Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL _ _ _ - -V Sr \-1 * k V A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. Aszerkesztöség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Bármit is tesztek, ne adjátok el a hazát a külföldieknek a Nyugat csodálatának jelenlegi bódulatában. Mert a külföldi nem a magyarok iránti vad szerelméből fekteti be a pénzét az országotokba, hanem hogy a nyereséget kivigye magával. Ez természetes is, mert mindent és mindenkit az önérdek irányít. FRANK PILBAT FLUSHING, NY, USA Mikor a háború vége felé a nyilasok átvették a hatalmat, én katonaszökevényként elhagytam az országot, mert nem akartam sem a nyilasok, sem pedig a németek kedvéért hősi halott lenni. Remélem ezért engem nem illet szemrehányás. A háború után nem tértem vissza Magyarországra, mert időközben ott egy csődöt mondott ideológia megszállottjai, külföldi segítséggel, egy olyan szisztémát erőszakoltak a magyar népre, melyet a mai magyar kormány is elítél a világ nagy nyilvánossága előtt. így hát kinnmaradásom miatt nem érhet szemrehányás. Se az első, se a második tettem nem képez sem büntetendő cselekményt, sem pedig kihágást. Akkor viszont joggal kérdezem, hogy mikor kapok kártérítést az elkobzott családi házámért, melyet azért koboztak el, mert nem tértem vissza, vagy azért, mert nem értettem egyet a kormány politikai irányzatával. Erre a kérdésre talán a belügyminisztérium volna szíves válaszolni. Én kinnmaradásomkor angol állampolgár lettem. Jogi szempontból nézve a magyar kormány egy angol állampolgár vagyonát kobozta el. Én nem tudom elképzelni, hogy Angliában egy magyar vagy bármely más állampolgár vagyonát elkoboznák azért, mert nem tartózkodik Angliában, vagy pedig nem ért egyet a kormány politikájával. Az én esetemről és sok más hasonló esetről, néhány parlamenti képviselő barátom is tud Angliában. Egyelőre csak fejcsóválva veszik tudomásul ezeket a tényeket. De ha az új magyar kormány nem orvosolja ezeket és a hasonló atrocitásokat, úgy nem vagyok biztos, hogy az angol parlamenti képviselők a fejcsóválásnál maradnának. És akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy a várt nyugati gazdasági segély nem érkezik olyan mértékben, mint azt az östehetségek által tönkretett magyar gazdasági helyzet megkívánná. OSCAR KISS MAERTH HONGKONG (Olvasónk levelét elküldtük a Belügyminisztérium sajtóosztályának; remélhetően hamarosan olvasható lesz a minisztérium válasza.) Most először történik meg, hogy egy újságnak írok, de most úgy éreztem, kötelességem megtenni. Régóta figyelemmel kísérem a Magyar Hírek cikkeit- és igen nívós lapnak találom. Egy korábbi vita érintette a magyar zsidóság sorsát a 44-es évben. Néhány hete volt mártírünnepség Izraelben és Magyarország izraeli nagykövete szólalt fel. A következőket mondta: A mai fájdalmas napon olyan emberek emlékét idézzük fel, akiket a világtörténelem legszégyenteljesebb korszakában a tébolyult fajelmélet nevében zsidó származásuk vagy vallásuk miatt üldöztek és pusztítottak el. Bizony nem lehet mentség számunkra, hogy a magyar vészkorszak csak 1944. március 19-től a német megszállást követően teljesedett ki és a magyar, de különösen a vidéki zsidóság sorsa a nyilas hatalomátvétellel pecsételődött meg. Most írom a lényeget, amit külön szeretném ha szó szerint közölnének: Altatnám magunkat, ha nem tenném hozzá, hogy a magyarországi segítőtársak nélkül a náci fasiszta gépezet nem tudott volna ilyen méretű tömegpusztítást véghez vinni Magyarországon. Hozzátenném még, hogy a nagykövet nem izraelita vallású. Azt mindnyájan tudjuk, hogy voltak nagyon rendes keresztény emberek, akik segítettek, ahol tudtak, de sajnos kevés volt a számuk a sok gazemberhez képest. Ne haragudjanak, hogy mindezt leírtam, de nem tudok hallgatni, hiszen a családom nagy része odaveszett az őrületben. KALLUS IRÉN MALMÖ, SVÉDORSZÁG Lapjuk tizedik számának adott interjújában Pomogáts Béla az Erdélyi Szövetségről a következő kijelentést tette: „A szövetség szervezésében indult el például 1989 tavaszán az az angol nyelvű levéláradat Genfbe, az ENSZ Nemzetközi Emberi Jogi Bizottságához...” A történelmi hűség kedvéért szeretném leszögezni, hogy az emlitett akciót nem az Erdélyi Szövetség, hanem az SOS Erdély- Genfi Bizottság indította el 1988. dec. 20-i körlevelével, melyet cca. 100 emigrációs szervezetnek illetve magánszemélynek küldtünk szét. Magyarországra tudomásunk szerint elsőként dr. Bába Iván vitt egy példányt és átadta Köteles Pálnak, valamint ifj. Klement Kornél cserkésztiszt Németországból juttatott el egyet a Magyar Demokrata Fórumhoz. Az Erdélyi Szövetség ekkor kapcsolódott be kezdeményezésünkbe, és valóban kiváló munkát végzett. Éppen úgy mint az emigrációban a Vitézi Rend és számtalan magyar gyülekezet, cserkészcsapat és szervezet. Az anyaországban és idegenben magánszemélyek ezrei fáradoztak közös ügyünk sikeréért. Köszönet mindenkinek! Különösen nagy szeretettel gondolunk az elszakított területeken élő véreinkre, akik vállalván a kockázatot, szintén írtak az ENSZ Emberi Jogi Bizottságnak. Istennek hála, hogy végre egyszer Ungvártól Sydneyig össze tudtunk fogni! BF.NCZÉDI PÁL LE LIGNON, SVÁJC Igen örvendetes változásról értesültem „Nem vész el a nyugdíj! című írásukból. A leírt példa rám is illik. A nyugdíjkorhatár elérése előtt két évvel mentem férjhez, és hivatalos kivándorlási engedéllyel költöztem Amerikába. A rendelet módosítása szerint tehát most kérhetem a nyugdíjamat. Csak hát a cikk kissé szűkszavúan írta le a tennivalókat. Tudomásom szerint a nyugdíj megállapításához kérdőíveket kell kitölteni, igazolva a munkában töltött időt és a keresetet. Mindez a nyugdíj megállapításához nélkülözhetetlen. Amikor utolsó munkahelyemtől búcsút vettem, a munkakönyvemet a MIÉ-lappal együtt megkaptam. A munkahely a megőrzött dokumentumok alapján a keresetet és a munkában töltött szolgálati időt tudja igazolni, de a nyugdíjkérelmemhez a munkakönyvét, MIL-lapot csatolni kell. A munkakönyv viszont nincs a vállalat birtokában, nálam
