Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
5 EREDMÉNYHIRDETÉS Szülőföldein, Erdély ció elszenvedőivé válnak. A két - fentebb idézett - példát gondoljuk el, mint történeti-politikai hátteret ahhoz az eseménysorhoz, hogy az Országgyűlés nemsokára tárgyalni kezdi a kárpótlási törvény - ki tudja hányadszor átírt - tervezetét. E sorok írásakor csak maga a javasolt törvényszöveg ismerhető még, s előtte vagyunk annak a vitának, amely leginkább létében érinti a Kisgazdapárt egészét. Jót ugyanis ők aligha tudnak ezúttal tenni. Vagy elfogadják azt a tervezetet, amely -nyilvánvalóan ellenkezik választási programjukkal - s így a reájuk szavazók csalódását kell vállalniuk, ami egyenlő lenne a politika elbukásával. Vagy pedig nem értenek egyet az előterjesztő kormánnyal, ám ez a lépés a kormányzati koalícióban való részvételüket, s annak értelmét kérdőjelezné meg. Ma még nem látni, hogy e lehetetlen helyzetben hol lesz a kompromisszumkötés vékonyka lehetősége - mindenesetre nem túlzás azt állítani, hogy a következő hetekben a kormányzó koalíció olyan erőpróba előtt áll, amely a választások óta eltelt háromnegyed év során még nemigen volt tapasztalható. * * * A háttérben ugyanakkor biztató fejlemények is tapasztalhatók. Az egyik kedvező jel az, hogy a december közepén kisgazdafőtitkárrá választott Oláh Sándor sokkal kiegyensúlyozottabb és kompromiszszumképesebb politizálási stílust képvisel, mint eddigi vezetőtársai. A másik esemény több mint meglepő: leült egymással tárgyalni a Kisgazdapárt és az Agrárszövetség. (A tavaszi választási kampány során ugyanis a kisgazdák mindent megtettek azért, hogy a fiatalabb agrárszakembereket tömörítő Agrárszövetséget mindenáron leutókommunistázták - s ezt végül is sikerrel tették.) E tárgyalások eredményeképpen talán lesz remény arra, hogy az agrárnépesség, a falu politikai képviseletét az eddigi szertelen, indulatoktól fűtött akciók után a szakszerűbb és körültekintőbb politizálás jeleníti majd meg. * * * Ami igaz, az igaz. Ránk férne már egy kis nyugalom. Nem elég a külső feszültségek sokasága a Baltikumtól az Öbölig - itthon is naponta gyűlik kazlakba az indulat. Egyelőre a lakosság „barátkozik” a hetenkénti áremelések élményével, s még csak találgatja, hogy hányféle olyan adót fog fizetni az idén, melyekről nem hallott még korábban. A munkanélküliek száma öt megyében is megduplázódott az elmúlt negyedév során. Ráadásul itt recseg-ropog egy nagybirodalom - nemcsak hallótávolságra, hanem oly közel, hogy a széthullás repeszei elől aligha tudunk kellő eredményességgel elbújni. Úgyhogy, lenne miért konszolidálódni, lenne miért törekedni együttműködésre - ahelyett, hogy a hetenként soros pártkonfliktusokat provokáljuk. Még lenne idő. Egy kevés. Budapesten, 1991. február 2-án KÉRI LÁSZLÓ Az Erdély Művészetéért alapítvány 1990 nyarán pályázatot hirdetett Erdélyben élő magyar képzőművészek számára. Áz alapítvány olyan alkotásokat várt, amelyek művészi eszközökkel mutatják be Erdély természeti szépségeit, hagyománykincsét, az ott élő emberek mindennapi életét és a magyar kultúra évezredes értékeit. Kívánalom volt, hogy a művek az Erdélyben élő népek barátságát és őszinte megértését se-Nemrégiben kettős örömben volt részük Arany János mai földijeinek. Az első az volt, hogy a Partiumban turnézó Kaláka együttes itt is bemutatta Kányádi Sándornak, a jeles erdélyi költőnek a máramarosi zsidó folklórt tolmácsoló kötetét. E különleges kulturális esemény fényét még inkább erősítette a költő-fordító személyes fellépte, aki ismertette Magyarországon kiadott könyve romániai kálváriáját, majd - közkívánatra - az esztendővel ezelőtt még tiltottnak minősített verseiből adott elő egy csokorra valót. Nemcsak a Kölséren, de még a Tiszán is igen kevés víz folyhatott le, amikor újabb eseményre hívogattak a plakátok: a város magyar felekezeteinek ökumenikus istentiszteletére. Az összetartásnak, az egymást segítésnek eddig is voltak jelei, örvendetes megnyilvánulásai, azonban e mostani minden korábbit túlszárnyalt. A református templom harmadfélszázados történelme során meg nem esett, hogy falai között négy különböző felekezet papja hirdesse Isten igéjét. Nagytisztelétű Mikló Ferenc, a református vendéglátók részéről, szegítsék elő. Márton Árpád (Csíkszereda) festőművész I. díjat, Kosztándi B. Katalin (Kézdivásárhely) festőművész II. díjat, Portik Sándor (Gyergyószentmiklós) grafikus III. díjat kapott. Torró Vilmos (Kovászna) ex libris munkáiért kisgrafikai különdíjban részesült. Az Erdély Művészetéért alapítvány címe: 1675 Budapest, Pf. 133. Számlaszáma: MNB 217-98089- 101077. retettel üdvözölte Bohács Sándor római katolikus esperes-plébánost, Deák Ödön evangélikus lelkészt, aki Nagyváradról utazott ide, szórványgyülekezetébe e rendkívüli találkozásra, valamint Kovács Gyula baptista lelkészt. Négyőjük egyházi szolgálata, imája után lélekemelő, színvonalas vallásos műsorra került sor. Tíz, tizenöt évvel ezelőtt a párt propagandatitkárának csak fenyegetéssel, kényszerítéssel sikerült egy csapatnyi tanerőt, tisztviselőt összeterelni, hogy a „legyőzhetetlen kommunista pártot és kiváló vezérét” dalban dicsőítsék. Most teljesen önként, éppenséggel két új magyar énekkar alakult a korábbi baptista kórus mellett, s így napjainkban a százat is jóval meghaladja a közös éneklésben örömüket lelő szalontaiak száma. A négy felekezethez tartozó hívek testvéri egységben fogadták el pásztoraik áldását, s ezt követően meghatódva énekelték el a reformátusok 37. dicséretét, amely mindannyiuk szívéből szólt: Isten, áldd meg a magyart... DÁNIELISZ ENDRE, NAGYSZALONTA Nagyszalontán történt
