Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

26 A HATÁR TÚLOLDALÁN AZ ADY LÍCEUM ÚJRA MAGYAR Váradi változások A Holnap városából (Ady) mi maradt holnaputánra?! A Ceausescu-diktatúra bukása után miképpen változott a „Pece-parti Párizs” kétszázezer lakójának - köztük a csaknem százezer magyarnak - mindennapi élete? Mit jelent az egykor legendás „váradiság” a mai hétköznapok világában? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Erdély nyugati kapujában, a jövőre nyolcszáz esztendős Nagyváradon. Istenem, hányszor megaláztak a román vámosok ezeknél a so­rompóknál! Szinte valamennyi határátlépéskor kipakoltatták csomagjaimat, összetúrták a váll­táskámat, kivetették a pótkereket. Most simán átjutunk. Várad mindössze tíz kilométer az országhatártól. A külvárosi ve­gyi üzem ugyanúgy okádja a kör­nyezetszennyező lila füstöt, mint az elmúlt évtizedekben. Az „Él­jen Ceausescu!” feliratból csak a második szót verték le a gyár homlokzatán. A „Traiasca...” megmaradt. Hogy ki-mi éljen - azt mindenki maga döntheti el. A benzinkútnál kilométeres sor áll. Megszűnt ugyanis a jegyrend­szer, a benzin árát tíz lejről har­mincra emelték - még sincs elég üzemanyag. Az év elején Romá­niában is bruttósították a bére­ket, bevezették az adórendszert, kétszeresére-háromszorosára mentek fel az árak, az emberek mégis derűsebbek, bizakodób­bak, mint Magyarországon. Ta­lán, mert nagyobb elnyomás alól szabadultak. Magyarországra ví­zum nélkül lehet utazni, ami nagy öröm a váradiaknak, még akkor is, ha hivatalosan nem vált­hatnak forintot, és csak havi negyven liter benzint lehet „át­hozni”, amit szigorúan iktatnak is az útlevélben. Az utcákon fel­tűnően sok a kockás autó: több magántaxi-vállalat alakult. A ma­gyarok az „Andi”-taxiba tömö­rültek, a CB-rádiókat és a taxi­órákat Debrecenből rendelték. Az első osztályú Transsylvania Szálló hideg, piszkos és sötét. A fűtőtest langyos, minden szobá­ban csakis egyetlen negyvenes égő pislákol. Legalább nem látni a mocskos-rongyos szőnyegeket. Mindez - az év elejétől - dollá­rért. „Poloska” a gyóntatószékben Az Ady által is megörökített Kanonoksort visszakapta a kato­likus egyház. Itt beszélgetek a vá­ros egyik legnépszerűbb emberé­vel, a csupaszív, fáradhatatlan Tempfli József püspökkel, akit a Szentatya egy esztendeje nevezett ki a nagy múltú egyházmegye élé­re:-Ami 1945 előtt az egyházé volt, azt mind visszakérjük! A püspöki palotát is, ami most mú­zeum. Nemrégiben Iliescu elnök úrnak is megmondtam: ha leg­fontosabb kéréseink nem teljesül­nek, akkor a szószékről mi ma­gunk szólítjuk fel sztrájkra híve­inket. Miközben Szent László király hermáját fényképezzük a barokk székesegyházban, hozzánk lép a freskókat restauráló festő kisipa­ros:- Láttak már „poloskát”? Most találtam a gyóntatófülkében. A vezeték a szomszédos múzeum­ba, onnan a Securitátéra közvetí­tette a gyónásokat! Ismét van színvonalas hetilap­ja Váradnak, a jelképes című Ke­let-Nyugat. A Körös-parti szer­kesztőség munkatársai áhítattal hallgatják az Ausztriában élő, Pozsonyból elmenekült Monosz­­lóy Dezső verseit: először lehet „hivatalosan” nyugati magyar A piacon vendégük. A szomszédos szobák­ban szerkesztik a Bihari Naplót, amely a maga harmincezer példá­nyával nemcsak a Kelet-Nyuga­tot „tartja el”, hanem egy román hetilapot és a Majomsziget című ifjúsági lapot is. Február végén a Bihari Napló Kiadóvállalat emlí­tett lapjainak a munkatársai, az RMDSZ (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség), a katoli­kus és a református egyház létre­hozta az Analóg Kft.-t, Románia legnagyobb magyar nyelvű ki­adóvállalatát. A budapesti szék­helyű Illyés Alapítvány és a Gra­fika Nyomdaipari Kft. nagy érté­kű nyomdagépeket adományo­zott részükre. Megkezdődött egy vadonatúj nyomda építése is. A romániai Soros Alapítvány támo­gatására is számítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents