Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
22 HAZAI KÖRKÉP NÉMETKÉNT ÉLNEK MAGYAR FÖLDÖN A történelem átgyalogolt rajtuk A magyarországi németség a két háború között még több mint félmillió lelket számlált. Ám a háborút követő kollektív büntetés - a kényszermunka, a kitelepítés - következtében számuk 200-220 ezerre csökkent, de még ennél is kevesebben vannak, akik nyíltan vállalják származásukat. Miért? A Magyarországi Németek Szövetségének munkatársai a lelkemre kötötték, hogy ne az úgynevezett kirakatfalvakba látogassak el (mint például Solymár, Pilisvörösvár Hajós, stb.), hanem egy olyan átlagtelepülésre, ahol több a gond, mint az eredmény. Ott valóságosabb képet alkothatok a hazai németség mai helyzetéről. így esett a választás Taksonyra, a Budapest szomszédságában fekvő Duna melletti községre. A helységnévtábla német nyelvű - Tax - s ebből arra következtet a látogató, hogy talán egy valódi magyarországi német településre érkezett. A szép, modern templom előtt érdemes elidőzni. Ha a község arculatán nem is igen látszik a gazda keze, a templomon annál inkább. Mint később kiderül, rengeteg társadalmi munkával épült. WÜRTTEMBERGTŐL TAKSONYIG A templom közelében áll Geyerhosz Mihályék portája. A házigazda barátságosan tessékel az első konyhába, most már csak ők élnek itt a feleségével. Vendéglátóink nyugdíjasok, de most sincsenek munka nélkül: a szőlőművelés mellett állatokat is tartanak és fóliasátor alatt primőrt termelnek. A család Württembergből származik. A szülők még szépen beszélték anyanyelvűket, őket is tanították rá odahaza, sőt még a gyerekeiket is, de az unokák már csak az iskolából ismerik jólrosszul a nyelvet. A napbarnított, cserzett arcú férfi a kemény időkről mesél:- Negyvenhét hónapot töltöttem a Szovjetunióban, de nem kényszermunkán, hanem hadifogságban. Mit sem tudtam arról, hogy ezalatt itthon „malenkij robotra” szedik össze a német nemzetiségűeket, köztük a feleségemet és az apósomat. A feleségemnek csodával határos módon sikerült Budapestről visszajönni, akkor látta utoljára az édesapját. Itt maradt a két asszony a tizennyolc hold földdel... Elnézem a csöndes, törékeny asszonyt, aki egy-egy mondattal jelzi csak, milyen is lehetett az élete. Már tizenegy éves korától kemény munkára fogták. Amikor elvették mindenüket, a téeszben is az elsők között volt a munkában. A tehenészetben dolgozott, még most is őt hívják, ha a kisborjú nehezen akar a világra jönni. Az életük kemény munkával telt, csak a vasárnapokat tartották szigorúan. Családostól jártak Taksony büszkesége, az új katolikus templom
