Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59 nős múltja miatt is rendkívüli szolgálatkészséggel rendelte alá működését a konzervatív udvari és katonai párt a forradalom idején „kamarilla” néven hírhedetté vált csoport érdekeinek. A Haynau-féle megtorlásra a Schwarzenberg és az egykor „barikádminiszternek” nevezett, Bach nevével fémjelzett neoabszolutizmus következett. A forradalom idején hozott törvényeket a módosított formában megerősített jobbágyfelszabadítás kivételével eltörölték, s hatályon kívül helyezték a rendi „alkotmányt” is. A politikai autonómia bizonyos elemeivel felruházott megyéket az erősen központosított kerületi rendszer váltotta fel, élén a Budán székelő katonai kormányzónak, Albrecht főhercegnek szolgai hűséggel engedelmeskedő kerületi biztosokkal és azok „gutgesinnt” alárendeltjeivel, a nép által Bach-huszároknak csúfolt idegen tisztviselőkkel. Az elnyomó adminisztrációt nagyszámú katonaság és csendőrség, titkosrendőrök és besúgók hada segítette felelősségteljes munkájában: a forradalmi és függetlenségi eszme minden megnyilvánulásának elfojtásában, az útonállókká, betyárokká züllött gerillák összefogdosásában. A helyzet reménytelenségét, az egész nemzetet nyomasztó kilátástalanságot a költők fogalmazták meg leghívebben. „Letészem a lantot, nyugodjék” - jelentette Korabeli fotó a koronázásról be a mély depresszióba süllyedt Arany. „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk” - jövendölte Tompa, s az összegzést a rémlátomásokkal és anyagi gondokkal küszködő Vörösmarty adta meg: „Most tél van és csend és hó és halál.” A politikailag lefejezett, katonailag megvert és rendőrileg elnyomott ország csak a külföldtől és külföldről remélhetett segítséget. Az emigráció vezetői is elsősorban Ausztria és Oroszország I. Ferenc József 1867. évi, magyar királlyá koronázásának korabeli rajzábrázolása
