Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
KILÁTÓ 27 Aki oroszra tanította a maláj szultán fiát BESZÉLGETÉS MAKKAIÁDÁM „HONGKONGI” MAGYAR KÖLTŐVEL engedélyezte, majd betiltotta. Évekre hallgattatta el őt e programja miatt - talán, utólag nézve, nem is érthetetlenül, hiszen ez a rendszer maró kritikája és egyben szívszakító segélykiáltás volt. S.O.S. - melyben szöveg, zene, ének, tánc, kötélhágcsón, létrán, mászókötélen bemutatott akrobatika váltotta fel egymást. Bátorság kellett ehhez. Nemcsak fenn, magasan, mentőháló nélkül a kötélen lógva, hanem mindenekelőtt egzisztenciális, erkölcsi bátorság, kockázatvállalás azzal, amit mondott. Megtette. Színésznő. Előadó-művésznő. A marosvásárhelyi Színiakadémia tanára. Mégis mindennél több. Az erdélyi ember lelkének, sorsának megszemélyesítője, kifejezője. 1990. március 20- án, azon a rettenetes pogromnapon, a marosvásárhelyi városháza erkélyéről szavalt és tartotta a lelket a város magyarságában - másokkal egyetemben - a szellem erejével. Élő szimbólummá vált. Legutóbbi programjának azt a címet adta: „Szabadnak lenni mit jelent? Karácsonytól húsvétig Erdélyben.” Ezzel a műsorával járja az utóbbi hónapokban Erdélyt, Magyarországot, Ausztriát, Belgiumot, Hollandiát, Svédországot, Norvégiát, Szlovákiát, Kárpátalját és folytatja más országokban. Sok szerepe mellett mint a marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja, többször bejárta Nyugat-Európa magyar központjait, turnézott Amerikában, de mindenütt otthon van, mert a magyar kultúrában kivirágzó emberi szellem termékeit adja lélektől lélekig. A magyar kultúra Erdély nélkül elképzelhetetlen és megérthetetlen. Különösen jelentős ez napjainkban, amikor öt világrészre szóródtunk szét. A magyarságot manapság nem a föld jelenti, hanem a kultúra, melyet az író, a prédikátor, a művész testesít meg. A színész különösképpen. LISZKAY ISTVÁN (Hollandia) Megismerkedtem egy hongkongi magyar költővel, akinek életútja az örök nyugtalanság története. 1954-ben felveszik a Pécsi Állatorvostudományi Egyetemre. 1955-ben átiratkozik a pesti Bölcsészettudományi Egyetem magyar-francia szakára. 1956-ban Ausztriába menekül, a lágerban megnősül, majd édesapjához, Bostonba utazik. Beiratkozik a Harvard Egyetemre orosz-angol szakra. Tanulmányai befejezte után a Hawaii-szigetekre utazik, ahol az európai nyelvek tanára lesz, kínaiakat, japánokat és más bevándoroltakat is tanít. Közben a feleségét elszereti egy hindu, így egyedül marad. Később egy amerikai nőt vesz el feleségül. Aztán malájföldre utazik, ahol a szultán gyerekét tanítja oroszra. Visszatérve a Yale Egyetemen megszerzi az MD fokozatot, majd Chicagóban telepszik le, ahol az egyetemen angol nyelvtant tanít. Járja tovább a világot. Szingapúrban megismerkedik egy magyar nővel, akit válása után feleségül vesz. Jelenleg Hongkongban egyetemi tanár, angolt tanít, felesége pedig németet. íme egy életrajz, amely csak töredékét árulja el, ki ez az ember. Nemrégiben idehaza járt a Szivárvány című, chicagói irodalmi folyóirat tízéves évfordulóján rendezett csobánkai írótalálkozón, akkor ismertem meg Makkai Ádámot, Ignácz Rózsa fiát, aki elmesélte hányattatásainak történetét. * A ház falán, ahol megszállni szokott, tábla hirdeti: „E házban élt és alkotott 1949-től haláláig Ignácz Rózsa író, színművész. 1909-1979. Spirit.” A szoba, ahol beszélgetünk, nemigen változott az Írónő halála óta, Makkai Ádám az ő íróasztala mellett ül, mellette a könyvespolcon édesanyja könyvei hosszú sorban.- Mit köszönhet édesanyjának ? - kérdezem Makkai Ádámot.- Szinte mindent. Apám korán eltűnt az életemből, engem anyám nevelt. Egy ideig még találkoztam apámmal, de aztán 1947-ben el kellett hagynia az országot, mert jött a boszorkányüldözés, pedig kitűnő újságíró volt, csak az volt a baja, hogy a politikával megégette magát. Szegény kitolt magával. Válása után egy német nőt vett el feleségül, anyám és Bajcsy-Zsilinszky Endre volt a tanú. Az ő élete is regény! Anyám, apám helyett is apám volt, mindig féltett az írástól, ugyanakkor 15 éves koromtól én gépeltem regényeit. Órabért fizetett, 10 forintot óránként, ami akkoriban nagyon nagy pénz volt. De a legfőbb előnye ennek az volt, hogy nem kellett matekórára mennem. Gyermek- és ifjúkoromban íróemberek között éltem, megismerkedtem Sinka István-
