Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
26 HAZAI KÖRKÉP VARGA GYÖRGY NEM BÁNTA MEG A fradista amerikai Nagy feltűnést keltett másfél évvel ezelőtt, amikor a Tungsram - mintegy példát mutatva a magyar gazdaságnak - nemzetközi részvénytársasággá alakult, s a részvényeknek több mint felét az amerikai General Electric világcég vásárolta meg. A fő részvényes egyidejűleg úgy határozott, hogy amerikai menedzsert nevez ki a vállalat élére. 1990 februárjában meg is érkezett Magyarországra Varga György, az amerikai vezérigazgató, akivel most - magánemberként - egy esztendő alatt szerzett benyomásairól, tapasztalatairól, reményeiről és csalódásairól beszélgettünk.- Önről eléggé köztudott, hogy a Ferencvárosban született. Jelent-e ez valamit az életében ?- Persze hogy jelent, valóban ízig-vérig ferencvárosi vagyok, hiszen nemcsak ott születtem, ott is nőttem fel. Elemi iskolai tanulmányaimat egy egyházi iskolában végeztem, majd a Madách Gimnáziumban fejeztem be a mostani felső tagozatnak számító 5-8. osztályt. Ezután közlekedési technikumban tanultam tovább, és ott érettségiztem 1955-ben. Jelentkeztem érettségi után több egyetemre is, de nem vettek fel, mert ahogy akkor mondták, „osztályidegen voltam”. Azért ne gondolja senki, hogy dúsgazdag bankár- vagy gyároscsaládból származom. Erről szó sincs, édesapám tisztes asztalosmester volt, műhelyét 1949-ben államosították, édesanyám pedig főkönyvelőként dolgozott egy gyárban.- Végül is csak felvették az egyetemre, hiszen egyetemi hallgatóként hagyta el Magyarországot.- Az igazság az, hogy protekcióval tényleg bejutottam az ELTE jogi karára, 1956 őszén. Akkoriban elég jól fociztam. Kezdetben a Kinizsi NB Il-es csapatában játszottam. Majd, amikor bekerültem az NB I-es tartalék csapatba, az egyetemre is felvettek. Azt bizonyára tudja, hogy ez a futballcsapat volt a Fradi utódja, egyben a nevet később visszakapó, legendás csapat elődje.- Milyen tervekkel, vágyakkal érkezett Nyugatra 1956 novemberében ?- Valahol Nyugat-Európában szerettem volna letelepedni, de hogy hol, arról nem volt határozott elképzelésem. Amerikára még álmomban sem gondoltam, nekem az túl messze volt. A véletlennek köszönhettem, hogy mégis odakerültem. Már hónapok óta tengődtem Ausztriában sorstársaimmal együtt, amikor váratlanul ért a lehetőség, hogy Amerikába menjek, mivel kiválasztottak egy húszfős, oda induló csoportba. Később a szerencse ott is mellém szegődött, hiszen az ottani menekülttáborból is viszonylag gyorsan kikerültem, és Westminsterben munkát kaptam. Nyolc hónapig dolgoztam, majd ősszel ott is megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat. 1961-ben középfokú közgazdász képesítést szereztem, utána elnyertem a Rockefellerösztöndíjat, és így egyetemi közgazdász diplomát szereztem 1962-ben.- Friss diplomásként hol helyezkedett el?- Azonnal a General Electrichez mentem dolgozni. Kezdetben a pénzügyi osztályon voltam beosztott tisztviselő, majd, végigjárva a ranglétra minden fokát, két és fél év után megkaptam az első komolyabb menedzseri posztot.- Úgy tudom, hogy ettől kezdve nem túl sok időt töltött az Egyesült Államokban, annál többet Európában. Mik voltak karrierjének főbb állomásai?- Miközben több országban dolgoztam hosszabb-rövidebb ideig, mindvégig hű maradtam a General Electrichez. 1971-ig a GE spanyolországi atomenergiaipari részlegének pénzügyi igazgatója voltam, innen Zürichbe kerültem, hasonló beosztásba. 1974-től Mexico Cityben a GE egyik leányvállalatának pénzügyeit intéztem, majd, visszatérve az Egyesült Államokba, a műanyagiparral kezdtem foglalkozni. Ezután ismét Madrid következett, ahol 1982-től már vezérigazgatóként dolgoztam. 1985;ben megint vissza az Egyesült Államokba, és onnan irányítottam vezérigazgatói beosztásban a GE japán, koreai, ausztráliai és brazil műanyagipari leányvállalatait. Ezt követően Hollandiában éltem és dolgoztam két évig, és most itt vagyok szülővárosomban.- Az elmondottakból is kiderült, nemigen volt alkalma ráunni egyegy országra. Felesége, családja hogyan fogadta ezt a nagy változatosságot?- Feleségem szintén magyar, de nem itthon, hanem az Egyesült Államokban ismerkedtünk meg, a Westminster felé vezető úton, az autóbuszban. 1960-ban kötöttünk házasságot, és egy fiunk született. Mindig szívesen költöztek velem oda, ahova a munkám szólított. Időközben George fiunk felnőtt, 24 éves. Elvégezte az egyetemet, Bostonban telepedett le, grafikusként dolgozik.-Amikor vállalta, hogy harmincnégy év után visszaköltözik Budapestre és betölti a Tungsram vezérigazgatói posztját, tudta, hogy mire vállalkozik?
