Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
IRODALMI KALANDOZÁS 57 dig sokféle nehézség akadályozta a munkájukat. Egyház és állam együtt félt a magyar színháztól. A nemesi megye és a polgári város nem felejtette a Mohamed-botrányt. Kazinczy, sőt Kelemen is Ráday Pált gondolta az új színház direktorának, de az helyesebbnek vélte, ha inkább Kelemen lesz az igazgató, ő pedig, élve grófi méltóságának előnyeivel, inkább az akadályokat hárítja el. Az egyházi és világi hatóságok mellett a legfőbb akadály a német színház volt. Budán is, Pesten is volt német színház. Közös legfőbb uruk az intendáns volt, gróf Unwert Emánuel. Nemcsak politikailag és világnézetileg állt szemben a magyar és kétségtelenül felvilágosodott szellemű vállalkozással, hanem üzleti létében is veszélyes konkurenst látott a magyarosító céllal induló vállalkozásban. Kalandregénybe illik, ahogy Ráday elérte Unwert gróf hozzájárulását Kelemen társulatának megszólalásához előbb a budai Várszínházban, majd már másnap Pesten, egy rég elhagyott bástyaköröndből átalakított helyiségben, a „ Rondelládban. Kazinczy azt szerette volna, ha a végre megszólaló magyar színház Shakespeare-rel kezdené működését. Egyenest az ő számukra fordította le a Hamletet. Csakhogy Kelemenéknek nem volt annyi színészük, amennyi egy Shakespeare-tragédiához kell. De a cenzúra is óvott egy olyan drámától, amelyben kiderül, hogy az előbbi királyt megölték, majd a játék végén megint megölnek egy királyt. Ennél egyszerűbb és főleg politikamentesebb játék kellett az induláshoz. Hiszen már az is óriási eredmény volt, hogy megszólalhattak - és hogy magyarul szólalhattak meg. így azután a megnyitó előadásra egy felettébb ártalmatlan színdarabot választottak. Simay Kristóf, derék paptanár „Igazházi” című, igen erkölcsös, a jó családi élet szépségeit hirdető színpadi műve -, ami egyébként egy német, hasonló tárgyú játék szabad átdolgozása volt - a magyar színjátéktörténetnek csupán azért említésre méltó műve, mert ezzel kezdődött el a hivatásos magyar színjátszás. Kazinczy Hamlet-fordítását pedig a két évvel később, jobb anyagi körülmények közt meginduló kolozsvári magyar színház mutatta be. Ennek az erdélyi kezdeményezésnek is Kazinczy volt ösztönzője és fő tanácsadója. Ahogy szellemi irányító volt minden kulturális téren 1794-ig, amíg Martinovicsékkal együtt ő is bíróság elé, majd börtönbe került, hogy nyolc évig várjon és várják országszerte. Utána, kiszabadulván megint ő lett a nagy irányító közel három újabb évtizeden át, mindhaláláig. Bessenyei kezdeményezése óta lassanként akadtak már drámáink, de ezek alig voltak alkalmasak színházi előadásra. Kelemen László kezdeményezése óta voltak már színházi együtteseink, de alig-alig találtak előadható hazai drámákat. És nem mindig tudott találkozni az elkészült dráma és a felkészült színház. Jellemző például, hogy Csokonai írt néhány, máig is használható komédiát, de ezek kezdetben csak elvétve és akkor is iskolai diákelőadásokon juthattak műkedvelő színpadra. A Martinovics-per egy jó évtizedre halotti dermedtséget hozott, életveszélyes volt még beszélni is irodalomról, nemzeti kultúráról. Az értelmiség színevirága börtönben volt. Egy évtizednél tovább kellett várni, amíg a rabok kiszabadultak, a lélegzet valamivel könnyebbé vált. A napóleoni háborúk is gyanússá tettek mindenkit, aki Nyugat felé tekintett. De a vándorszínészek mégis igyekeztek magyarul vinni valami kevés kultúrát az ország különböző tájaira. És minthogy 1815-ben, Napóleon bukása után az uralmi rend nagyobb biztonságban érezte magát, valamivel több lehetősége nyílt az irodalomnak, a színjátéknak is. Akiknek szívügyük volt a hazai kultúra, már kereshették azt is, hol találnak előadható színjátékokat a színházakhoz és hol építhetnek színházakat a színjátékokhoz. HEGEDŰS GÉZA Kazinczy Ferenc aláírása
