal arra, hogy az egyházi in­tézmények közéleti sze­repe erősödik. Május ne­gyedikén temették el Esztergomban Mind­­szenty bíborost, s az ese­mény külsőségei nem hagytak kétséget afelől, hogy többről volt szó, mint újratemetésről. (Csaknem az egész kor­mány részt vett a szertar­táson, és a tömegtájé­koztatási intézmények megkülönböztetett mó­don adtak hírt, érzékel­tetvén azt a tényt, hogy szimbolikus jelentőségű fordulat tanúi lehetünk.) Bizonyára a véletlen teremtette egybeesés kö­vetkezményeképpen tör­tént úgy, hogy szinte a temetés másnapján meg­kezdődött az egyházak számára visszaadandó ingatlanokról szóló jog­szabály parlamenti vitá­ja. A legelső reakciók is nyilvánvalóvá tették, hogy hihetetlen távolsá­gok vannak az egyes pártok között annak megítélésében, mekkora az egyházak - és egyálta­lán a vallásosság - tény­leges társadalmi szerepe hazánkban. Ennél na­gyobb különbségek már csak abban vannak, hogy ki mit gondol e te­kintetben a jövőről: azaz kell-e a legfontosabb po­litikai célok közöttinek tekinteni eme befolyás intézményesítését, avagy az állam és az egyház el­választásának elfogadá­sából kell kiindulni. E sorok írásakor még csak két-három hete tart a vi­ta, de az már egyértel­műen megállapítható, hogy végkimenetele érinteni fogja az egész jelenlegi iskolarendszer­től kezdve a szociális gondoskodás világáig a társadalom alrendszerei­nek sorozatát. S miután nemcsak birtoklásról, hanem működtetésről, s mindezek pénzügyi fel­tételeiről is szó van (il­letve kell hogy legyen), ezért ugyanúgy fölvetőd­nek a tulajdonviszonyok átalakítása nyomán ki­rajzolódó társadalmi bá­zisproblémák, mint az előbb említett kárpótlási kérdések kapcsán. Világkiállítást - egyedül is Magyarország és a jö­vőbeli világkiállítás megrendezésének elvál­lalása eddig is azon vita­kérdések közé tartozott, amelyek alkalmat nyúj­tanak arra, hogy a főbb politikai csoportok kö­zötti különbségek kiraj­zolódhassanak. A május ebben is tudott újat hoz­ni, miután Bécsben a népszavazáson részt ve­vők többsége elvetette az osztrák főváros részvéte-

Next

/
Thumbnails
Contents