Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
EZT OTTHON IS MEGTEHETNÉK... 25 Ezt otthon is megtehetnék...! „A szó elrepül, az írás megmarad" - hagyták ránk örökül antik bölcselők, mely igazságot akár kevésbé bölcsek is megfogadhatják. Ezúttal például e lap szerkesztője, ihletet-ösztönzést merítve az alábbi, levélként érkezett írásból. Mert legtöbben csak szóban, beszélgetés közben teszik meg, amit torontói olvasónk: a fejlett Nyugaton töltött évtizedek tapasztalatainak átadását az óhazának. Hiszen - legtöbben - nem szakemberek, nem is szoktak íráshoz, a szakemberek biztos tudják, mi az, ami átadható-vehető. Hát... hol tudják, hol nem tudják, ám ha maradéktalanul bízunk is bennük, azt senki sem tagadhatja, több szem többet lát. írják meg tehát - úgy negyven-ötven gépelt sorban -, ha jártukban-keltükbcn olyasmire akadnak, amit, az élet bármely területén, az óhazában is szívesen látnának viszont. Ezek egy részének megvalósítása biztosan pénzbe kerül, de van, amire érdemes áldozni. Azután nyilván vannak dolgok, amelyekhez csak több odafigyelés, jobb szervezés, valami apró ötlet kellene - nálunk ezekkel is nyitott fülekre és hasábokra találnak s természetesen arról is gondoskodunk, hogy jó tanácsaik eljussanak az adott terület szakértőihez. Új rovatunk első írása pedig arra példa, hogy akár a magyar export fellendítéséhez is hozzájárulhatnak olvasóink, hiszen mindannyian vásárlók, fogyasztók, azaz piackutatók. Lapunk egyik szép hivatása, hogy az óhazát közelebb hozza a nagyvilágban élő magyarsághoz. Reméljük, Önök is úgy látják, a most induló „ötletbörze” is ezt segíti elő. Exportálják a magyar konyhát! A hivatalban túlóráztam, zimankós idő volt, és semmi, de semmi kedvem nem volt vacsorát főzni. De még csak az ABC-áruházba elsétálni sem akarok. Mert mit is kapnék ott? Lefagyasztott gyors vacsorát, sült csirkét, valamiféle hamburgerszerűséget, jó sok krumplival, kevés főtt marhahússal. Gyakran elgondoltam: milyen jó is lenne, ha a konyhaszekrényben berendezhetnék egy csinos kis raktárát különféle konzervekből, amelyek ízletesen elkészített húsételeket tartalmaznának. Milyen szívesen válogatnék belőlük. A körítést, a savanyúságot pedig percek alatt el lehet készíteni hozzá. Gondolom, legjobb lenne a konzerveket eleve úgy méretezni, hogy két ember jóllakhasson belőlük, hiszen most már úgyszólván mindenütt dolgozik az asszony is. A Globus márkájú magyar konzervekből egész sorozatot próbáltak forgalomba hozni Kanadában. Nem is voltak drágák, de csak néhány magyar és német üzletben árulták, és ott sem volt igazán sikerük. Hogy miért? Vegyük csak sorba: volt vesevelő, de szinte pépszerűen összedarálták és agyonfűszerezték. Boldogan vettem le az üzlet polcáról a balatoni fogast, a bakonyi zsiványpecsenyét, de odahaza, amikor kibontottam, nem értettem, minek kellett a tengeren átszállítani ezt a rengeteg tejfölös szószt, amelynek tetején egy kevés halacska, illetve egy vékony szelet husika szerénykedik. Ezzel szemben, ha igazán versenyképes árut szeretnének forgalomba hozni Kanadában a magyarok, akkor egy-egy konzervben benne kellene lennie a tisztességes mennyiségű húsféleségnek, és az egészet olyan nívón kéne elkészíteni, mintha itt valamelyik előkelő vendéglőben rendelték volna. (Hogy az effajta helyeken egyébként milyen összeget lehet otthagyni egy kétszemélyes vacsora után, arról jobb nem beszélni.) Minden magyar szakácskönyvben számtalan olyan elsőrangú recept található, amely akár konzerveké is lehetne. Szakácsaink sora nyert rangos nemzetközi díjakat, bizonyára ők is szívesen kapcsolódnának be e honmentő munkába. A konzerválható ételek között nem csupán a paprikás csirke, a töltött káposzta vagy a disznópörkölt szerepelhetne, gyártani lehetne például a nyúlgerincet vadasan (melyet az ínyesmester tanácsa szerint házinyúlból is el lehet készíteni, ha a vérét bennehagyjuk); továbbá a csirkét á la Pompadur, a marhanyelvet pikáns mártással, a borjúvelőt tartármártással, hogy csak néhány példát említsek. Nem ártana a Magyarországon vendégeskedő külföldi turistákkal végigkóstoltatni a tervbe vett recepteket. A turisták aztán szavaznának: melyek a legízletesebbek. Azt hiszem, sokan lennének kaphatóak ilyesfajta zsűrizésre. Azt is megjegyezném még, hogy nálunk Kanadában a felvágottakból nem túl nagy a választék, jó konzervpástétomokból, hidegételekből meg éppenséggel hiány van. A nyúlgerinc „melléktermékeként” jófajta nyúlpástétomot lehetne forgalomba hozni. A magyar füstölt húsok, elsősorban a füstölt marhanyelv, a sonka vagy a tarja pedig szintén élvezhetőek akkor is, ha konzervdobozban szállították ide azokat. A borjú- vagy sertésvelő aszpikban szintén nem megvetendő csemege-Ezek után nem marad más hátra, mint hogy kellemes kísérletezést és kóstolgatást kívánjak, egy jobb jövő reményében. LENDVAY MARIA TORONTO. KANADA
