Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK A főváros elfoglalására készülő királypártiak Bicskénél tábori misét tartottak. A kép jobb szélén a királyi pár térdel jogok gyakorlásától, majd család­jával Svájcba menekült. A király azonban nem nyugodott bele trónja elvesztésébe, és a megfele­lő alkalmat várta a visszatérésre. A magyarság ugyan széles kör­ben támogatta a törvényes király visszatérését, viszont nehezítette ennek megvalósítását, hogy a megcsonkított Magyarországot körülvevő ellenséges államok ka­tonai fellépéssel fenyegetőztek a restauráció esetére. „A leghűségesebb katona” Károly ugyanakkor bízott a magyar társadalom és a politikai körök támogatásában, hiszen eb­ben erősítették Horthy kormány­zó hozzá küldött levelei és üzene­tei is, amelyekben „őfelsége leg­hűségesebb katonájának” nevez­te magát. Az idő múltával azon­ban határozottan változott az ál­lamfői felelősséggel felruházott admirális álláspontja. Az aktív életének mintegy három és fél év­tizedét császári és királyi szolgá­latban eltöltő hadfira egyrészt hatottak a hazai függetlenségi és „szabad királyválasztó” felfogá­sok. Ezek ugyan aligha rendíthet­ték meg katonai esküjében, de a tekintetben elbizonytalanították, hogy időszerű-e a király visszaté­rése. Továbbá komolyan kellett számolnia azzal, hogy a katonai­lag leszerelt Magyarországgal szemben álló és nagy túlerőben lévő külhatalmak hallani sem akarnak Károly ismételt trónra lépéséről. Komolyan felvethető volt: ha enged Károlynak, nem kerül-e ez a maradék Magyaror­szág függetlenségébe? A tények ismeretében ma már valószínűsíthető, hogy Franciaor­szág visszatartotta volna a hábo­rús kalandtól kisantant szövetsé­geseit, mert ezek erőit Szovjet- Oroszország elszigetelésére szán­ta. Horthy kormányzó azonban erről mit sem tudhatott, mint ahogy arról sem, hogy az ismét kormányra kerülő Briand francia miniszterelnök nem hivatalos úton bátorította Károlyt a vissza­térésre. Kilátásba helyezte, hogy amint a király Magyarországon megszerzi a hatalmat, ezt a fran­ciák azonnal elismerik, megaka­dályozzák az utódállamok ma­gyarellenes akcióit, sőt külső tá­madás esetén készek a király ké­résére fegyveres segítséget is nyújtani. Felülvizsgálják és bizo­nyos mértékig módosítják az or­szág területi veszteségeit, vala­mint a talpra álláshoz gazdasági támogatást folyósítanak. Az elő­feltétel csupán az, hogy a király szerezze vissza a hatalmat. Mi sem természetesebb, hogy ez a szinte garanciákkal felérő ösztönzés arra késztette Károlyt, hogy elfogadja magyar legitimis­ta hívei ajánlatát, és váratlanul visszatérjen Magyarországra. Húsvét előestéjén, 1921. március 26-án érkezett Szombathelyre, ahol riadt, kapkodó hívei mellett gróf Teleki Pál miniszterelnökkel és Vass József kultuszminiszterrel is találkozott. Teleki vállalta, hogy miniszterével még az ural­kodó előtt a fővárosba sietnek, hogy előkészítsék Horthyt a ki­rály fogadására. Mivel azonban autójuk útközben elromlott, Ká­roly mégis váratlanul érkezett meg a Budai Várba, ahol a regge-A király visszatérésének elhárítására mozgósított egyetemisták

Next

/
Thumbnails
Contents