Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
26 A HATÁR TÚLOLDALÁN AZ ADY LÍCEUM ÚJRA MAGYAR Váradi változások A Holnap városából (Ady) mi maradt holnaputánra?! A Ceausescu-diktatúra bukása után miképpen változott a „Pece-parti Párizs” kétszázezer lakójának - köztük a csaknem százezer magyarnak - mindennapi élete? Mit jelent az egykor legendás „váradiság” a mai hétköznapok világában? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ Erdély nyugati kapujában, a jövőre nyolcszáz esztendős Nagyváradon. Istenem, hányszor megaláztak a román vámosok ezeknél a sorompóknál! Szinte valamennyi határátlépéskor kipakoltatták csomagjaimat, összetúrták a válltáskámat, kivetették a pótkereket. Most simán átjutunk. Várad mindössze tíz kilométer az országhatártól. A külvárosi vegyi üzem ugyanúgy okádja a környezetszennyező lila füstöt, mint az elmúlt évtizedekben. Az „Éljen Ceausescu!” feliratból csak a második szót verték le a gyár homlokzatán. A „Traiasca...” megmaradt. Hogy ki-mi éljen - azt mindenki maga döntheti el. A benzinkútnál kilométeres sor áll. Megszűnt ugyanis a jegyrendszer, a benzin árát tíz lejről harmincra emelték - még sincs elég üzemanyag. Az év elején Romániában is bruttósították a béreket, bevezették az adórendszert, kétszeresére-háromszorosára mentek fel az árak, az emberek mégis derűsebbek, bizakodóbbak, mint Magyarországon. Talán, mert nagyobb elnyomás alól szabadultak. Magyarországra vízum nélkül lehet utazni, ami nagy öröm a váradiaknak, még akkor is, ha hivatalosan nem válthatnak forintot, és csak havi negyven liter benzint lehet „áthozni”, amit szigorúan iktatnak is az útlevélben. Az utcákon feltűnően sok a kockás autó: több magántaxi-vállalat alakult. A magyarok az „Andi”-taxiba tömörültek, a CB-rádiókat és a taxiórákat Debrecenből rendelték. Az első osztályú Transsylvania Szálló hideg, piszkos és sötét. A fűtőtest langyos, minden szobában csakis egyetlen negyvenes égő pislákol. Legalább nem látni a mocskos-rongyos szőnyegeket. Mindez - az év elejétől - dollárért. „Poloska” a gyóntatószékben Az Ady által is megörökített Kanonoksort visszakapta a katolikus egyház. Itt beszélgetek a város egyik legnépszerűbb emberével, a csupaszív, fáradhatatlan Tempfli József püspökkel, akit a Szentatya egy esztendeje nevezett ki a nagy múltú egyházmegye élére:-Ami 1945 előtt az egyházé volt, azt mind visszakérjük! A püspöki palotát is, ami most múzeum. Nemrégiben Iliescu elnök úrnak is megmondtam: ha legfontosabb kéréseink nem teljesülnek, akkor a szószékről mi magunk szólítjuk fel sztrájkra híveinket. Miközben Szent László király hermáját fényképezzük a barokk székesegyházban, hozzánk lép a freskókat restauráló festő kisiparos:- Láttak már „poloskát”? Most találtam a gyóntatófülkében. A vezeték a szomszédos múzeumba, onnan a Securitátéra közvetítette a gyónásokat! Ismét van színvonalas hetilapja Váradnak, a jelképes című Kelet-Nyugat. A Körös-parti szerkesztőség munkatársai áhítattal hallgatják az Ausztriában élő, Pozsonyból elmenekült Monoszlóy Dezső verseit: először lehet „hivatalosan” nyugati magyar A piacon vendégük. A szomszédos szobákban szerkesztik a Bihari Naplót, amely a maga harmincezer példányával nemcsak a Kelet-Nyugatot „tartja el”, hanem egy román hetilapot és a Majomsziget című ifjúsági lapot is. Február végén a Bihari Napló Kiadóvállalat említett lapjainak a munkatársai, az RMDSZ (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség), a katolikus és a református egyház létrehozta az Analóg Kft.-t, Románia legnagyobb magyar nyelvű kiadóvállalatát. A budapesti székhelyű Illyés Alapítvány és a Grafika Nyomdaipari Kft. nagy értékű nyomdagépeket adományozott részükre. Megkezdődött egy vadonatúj nyomda építése is. A romániai Soros Alapítvány támogatására is számítanak.
