Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
TUDÓSÍTÁSOK 23 Irodalmunk hívtunk a mi ’56-os ünnepségünkre. Nagyszerű beszédet tartott. 1989 júniusában Nagy Imre és társai budapesti temetésén a Hannoveri Magyar Egyesület is koszorúzott. Augusztus 20-án pedig mi is részt vettünk a pán-európai pikniken. A férjemmel hoztunk egy keveset a határról a „vasfüggönyéből, és tíz centiméteres darabokban, nemzetiszínű masnival átkötve árusítottuk Hannover központjában. Még igazolást is adtunk hozzá, hogy valóban eredeti, a magyar határról származó szögesdrótot árulunk. Bevételünk ötezer márka volt, amit október 23-án az akkori miniszterelnökünk felesége osztott ki a menekült német családok között. Ezzel akartuk viszonozni a németeknek, amit 1956-ban ők tettek a magyar menekültekért. 1990 elején az evangélikus egyházzal közösen óriási gyűjtést szerveztünk az erdélyi menekülteknek. Ugyanez év májusában, az újabb elnökválasztáson, újra engem kértek fel, és én nem tudtam nemet mondani. Most nagyon szép feladatok előtt állunk. Hannover város 750. születésnapján két alkalom is lesz arra, hogy felmutassunk valamit a magyar kultúrából. Minden nemzetiség bemutatja, hogy éppen milyen események játszódtak le országukban abban az időben. Magyarországon például akkor volt a tatárjárás. Mostani budapesti látogatásom azt a célt is szolgálta, hogy utánanézzek, milyen anyagokhoz juthatok hozzá ezzel kapcsolatban. Ezt követően a város nagy parkjában kiállítás lesz, amelyen minden nemzetiség saját pavilonjában egy napon át megmutathat kultúrájából amit csak akar. Mivel nagyon elegem van már a „csikós-gulyás” Magyarországból, minden tőlem telhetőt meg akarok tenni azért, hogy a rendkívül gazdag magyar kultúrkincsből minél többet bemutathassunk. Nem kis feladat ez, de nagy-nagy örömmel készülök rá. Lejegyezte: ZIKA KLÁRA (Örömmel vesszük további nyugati vagy szomszédos országbeli magyar egyesületek bemutatkozásait is. - A szerk.) párizsi A nyolcvankét esztendős elegáns úr kedvenc macskája társaságában fogad Bois Colombes-i lakásában, Párizs egyik csöndes elővárosában. Théodore Beregi, azaz Beregi Tivadar több mint hatvan éve él Franciaországban. Egész életét a francia-magyar irodalmi kapcsolatok építésének szentelte. Amikor életrajzi adatait kérdezőm: műveit, cikkeit sorolja. Életrajza: írásainak összessége ... Beregi Tivadar Móron született, 1909-ben. Édesapja iskolaigazgató volt, ő tanítói oklevéllel a zsebében a párizsi Sorbonne-on folytatta tanulmányait, 1930-tól. Közben a budapesti Népszavában és Magyar Hírlapban publikált, meg a bukaresti Előrében.- A párizsi Nemzetközi Könyvtár volt az első munkahelyem - emlékezik a napjainkban is rendkivül tevékeny, csöndes tudós. - Elkészítettem a francia irodalom Közép-Európában megjelent alkotásainak bibliográfiáját. Tizenötezer katalóguscédulát állítottam össze. A háború idején önkéntesként harcoltam, mert a németek által megszállt övezetben nem akartam dolgozkövete ni. Az szellemi prostitúció lett volna. 1940-ben Elzászban megsebesültem, a XXI. önkéntes ezred katonájaként. Miután egy lyoni hadikórházban meggyógyultam, tollal folytattam a nácizmus elleni harcot, főképpen a CGT-szakszervezet Ée Peuple (A Nép) című lapjába írtam. A háború után Beregi úr a Francia Rádió Külföldi Adásainak Szerkesztőségéhez került, egészen 1960-ig itt dolgozott. Szinte ontotta a később kötetben is publikált francia nyelvű tanulmányokat irodalmunk klasszikusairól: Móricztól Adyig, Kassáktól Illyésig. Közben rendszeresen szót emelt a magyar kisebbségek védelme érdekében, elsősorban a CGT nagy tekintélyű Force Ouvriére című orgánumának hasábjain.-Jelenleg Bevezetés az olvasásba című tanulmánygyűjteményemen dolgozom - mondja -, amellett az Art et Poésie (Művészet és Költészet) című folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként, afféle „magyar” számot szerkesztek a XX. századi magyar költészetről. BALAZS ADAM Beregi Tivadar Bois Colombes-i otthonában és 55 évvel ezelőtt, Párizs felszabadulásakor Világirodalmi tanulmánykötetében külön fejezetet szentelt a magyar klasszikus íróknak
