Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-15 / 14. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL V & V » VJ.lMf'1'*' * V A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Hadd köszönjem meg a Magyar Hírek munkatársainak, kiváltképpen Zika Klárának szívszorító, reményt ébresztő, gyönyörűséges kárpátaljai tudósítását. Kérésem is lenne egyúttal Fodó Sándorhoz, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökéhez: iktassa be édesapám adatait is a 44 őszén elhurcoltak névsorába, amit Mihail Korszuny KGB-vezető és a kárpátaljai területi rehabilitációs munkabizottság elnökének bátorítására készítenek. Édesapám 1905-ben született Huszton, Kárpátalján, ahonnan 1944. október végén hurcolták el géppuskás szovjet katonák. Remélem, egyszer választ kapok 46 éve gyötrő kérdéseimre. Még egy nevet fűzök ehhez a listához. Szmocskó János a Munkács megyei Árdánházáról lett elhurcolva, ahol tanítóskodott. 44-ben kb. 30 éves lehetett, két kisfiú édesapja. Ki tud róla? MRS. OLGA VASKÓ 2963 sco rr STREET VICTORIA, B. C. V8R 4J7 CANADA Nagy örömmel és élvezettel olvastam a „Geológus teológus” című cikket a Magyar Hírek 1990. nyolcadik számában. Örülök, hogy Hamilton s illusztris plébánosunk jó sajtót kapott. Szeretném azonban, ha egy kis helyesbítést közölnének. Ugyanis az említett termet s a fölötte lévő parkolót még Eördögh András S. J. atya építette. Méghozzá főként a saját kezével. Volt is emiatt elég baja az egyháztanács konzervatív tagjaival, akik hevesen ellenezték az újabb adósságot. Magam is az ellenzők táborához tartoztam, amíg egyszer megkérdeztem az atyát, minek is építi a nagy termet, amikor a templom alatti terem pontosan elég az egyház szükségleteinek kielégítésére. A válasz igen előrelátó, gondos magyarra vallott: Azért építjük ezt a nagy termet, hogy a jövedelméből még akkor is fenn tudják tartani a magyar templomot, amikor már csak tíz-tizenöt katolikus magyar család lesz Hamiltonban. Mondanom sem kell, attól kezdve fenntartás nélkül támogattam az ügyet, sőt néha dolgoztam is rajta. Ami a chicagói templomot illeti, annak megmentésében Eördögh atyának szintén nagy érdemei vannak. Ugyanis az előző - nem jezsuita - lelkipásztor kitessékelte a magyar cserkészcsapatot. Ezzel elvesztette a szuburbiából még visszajáró híveinek nagy részét. Amikor Eördögh atya megtudta, hogy rendje őt küldi a megüresedett chicagói plébániára, kérte, hogy jelentsem Bodnár Gábornak, a Külföldi Cserkész Szövetség ügyvezető elnökének, hogy örömmel várja vissza a csapatot. Az ajánlatot, illetve meghívást a csapat örömmel fogadta. Ezzel a plébánia újból benépesedett valamelyest. András páter pedig elkezdett építkezni. Szokása szerint. Hol otthon, Magyarországon, hol Chicagóban. Isten segítse munkájában. Ha már tollat (számítógépet) ragadtam, szeretném szóvá tenni egyes nyugati honfitársaim bosszantó szokását. Miért írják alá a szerkesztőhöz írott leveleiket nyugati módon; a keresztnév elöl?! Elegánsabb vagy előkelőbb talán? MACYARÓDY SZABOLCS cserkésztiszt HAMILTON, KANADA A lapjukban rólam megjelent írást kiegészíteném néhány megjegyzéssel. Ausztria nem a korlátlan lehetőségek hazája, és erősen kétlem, hogy itt nem osztrák, vagy legalábbis nem honosított érettségivel bárki is egyetemi felvételt nyerne, két év után doktorátust és további három évi múltán egyetemi tanári képesítést kapna, mint Király Béla is Amerikában, akiről ugyanebben a lapszámban írtak. Király Bélának igaza van, hogy a magyar történelmet a Nyugat ellenségesen kezeli, de tegyük hozzá, hogy azért, mert nem áll rendelkezésükre angol vagy német nyelvű történelemkönyv forrásként. Az USA-ban pedig gyakori, hogy a történészek vagy írók inkább másodlagos irodalomból, mintsem eredeti forrásokból dolgoznak. Engem az emigráció sokra, főleg óvatosságra és tárgyilagosságra tanított. Látom, hogy élelmes hazánkfiai egy Y-ra végződő vezetéknév mellé az osztrák határt átlépve egy von-t vagy de-t ragasztottak, mert egyes államok címkórságában így akarnak imponálni. Azt is megtanultam, hogy a magyar emigrációs egyesületektől távol tartsam magam. Megőriztem teljes politikai és társadalmi függetlenségemet és maradtam magányos farkasnak, mert így is önzetlenül szolgálhatom a hazámat. Találkoztam volt katonatisztekkel, akik kiszámították, hogy kimenekülésük óta milyen rangot érhettek volna el, és ezen a magas rangon mutatkoztak be. Nekem az ilyesmit nem vette be a gyomrom. DR. KOVÁTS ISTVÁN WATTENS. AUSZTRIA Bizonyára hallottak már a cseh intézkedésről, mely eltörölte a vízumkötelezettséget az amerikai és kanadai turisták számára 30 napnál rövidebb látogatások esetén. Ez nagy könnyítés és bizonyára meglesz a gazdasági eredménye is. Jó lenne, ha Magyarország is hasonlóan cselekedne. Minél több a pénzes nyugati turista, annál több lesz a nélkülözhetetlen nyugati valutabevétel. PROF. DR. GÉZA KISV ARSÁNYI ROLLA. MISS. USA Örömmel említik a címsorokban, hogy sikerült elérni: Budapesten a legújabb kori városfejlesztés címén nem kívánják az előző városképet megsemmisíteni. Rendben van: a városkép megsemmisítését követelni helytelen lenne. De a mondat azt érezteti, hogy a legújabb kori városfejlesztést ki kellene zárni. Bielek József polgármester érdekes és tartalmas interjújában megjegyzi, hogy „sajnos nem tudjuk »kinyitni« a budapesti utcákat, hogy szellősek legyenek, mert a városszerkezetet nem lehet megbontani”. Ez megerősíti aggodalmamat. A főváros fejlődése mindig érdekelt; ez persze nem tesz szakértővé. Budapest mai arcát a 19. században kapta, sajnos már akkor is kis koncepciójú tervek alapján - amikor még lett volna hely jobban tervezni, s volt is rá példa, mint Párizs XIV. Lajos korától kezdve. így lett zsúfolt, levegőtlen, a felszíni közlekedést elfojtó város Budapest. Természetesen nem kell, nem is lehet lerombolni az egész fővárost. Túlnyomó részét már csak gazdasági okokból is legfeljebb felújítani, modernizálni lehet. De meg vayok győződve arról, ogy hosszú távra ki kellene alakítani olyan nagy koncepciójú terveket, amelyek a felszíni közlekedést megoldják és több egymással jól összekötött üzleti centrumot létesítenek. Ez utóbbin nem csupán bevásárlóközpontot értek, hanem többes használatú, aránylag magas épületcsoportokat, ame-
