Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

PÁLYÁZAT 43 yíjr AÖ^1 «FS?**“ Küldjön egy képet és egy történetet! címmel hirdettük meg pályázatunkat. Célunk az, hogy olvasóink segítségével bemutassuk a történelmi Magyarország területén kívül található magyar vonatkozású emlékeket. Érdeklődéssel várjuk a pályamunkákat 1-2 gépelt oldal terjedelemben. A megjelent írásokért 500,- forint értékű könyvjutalmat küldünk. Búcsú Árpádfalvától Magyar temető \ Szent István-templom a brazíliai Árpádfabán A 80 éves Holló bácsi 65 éve él Árpádfalván Valahányszor hallom e szót: Árpádfalva, megrezdül bennem a szív. Szelecz Arnold, a „magvető bencés”, ahogyan az akko­ri magyar konzul, dr. Boglár Lajos nevezte, a következő­ket közölte Pannonhalmára: „A legnagyobb elismerés hangján szóltak a magyarságról 1934-ben, a Szent István­­napi ünnep (tízéves jubileum) alkalmával. Säo Paulo ál­lamban úgyszólván az összes brazil újság hangsúlyozta, hogy a magyar bevándorló Säo Paulo államnak s Brazíli­ának is egyik igen értékes elemét alkotja.” (Pannonhalmi Szemle, 1935. III. 231.) Árpádfalván a harmincas években 1500 magyar élt. Az 1928. május 1-jén megnyílt két tanerős iskolába 85 tanuló iratkozott be. 1936. október 25-én „szép magyar ünnep­ség keretében” felszentelték a katolikus templomot. E sorok írójának jutott a szerencse, hogy negyven évvel ezelőtt, 1949-ben Árpádfalván ünnepelhette a néppel együtt a község fennállásának 25. évfordulóját. Az egész kolóniától körülvéve áldotta meg a templom előtt a kő emlékkeresztet. Felirata: „Isten dicsőségére emeltették az árpádfalvai R. K. Egyházközség tagjai. 1949.” Árpádfalva és vidéke valamikor a Parana folyó árterü­lete volt. A Parana folyó Brazília egyik legnagyobb ho­mokbányája. A homok eső hiányában kiéget mindent. Mivel az őserdőt kiirtották, az időjárás kedvezőtlenné fordult, a föld erejét vesztette. A termés évről évre keve­sebb lett. Kezdődött az „exodus”, a termékenyebb vidé­kekre és a városba való költözködés. A vidék magyar jel­lege szép lassan megszűnt. A volt vasútállomásról leke­rült a „Colonia Árpád” felirat. * 1988. november 4-én az „Estado de Säo Paulo” című napilapból arról értesültünk, hogy Árpádfalva járási székhelye műemlékké akarja nyilvánítani a Szent István­­templomot, de az állami parlament elvetette a tervet. A magyar kolónia maradéka (így!) helyteleníti a képviselők határozatát, amely kétségtelenül a templom károsodását, illetve megszüntetését jelentené. A templomon kívül a te­mető műemlékké való nyilvánítását is kérik. A szimpatikus polgármester, Roberto Bergamo, a leg­nagyobb kedvességgel fogadott bennünket. Miután elő­adtuk jövetelünk célját, megígérte, hogy ő és a városi elöljáróság továbbra is azon lesz, hogy a templomot és a temetőt műemlékké nyilvánítsák. Utódja, Antoniu Quiri­­no is ezért fog síkraszállni. A templomot a város költsé­gén renoválják, de ehhez kérné a Magyar Nagykövetség segítségét is, mert a város anyagi nehézségekkel küzd. Látogatásunk mégis búcsúlátogatás volt. Részemről korom miatt, Szervác testvér pedig, aki olyan sokszor örömmel és a „hontalan” magyarok iránti szeretetből el­kísérte bencés paptestvéreit a missziós utakra, látogatá­sunk után végleg visszatért Magyarországra és már az édes otthonban olvassa ezeket a sorokat. DR. KÖCL SZEVKRIN bencés misszionárius Sao Pauio, Brazília

Next

/
Thumbnails
Contents