Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

22 TUDÓSÍTÁSOK A Hannoveri Magyar Egyesület BEMUTATJA: 1SZER MARIAMÉ ELMKASSZOM Hannover fennállásának közel­gő, 750 éves évfordulója alkalmá­ból 1991 őszén nagyszabású ün­nepségsorozatra készül a német város vezetősége. Az ott élő kü­lönböző nemzetiségek is lehető­séget kapnak arra, hogy bemutas­sák kultúrájukat, nemzeti értékei­ket. Iszer Marianne, a Hannoveri Magyar Egyesület agilis elnök­asszonya időt és fáradságot nem sajnálva készül erre az alkalom­ra. Budapesten is járt, a kulturá­lis kormányzat segítségét kérve a méltó bemutatkozáshoz. így ke­rült sor a személyes találkozásra.- A nagyapámról, Iszer Ká­rolyról feltétlenül meg kell emlé­keznem - válaszolja családja iránti érdeklődésemre. - A gyere­keket a nagymamám nevelte, mert a nagypapa sohasem ért rá, az életét a nagy szenvedély, a sport töltötte be. Rengeteget tett is érte: több sportintézménynek, a „millenáris” sporttelepnek az Szögesdrót-árusítás Hannover központjában alapítója, a tömegsport kezdemé­nyezője. Nagy szenzációt keltett, amikor például meghívta Angliá­ból a futballcsapatot és a költsé­geket a saját zsebéből fizette. A Kerepesi temetőben nyugszik.- A Hannoveri Magyar Egye­sület 1957-ben alakult. Azért jött ide sok magyar fiatal, mert Han­novernek van a legöregebb állat­orvosi egyeteme. Volt Magyar Ház is, figyelték, segítették egy­mást, nagyon pezsgő életet éltek az egyesületben. Amikor én oda­kerültem, ennek már nem sok nyoma volt. Tevékenységük jó­szerivel abból állt, hogy október 23-án koszorút helyeztek el a romtemplomban. Teítek az évek, míg egyszer felkeresték az egye­sület még meglévő tagjait a né­metországi egyesületek müncheni központjának munkatársai azzal a javaslattal, hogy próbálják újra feltámasztani az egyesületet. Ösz­­szeültek hát az okos férfiak meg­Iszer Marianne, a Hannoveri Magyar Egyesület elnöke hányni-vetni a jövőt, s végül arra az elhatározásra jutottak, hogy engem kérnek fel elnöknek. Ez 1984-ben volt. Elvállaltam, mert akartam tenni valamit a magyar ügyekért. Pénzünk persze nem voít, de jött március 15-e, és eb­ből az alkalomból műsort rendez­tünk. Háromszázötven címre küldtünk ki meghívót, és kétszá­zan el is jöttek. Bejött egy kis adomány. Következett a magyar bál. Először mindenki lebeszélt, hogy úgysem fog sikerülni, ráfi­zetek. A sikere azonban óriási volt, s a tombolából nyereség is kikerült. Azóta rendszeressé vál­tak ezek a bálok, amelyek szinte egyedüli pénzforrásaink. Kedves alkalmaink közé soro­lom a karácsonyi délutánokat, amikor a gyermekeket megaján­dékozzuk. Az egyesület fő céljá­nak a magyar kultúra és anya­nyelv ápolását tartjuk, de hang­súlyt fektetünk a magyar-német barátság mélyítésére is. Négy évig voltam elnök, akkor lemond­tam, mert a végén már mindent egyedül csináltam. Két esztendő­re egy fiatalember vette át a mun­kámat. Erre az időre esett a pári­zsi Pére Lachaise temetőben 1956 mártírjainak szimbolikus temeté­se. Mi is vittünk koszorút az egyesület nevében. Itt ismerked­tünk meg Nagy Imre leányával, Nagy Erzsébettel, akit aztán meg-

Next

/
Thumbnails
Contents