Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK feltételezett és valóságos ellenfeleitől, a nemzetközi helyzet előnyös megváltozásától várták azt a fordulatot, amely győzelemre segíthetné az újabb magyarországi felkelést. Kombinációikat főként az északi szomszédai által szorongatott Törökországra, az 1848 februárja óta újra köztársasági Franciaországra és a demokratikus mozgalmakat mintegy hivatalból támpgató Angliára és az Egyesült Államokra alapozták, de gondoltak az olasz egység megteremtésén fáradozó Szárd Királyság és az Ausztriával rivalizáló Poroszország megnyerésére is. A remények eleinte csalókának bizonyultak. Franciaország III. Napóleon császárságának kikiáltásával lábalt ki a polgárháborúból, Kossuth angliai és észak-amerikai körútja csupán a szimpátiatüntetések aprópénzével kamatozott, s a „nagynémet” tervet megfogalmazó Ausztria még bizonyos sikereket is elkönyvelhetett a német kérdésben. Az emigráció által felelőtlenül szított hazai összeesküvések rendre lelepleződtek, új meg új áldozatokkal szaporítván a szabadság vértanúinak sorát. Az Oroszország és Törökország, valamint szövetségesei (Anglia, Franciaország, Szárd Királyság) között kirobbant krími Ferenc József és... Gróf Andrássy Gyula (1823-1890) 1867- 1872-ig a második felelős magyar kormány miniszterelnöke háború is csak annyi hasznot eredményezett a magyar ügy szempontjából, hogy a vesztes cári birodalom évtizedekre elszigetelődött a nemzetközi politikában, s így a továbbiakban nem nyújthatott Ausztriának nagyhatalmi támogatást. Igaz, ez nem is állott szándékában, hiszen az osztrák császárság hűtlenül, sőt áruló módon viselkedett vele szemben a konfliktus idején, amennyiben a méltán elvárható szövetségesi magatartás helyett semleges maradt, sőt Besszarábia elfoglalásával és az ugyancsak orosz érdekszférába tartozó román fejedelemségek kiürítésének kikényszerítésével egyenesen hátba támadta a cári birodalmat. A reménysugár Az első igazi reménysugarat az 1859-es osztrák-olasz-francia háború ragyogtatta fel. Az Itália felszabadításáért és egyesítéséért indított harcban az osztrák seregek súlyos vereséget szenvedtek, és a csak részeredményeket hozó gyors békekötés ellenére sem lehetett kétséges, hogy Ausztria nagyhatalmi helyzete megrendült, s ez óhatatlanul belpolitikai megrázkódtatásokat von maga után. A fejlemények ezúttal nem csupán az önkéntes magyar légió felállításán fáradozó emigránsokat, de a hazai politika mindeddig tétlenségre kárhoztatott tényezőit is mozgásba hozták. Az ókonzervatívnak csúfolt mérsékelt arisztokrácia megújult erővel folytatta a rendi alkotmányosság helyreállítása érdekében írott memorandumok és petíciók megszövegezését. A döblingi Görgen-féle tébolydába visszahúzódott Széchenyi az „Ein Blick” megírásával tette nevetségessé a civilizátori érdemekkel büszkélkedő Bach-rendszert. Az 1859. október 27-én megrendezett Kazinczy-jubileumon a tíz éve teljes visszavonultságban élő Deák Ferenc is a nyilvánosság elé lépett. Zárszóként elmondott felszólalása így hangzott: „Lakoma után imádkozni kell. Az én imádságom rövid, csak három szóból áll: Éljen a haza!” A jeladást a tömegek is megértették: 1859/60- ban több helyen is tüntetésekre és megmozdulásokra került sor. A jól sejtett és várva várt hatás nem maradt el. Az 1860. október 20-án kiadott császári rendelet, az ún. Októberi Diploma helyreállította a központi magyar kor... Erzsébet királyné az 1867-es koronázáskor
