Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
56 IRODALMI KALANDOZÁS SZÍNJÁTÉKUNK ÉVSZÁZADAI II. Végre elkezdődik Nagy hagyományunk a színházrombolás. Minálunk előbb romboltak le színházépületet, mielőtt színházat építettek volna. Ez 1784-ben történt, hat évvel előbb, mint az első magyar hivatásos színtársulat, Kelemen László együttesének bemutatkozása. A pest-budai fiatal értelmiség szellemi otthona az Orczy-szalon volt. Orczy Lőrinc báró, a kiöregedett lovasgenerális, népszerű költemények poétája, a mindent kezdeményező Bessenyei öreg barátja és rendületlen híve, pesti otthonában szívesen látta akár vitadélutánokra, akár zenés táncos estékre a felvilágosodásért lelkesedő tanult ifjúságot, nem csak a nemeseket, hanem azokat a diplomát szerzett polgárifjakat is, akiket „honoratior”-oknak (vagyis afféle „tiszteltebb” embereknek) neveztek. Ebben a körben fiatal férfiak és leányzók, híven a Bécsből idáig érkezett, Bessenyei köréből áradó eszmékhez, egyebek közt magyar nyelvű, új szellemiségű színházról ábrándoztak. Legfőbb hangadójuk Ráday Pál gróf volt, a nagy tekintélyű tudós-költő-könyvtárteremtő Ráday Gedeon unokája. Egy lerombolt színház O határozta el, hogy a játszani hajlandó ifiurakból és leányasszonyokból magyar színházat szervez. O volt az első magyar ember, aki magát francia szóval „regisseur”-nek (azaz rendezőnek) mondta és akit társai „director theatri”-nak (azaz színigazgatónak) neveztek. Egyik társuk, Zechenter Antal „fortificationalis succenturio” (azaz hadmérnök főhadnagy) lefordította Voltaire külföldi színházakban számos botrányt keltő antiklerikális drámáját Mohamed prófétáról. A fordító a magyar változatnak „A hitető Mohamed” címet adta. Rádayéknak Budán, a Várhegy mögötti Horváth-kertben volt egy tágas gazdasági épülete. Az új színigazgató-rendező ezt felajánlotta a megteremtendő magyar színjátszásnak. A lelkes ifjak el is kezdték a próbákat, meg is hirdették a bemutatót, amely igen nagy érdeklődés közepette be is következett: Voltaire felvilágosodást hirdető szavai egyetlen alkalommal megszólaltak a budai színpadon. A botrány pedig azonnal ki is tört. Papok, nemesurak, Buda polgárainak elöljárói együtt követeltek azonnali példás megtorlást az egyházra, államra egyaránt veszedelmesnek ítélt igékért. Ráday Pál és az ő révén a színjátszó együttes ugyan megúszta, minthogy Pál gróf atyjaura a császári udvar nagyméltóságú főtanácsosai közé tartozott, nagyapja pedig akkor a hazai szellemi életnek alighanem a legnagyobb tekintélye volt. A színház számára azonban nem volt kegyelem. Az előadás másnapján Buda város tanácsa nem csak örök időkre betiltotta a gyalázatos színjáték előadását, hanem elrendelte az épület azonnali leromboltatását, nehogy ott még egyszer akármit be merjenek mutatni. Ezzel kezdődött el a pest-budai színházszervezés története. És ekkor jött Kelemen László Ráday Pál azonban nem adta fel a nagy tervet: hivatásos magyar színházat kell teremteni Pest-Budán. Minden felvilágosodott ifjú úgy vélte, hogy előbbutóbb ez a kettős város lesz a remélhetően új arculatú ország központja. Ez volt a hite a kassai tanfelügyelőnek, Kazinczy Ferenc tekintetes úrnak is, aki a maga „németes” (vagyis Goethére és Schillerre figyelő) ízlésével a „franciás” Bessenyei után egyre inkább a hazai felvilágosodott írók vezéralakja kezdett lenni. Féltek a magyar színháztól Ráday és Kazinczy együtt nézett körül, ki lehetne alkalmas egy valódi színház megszervezésére. Össze is kellett találkozniuk Kelemen Lászlóval. Ez a felettébb művelt, sok nyelven tudó fiatalember diplomás jogász is volt, képzett zenetanár is, iskolázott énekes. Rövid, de változatos élete folyamán volt uradalmi ügyész, templomi kántor, éneket és latin nyelvet egyként oktató iskolamester. Ahol éppen volt, ott valamit szervezett. Még a nemeskisasszonyokat is rá tudta beszélni, hogy a szent feladat érdekében akár erényük jó hírét is kockáztatva menjenek el komédiásasszonyoknak. Rádaynak és Kazinczynak pontosan őrá volt szüksége. Vállalta is lelkesen. Pe-Kelemen László korabeli portréja
