Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
TUDÓSÍTÁSOK 25 mindnyájan osztottuk. Úgy éreztem, nekem is szólnom kell. Azzal kezdtem: összeszedem minden bátorságom és kimondom, hogy számomra a dákoromán kontinuitás elmélete nem egyéb, mint a román szupremáció, a román előjogok ideológiai megalapozása. Kijelentettem, nem vitatom ezt az elméletet, szerintem a két országban nincs száz szakember, amelyik erről vitatkozhatna. Mondtam, bízzuk rájuk, vitázzanak, csak azt kérem a román sajtótól, politikusoktól, hogy ne emlegessék állandóan ezt az elméletet, s akkor könnyebben eljutunk az igazi egyenjogúságig, a demokratikus, pluralista társadalomig. Hozzátettem, azon senki sem vitatkozhat, hogy azok az értékek, amelyek Erdélyben léteznek, jórészt az utóbbi 700 évben jöttek létre, s azóta, holtbiztos, itt élt együtt a román, a magyar, a német és a többi erdélyi népcsoport; közös hazánkban jól megférhetünk. Egyetlen jelen lévő román sem támadott meg szavaimért. Sőt, javasolták, hogy legyek én is a platform szövegének egyik fogalmazója. A szövegezés Sin Mihai író, Moraru Cornel, a Vatra folyóirat főszerkesztője, Gálfalvi György, a Látó szerkesztője és az én művem. A megszerkesztését követő napon a platform megjelent a Népújságban, s egy nappal később a Cuvintul Liberben. Sajnos, a központi sajtó, a televízió nem biztosította a megfelelő publicitást, így ahelyett, hogy áttörte volna a bizalmatlanság, a hallgatás falát, kezdeményezésünk elsikkadt. Azt hiszem, érdemes felidézni a szöveget. íme: „A Barátság platformja Marosvásárhelyen. December 26-án mi, marosvásárhelyi értelmiségiek, leültünk, hogy őszintén és felelősen beszéljünk a román-magyar, magyarromán kapcsolatokról az új, szabad és demokratikus Romániában. Tudatában vagyunk annak a felelősségnek, amelyet ez az alkalom kínál a két nép kapcsolatainak újjáépítésére, s ügyelve arra, nehogy elszalasszuk azt a történelmi esélyt, amelyet a diktatúra összeomlása teremtett, mi, román és magyar értelmiségiek kötelességünknek tartjuk nyilvánosság elé bocsátani azokat a gondolatokat, amelyek kerekasztal-megbeszélésünkön elhangzottak. Csatlakozunk a Nemzeti Megmentési Tanács demokratikus programnyilatkozatához. Mi, akik itt Erdélyben együtt élünk, szívünkön viseljük hazánk minden egyes fiának teljes és valódi egyenjogúságát. Ebben látjuk a valóban demokratikus és Európához tartozó Románia megteremtésének egyik-zálogát. Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy minden egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kollektív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi kötelességünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa ki a gyomot. Nemes céljaink elérésének érdekében nem elégszünk meg egyszerű szándéknyilatkozatokkal, és fellépünk a rádióban, a televízióban, a sajtóban, mindennapos tevékenységünkben kölcsönösen támogatva egymást. Felhívjuk az erdélyi egyházi felekezet lelkészeit, hogy támogassák és hirdessék ezeket a felemelő eszméket. Az új politikai, adminisztratív, társadalmi és kulturális intézményrendszer kiépítésénél helyezzük vissza jogaiba a valódi értékeket; a hozzáértést és az erkölcsi tartást, azért, hogy útját álljuk az imposztorság és hazugság visszatérésének. Aki egyetértését akarja kifejezni platformunkkal, levélben jelezze hozzájárulását a Látó (eddig Igaz Szó) és a Vatra szerkesztőségében. Cím: 4300 Marosvásárhely, Primariei - Városháza u. 1.” Aláírták: Béres András, Boér Ferenc, loan Boitan, Borbély István, Brassai Zoltán, loan Calion, Radu Ceontea, Alexandru Cistelecan, Constantin Copotoiu, Anton Cosma, Éltető József, Fülöp Dénes, Gálfalvi György, Jánosházy György, Káli Király István, Kincses Előd, Lazar Ladariu, Markó Béla, Máthé Éva, Ion Ilié Milesan, Augustin Morar, Cornel Moraru, Nagy Pál, Nemess László, loan Pascu, Grigore Ploesteanu, Mihai Sin, Sütő András, Gheorghe Sincan, Tőkés András. Átnézve a névsort, az aláírók között találjuk Radu Ceonteát és Grigore Ploesteanut. Ez annyiban érdekes, hogy ők és néhány társuk másnap (december 27-én) megalakították a Vatra Románeascát. Hát... Azt hiszem, az ilyen pálfordulások magyarázzák a következő hónapok történéseit és azt, hogy pl. a hat, december 21-i áldozat gyilkosai több mint egy év után is ismeretlenek...
