Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

EZT OTTHON IS MEGTEHETNÉK... 25 Ezt otthon is megtehetnék...! „A szó elrepül, az írás megmarad" - hagyták ránk örökül antik bölcse­lők, mely igazságot akár kevésbé bölcsek is megfogadhatják. Ezúttal pél­dául e lap szerkesztője, ihletet-ösztönzést merítve az alábbi, levélként ér­kezett írásból. Mert legtöbben csak szóban, beszélgetés közben teszik meg, amit torontói olvasónk: a fejlett Nyugaton töltött évtizedek tapasz­talatainak átadását az óhazának. Hiszen - legtöbben - nem szakembe­rek, nem is szoktak íráshoz, a szakemberek biztos tudják, mi az, ami át­­adható-vehető. Hát... hol tudják, hol nem tudják, ám ha maradéktalanul bízunk is bennük, azt senki sem tagadhatja, több szem többet lát. írják meg tehát - úgy negyven-ötven gépelt sorban -, ha jártukban-keltükbcn olyasmire akadnak, amit, az élet bármely területén, az óhazában is szíve­sen látnának viszont. Ezek egy részének megvalósítása biztosan pénzbe kerül, de van, amire érdemes áldozni. Azután nyilván vannak dolgok, amelyekhez csak több odafigyelés, jobb szervezés, valami apró ötlet kel­lene - nálunk ezekkel is nyitott fülekre és hasábokra találnak s termé­szetesen arról is gondoskodunk, hogy jó tanácsaik eljussanak az adott te­rület szakértőihez. Új rovatunk első írása pedig arra példa, hogy akár a magyar export fellendítéséhez is hozzájárulhatnak olvasóink, hiszen mindannyian vásárlók, fogyasztók, azaz piackutatók. Lapunk egyik szép hivatása, hogy az óhazát közelebb hozza a nagyvilágban élő magyarság­hoz. Reméljük, Önök is úgy látják, a most induló „ötletbörze” is ezt segí­ti elő. Exportálják a magyar konyhát! A hivatalban túlóráztam, zi­­mankós idő volt, és semmi, de semmi kedvem nem volt vacsorát főzni. De még csak az ABC-áru­­házba elsétálni sem akarok. Mert mit is kapnék ott? Lefagyasztott gyors vacsorát, sült csirkét, vala­miféle hamburgerszerűséget, jó sok krumplival, kevés főtt marha­hússal. Gyakran elgondoltam: milyen jó is lenne, ha a konyhaszekrény­ben berendezhetnék egy csinos kis raktárát különféle konzervek­­ből, amelyek ízletesen elkészített húsételeket tartalmaznának. Mi­lyen szívesen válogatnék belőlük. A körítést, a savanyúságot pedig percek alatt el lehet készíteni hozzá. Gondolom, legjobb lenne a konzerveket eleve úgy méretez­ni, hogy két ember jóllakhasson belőlük, hiszen most már úgy­szólván mindenütt dolgozik az asszony is. A Globus márkájú magyar konzervekből egész soro­zatot próbáltak forgalomba hoz­ni Kanadában. Nem is voltak drágák, de csak néhány magyar és német üzletben árulták, és ott sem volt igazán sikerük. Hogy miért? Vegyük csak sorba: volt vesevelő, de szinte pépszerűen összedarálták és agyonfűszerez­ték. Boldogan vettem le az üzlet polcáról a balatoni fogast, a ba­konyi zsiványpecsenyét, de oda­haza, amikor kibontottam, nem értettem, minek kellett a tengeren átszállítani ezt a rengeteg tejfölös szószt, amelynek tetején egy ke­vés halacska, illetve egy vékony szelet husika szerénykedik. Ezzel szemben, ha igazán ver­senyképes árut szeretnének for­galomba hozni Kanadában a ma­gyarok, akkor egy-egy konzerv­­ben benne kellene lennie a tisz­tességes mennyiségű húsféleség­nek, és az egészet olyan nívón ké­ne elkészíteni, mintha itt valame­lyik előkelő vendéglőben rendel­ték volna. (Hogy az effajta he­lyeken egyébként milyen összeget lehet otthagyni egy kétszemélyes vacsora után, arról jobb nem be­szélni.) Minden magyar szakácskönyv­ben számtalan olyan elsőrangú recept található, amely akár kon­­zerveké is lehetne. Szakácsaink sora nyert rangos nemzetközi dí­jakat, bizonyára ők is szívesen kapcsolódnának be e honmentő munkába. A konzerválható ételek között nem csupán a paprikás csirke, a töltött káposzta vagy a disznó­pörkölt szerepelhetne, gyártani lehetne például a nyúlgerincet vadasan (melyet az ínyesmester tanácsa szerint házinyúlból is el lehet készíteni, ha a vérét benne­­hagyjuk); továbbá a csirkét á la Pompadur, a marhanyelvet pi­káns mártással, a borjúvelőt tar­­tármártással, hogy csak néhány példát említsek. Nem ártana a Magyarországon vendégeskedő külföldi turisták­kal végigkóstoltatni a tervbe vett recepteket. A turisták aztán sza­vaznának: melyek a legízleteseb­­bek. Azt hiszem, sokan lennének kaphatóak ilyesfajta zsűrizésre. Azt is megjegyezném még, hogy nálunk Kanadában a felvá­gottakból nem túl nagy a válasz­ték, jó konzervpástétomokból, hi­degételekből meg éppenséggel hi­ány van. A nyúlgerinc „mellék­­termékeként” jófajta nyúlpástéto­­mot lehetne forgalomba hozni. A magyar füstölt húsok, elsősorban a füstölt marhanyelv, a sonka vagy a tarja pedig szintén élvez­­hetőek akkor is, ha konzervdo­bozban szállították ide azokat. A borjú- vagy sertésvelő aszpikban szintén nem megvetendő cseme­ge-Ezek után nem marad más hát­ra, mint hogy kellemes kísérlete­zést és kóstolgatást kívánjak, egy jobb jövő reményében. LENDVAY MARIA TORONTO. KANADA

Next

/
Thumbnails
Contents