Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

MENTS MEG, URAM, A SZÜRKESÉGTŐL! 19 egyívású társaság, amely a ke­resztényi türelmet nap mint nap gyakorolja, pusztán azáltal is, hogy békében, megértésben zsú­folódik össze a folyosóból elre­­kesztett, kölcsönbútorokkal te­lepréselt, szűkös tanáriban. A földszinten az épületet az államo­sítás óta használó általános isko­la, a hajdani piarista gimnázium emeletén a Keresztény Iskola. Remélik, lesz megoldás a kény­szerű társbérlet megszüntetésére, a pedagógiai erőfeszítéseket egész biztosan nem támogató evangéliumi szegénységre. Ezt az iskolát a hívek egyesülete az egy­házzal együtt igényelte vissza, s most gyakorlatilag a minden ok­tatási intézményt, államit és egy­házit diszkriminációmentesen megillető állami normatív hozzá­járulásból működnek. Az önkor­mányzat ugyanis, a másik iskola­­fenntartó, nem tekinti kedves lé­tesítményének a Keresztény Isko­lát. Ezek a tanárok ugyan - más vallásos nevelőintézmények pe­dagógusaihoz hasonlóan - „sze­relemből”, lelkesedésből, meg­„Ez hosszú folyamat. Előbb a szokások alakulnak ki, aztán a hit erősödik.” - Dr. Király Ernő, a hajdú­­dorogi görög katoli­kus általános iskola egyházi igazgatója Tanuljuk hagyomá­nyainkat. Hogyan készülődünk a Sab­­bath-ra? Bor helyett gyümölcslével tanul­juk FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ szállottságból végzik ezt a Né­meth László-i igényeket támasztó munkát, de hát 8-9 ezer forintos bruttó fizetésből félő, hogy nem megy sokáig. Pedig országszerte szinte min­denütt azt hallani, hogy az önkor­mányzatok, a polgármesterek megértéssel és támogatólag fo­gadták a településeken létrejött vallásos nevelőintézményeket. Még akkor is, ha politikai vagy világnézeti alapállásuk miatt le kell gyűrniük ellenérzésüket. Nem mindenki lelkesedik az egy­házi óvodákért, iskolákért, s en­nek sok oka van: régi beidegző­dések, rossz emlékek, az egyhá­zakkal szembeni kiábrándultság, vagy ellenkezőleg, informálatlan­­ság, esetleg egzisztenciális féle­lem. Sok helyen azonban, mint például Hajdúdorogon - vagy Nagykőrösön, ahol újra van re­formátus tanítóképző jól tud­ják és értékelik, mit jelent egy te­lepülésnek egy-egy egyházi isko­la. Főleg, ha felsőfokú az a tanin­tézet, s ha az igényes iskolai ren­dezvények egyben a városi prog­ramot is gazdagítják, és ha - pél­dául a tanítóképző esetében - a környék gyülekezeteinek kántor­igényei is gyorsan kielégíthetők. A felsőfokú egyházi képzésre egyébként már pusztán a hittan­oktatás gyors kiterjedése folytán is megnőtt minden egyházban az igény. A teljes oktatási skálát bő­víteni, fejleszteni, építeni akar­ják, az óvodától az egyetemig. Nemcsak visszaigénylésről, ha­nem új alapításokról is szó van - önerőből, állami támogatással, külföldi segítséggel. Van, ahol ezt a visszaigénylést kifejezetten erre a célra alakult külföldi támogató testület indította el, mint például a sárospataki református kollégi­um esetében, van, ahol a hajdani alma materek öregdiákjai egyesü­letekbe, alapítványokba tömörül­tek ugyanezért. A hajdani épületek visszavéte­le várhatóan évtizedes folyamat lesz. Az egyházak feléledése s szellemüknek a mainál nagyobb elterjedése a világi társadalom­ban valószínűleg ugyancsak nem megy gyorsabban. RÓKA ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents