Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59 Károly, útban Budapest felé, fogadja a győri helyőrség tisztelgését Anglia is támogatta. Makacsul szemben állt azonban a békével a Monarchia felosztását követelő Olaszország és a háborút a végső győzelemig folytatni kívánó német katonai vezetés. A helyzet 1917 nyarára valamennyi érdekelt országban a háborús körök javára dőlt el, miután megbukott a békéről tárgyalni kész francia és német kormány, továbbá Ottokar Czernin gróf, a Monarchia külügyminisztere is átállott a háborús párt oldalára. Ráadásul Czernin elkö. vette azt a hibát, hogy nyilvánosságra hozta a titkos békepuhatolózásokat, és a kezdeményezést a francia félnek tulajdonította. Mire Clemenceau francia miniszterelnök, a Monarchia ádáz ellenfele, azonnal közzétette a sajtóban Károly levelét, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy a kezdeményezés az uralkodótól származik. Az így kialakult helyzet súlyosságára utal, hogy komolyan kellett tartani egy német támadástól, illetve a császár félreállításától. Az osztrák és német katonai körök részéről fenyegető puccs végül elmaradt ugyan, de szó sem lehetett többé a Monarchia különbékéjéről. A „békecsászár” elszigetelődött, és a továbbiakban tétlenül kellett szemlélnie a katonai vereséget és a birodalom felbomlásának végkifejletét. A királydráma másik főszereplője, Horthy Miklós kormányzó 1916 decemberében trónra lépő Károly színfalak mögötti békepuhatolózásokba kezdett. Az uralkodói pár 1917 elején titokban Bécsbe kérette Sixtus és Xavér herceget, Zita fivéreit, hogy a legfelsőbb francia körökhöz fűződő kapcsolataik alapján működjenek közre egy kompromisszumos különbéke megkötésében. Az akció kezdetben sikerrel kecsegtetett, Briand francia miniszterelnök mellett Poincaré köztársasági elnök, valamint a Vatikán és A királyi pár a vonat ablakában „Elcsapjuk, mint a rossz cselédet” Az 1918 nyarán megkísérelt utolsó háborús erőfeszítések kudarcát követően a birodalom - Ady szavaival - rohant a forradalomba. Október utolsó napjaira gyakorlatilag megszűnt létezni az Osztrák-Magyar Monarchia, miután a csehek, a románok, a délszlávok nemzeti tanácsai bejelentették elszakadásukat, és Magyarországon is, a felforrósodott helyzetben, a függetlenségi irányzat kerekedett felül. A hangulat hisztérikus voltára jellemző, hogy a Károlyi-párthoz tartozó Batthyány Tivadar gróf, aki pártja nevében telefonon tárgyalt a király környezetével, előbb sírógörcsöt kapott, majd azt kiáltotta a telefonba, hogy ha Károly nem mond le, „elcsapjuk, mint egy rossz cselédet”. Később így szépitette a királynak címzett kijelentést: „Az Isten szerelméért, makacsságotokkal oda akarjátok juttatni a királyt, hogy majd a néptömeg mint egy rossz cseléddel bánjék el vele?” Károly mindazonáltal nem mondott le sem József főherceg, sem Ottó fia javára, de aláírta az eckartsaui kiáltványt, amelyben csupán azt vállalta, hogy amíg a körülmények erre kényszerítik, távol tartja magát az uralkodói
