Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
/«HAZAI KÖRKÉP esik. Fiatal zsidó értelmiségi szülők, nyugati orientációjú értelmiségiek e kettősséget belátva akartak világi zsidó iskolát alapítani Budapesten. S mert az elkülönülést mégsem látják teljesnek, s mert az egyesület testületileg formálja az iskola arculatát, világi helyett a közösségi szót választották az új létesítmény megjelölésére. S minthogy céljuk a minél mélyebb hagyománykövetés, magát a zsidó vallást sem akarják kirekeszteni a Lauder-alapítvány biztosította falak, a nagy igényű kísérleti tanrend keretei közül. A Zsidó Közösségi Iskolában elsősorban a folklór jellegű tradíciók megismertetése, ápolása áll a nevelés középpontjában. A gyerekek második osztálytól tanulnak modern hébert, ivritet, hetediktől pedig, a hat plusz hat osztású, tizenkét évfolyamos iskola középidejétől, fakultációban megkezdhetik a vallásos irodalom tanulmányozását, a vallási rituálénak megfelelően. A közösségi iskolában csak ilyen alkalmakkor, a Wesselényi utcában visszaigényelt iskolaépületben, a Zsidó Alapítványi Iskolában viszont mindig ott a kappedli a férfiak, fiúk fején. A Reichmannalapítvány iskolája ugyanis vallásos zsidó iskola, melyben kötelező a hittan, a magas szintű judaisztikai tanulmányok, a nyelvvizsgára felkészítő hébertanulás. Schlechimek, izraeli vendégtanárok oktatják a speciálisan zsidó tantárgyakat, köztük Baruch Kaisler, aki, társaihoz hasonlóan, derűs lénye minden vonzerejét tudatosan beveti, hogy meggyőzze tanítványait: a zsidó lét nem elvont, múzeumokban, történelemkönyvekből tanulmányozandó valami. Képletesen szólva hófehér, érintetlen lapra ír. Tanítványai az ő irányításával teszik meg legelső lépéseiket a héber írás-olvasás felé. Különben is, mint azt, a történelmet némi kényszerűségből maga irta jegyzetből tanító, Török László vezető tanár elmondja:- A gyerekek úgy kerülnek ide, hogy otthon nem hallottak a holocaustról, előző iskoláikban is jó, ha egy-két órában felületesen szó esett a II. világháborúról, a vészkorszakról. Egy-egy ilyen óránk végtelen idegi megterhelés gyereknek, felnőttnek egyaránt. Fantasztikusak a kérdéseik, a fogékonyságuk és az érzékenységük. Míg minden átlelkesül... Szűz lapra ír Hajdúdorogon a görög katolikus általános iskola egyházi igazgatója, Király Ernő professzor úr is. De egyebekben az ő helyzete, az ő gondjai nagyon mások. Mint több lelkésztársát az országban, püspöke őt olyan iskola élére állította, amelyet az egyház és a hívek kezdeményezésére tavaly adott vissza a városi tanács, az a testület, amelyet időközben - a magyarországi közigazgatás tartalmi átalakulásakor - az önkormányzat váltotta fel, élén a polgármesterrel. Hajdúdorogon - a görög katolikus iskoláztatás itteni, kétszázéves hagyományaira is tekintettel - újra az egyházé lett a két általános iskola közül az egyik, méghozzá úgy, ahogy volt: az eredeti tantestülettel, világi igazgatónővel, az eddigi gyerekekkel. Talán még a legkönnyebb volt az ikonreprodukciókat a falra tenni, a gyerekek szereplési kedvét is felszító imádságokat, áldásokat, köszöntéseket megtanitani, szívből jövő kedvességgel üdvözölni őket: „Szia, gyerekeim!”. Király professzor úr azt az enyhén résztvevő kérdést is elegánsan semlegesíti, hogy milyen változást hoz a fővárosi teológiaprofesszornak, alapkönyvek szerzőjének, a Vatikáni Rádió volt munkatársának, meglett férfiemberek társaságában mozgó, családtalan férfiembernek hirtelen kisiskolások tanítójává, világi tantestület igazgatójává lenni egy metropolisnak éppen nem mondható tiszántúli településen. Inkább arról beszél, mennyire kell figyelni mindenki érzékenységére:- Nem kérdeztük a tantestületben, ki vallásos, ki nem. Csak azt kérte a püspök úr, hogy a vallástalanok ne tegyenek aktívan a vallásos életforma ellen. Csak egy ment el közülük, úgy látszik, az ő felfogásával ez is összeegyeztethetetlen volt. A többiek véleménye az, hogy a szakmai tanításban úgysincs változás, a gyerekeket meg eddig is becsületesen akarták tanítani, mint teszik most. Nekünk is türelmesnek kell lenni - mondja nyomatékkai Király professzor. - Vannak az egyházban nagy hírű paptanárok is, akik ha nem tudnak vallásos tantestülettel tanítani, inkább nem vesznek át egy iskolát. Magam ezt nem helyeslem. Azt természetesen vallom, hogy a két nevelés között nagyon nagy a különbség, de ezt jelenleg nem akarjuk kiélezni. Közben azzal is meg kell küzdeni, hogy nincs olyan pedagógiai, nevelési hagyomány, amelyre ma fenntartások nélkül lehetne támaszkodni. Hiszen ma nem a korábbi, hatalmi, parancsoló, kegyeket osztó és kegyeket Ez az iskola a világra tekint, s a világ is rá... (Sárospatak) megvonó egyház képe az igazi - fejtegeti -, hanem az, amely az evangéliumok Istenét hirdeti. De ennek az egyházképnek a közvetítéséhez hiányoznak az eszközök, a módszerek, a példák. Hasonlóan szólnak a mosonmagyaróvári - zömében római katolikus - keresztény iskola tanárai, csak a hangvétel derűsebb, bizakodóbb. Végül is egy közösség dolgozik a vallásos pedagógia nagy kérdéseinek megoldásával, méghozzá egy harmonikus,
