Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
MH-KÖRKÉRDÉS 5V minckét beteg lelki gondozását látta el.- Az a benyomásom, hogy egyházunk nem idejekorán válaszolt az országban lezajlott változásokra. Az elmúlt negyven esztendő sok fájdalmán, mellőztetésén és megaláztatásán nem tudtuk még egészen túltenni magunkat. Kialakult a hívek egy részében is a közömbösség, hogy minek menjen szavazni, hiszen úgyis mindegy. Továbbá megzavarta a helyzet megítélését, hogy több párt hivatkozott egyházra, vallásra. Ezenkívül, a főpapjaink között sincs igazán politikus alkat. Nyilván az egyház javára akarnak tenni, de nem azzal a merészséggel, amit most az élet megkívánna. A lelkipásztorkodó alsó-papság gyakran megelőzte a kissé későn kiadott püspökkari körlevelet, és többet is tett annál. Ennek ellenére elvártuk volna a biztosabb irányítást, vagy legalábbis a merészebb hangot. Most abban reménykedem, hogy az általános és valódi szabadság biztosítja majd az egyház működési feltételeit is. Gondolok itt személyi és tárgyi feltételekre egyaránt. Habár e téren is türelemre és fokozatosságra van szükség, mert máris érezzük a szabadságnak azt a mellékhatását, hogy eljutottunk fizikai teherbíró képességeink határáig. Végre legálisan is belefoghattunk sok mindenbe, de a papság egyedül nem győzi. Elengedhetetlen a civilek nagyobb mérvű bevonása. Itt, Mogyoródon reményünk van arra, hogy visszakapjuk a régi, öt tantermes iskolánkat. Apácanővéreket szeretnénk idetelepiteni, akik sok feladat ellátásában működhetnének közre. Szerencsére már odáig eljutottunk, hogy a nem hívők is felismerték egy ideje a vallás gyakorlati - nem hitéleti - hasznát, ami felgyorsíthatja majd beépülésünket a társadalom életébe. Azt hiszem, hogy látványos, gyors változást nem várhatunk. Nagy az elvárás például az egyház betegápoló tevékenysége, vagy a cserkészet működése iránt, de mindennek nem tudunk még teljes egészében megfelelni. Türelemre és fokozatosságra van szükség, azért is, mert társadalmunkban elmélyült az erkölcsi válság, és még sok templomba járó ember is ateista erkölcsi normákat követ. Mi hiszünk abban, hogy az evangéliumi normák hiteles, jövőt formáló normák, de kellenek a hiteles emberek is, akik ezeket teljes mértékben megélik. Napjainkban ősegyházi, szinte apostoli időket élünk, mert jóformán mindent újra kell kezdenünk, s a romjaiból felépítenünk. Ennek ellenére reménykedem. Hiszek a Szentlélek erejében, amelyet az is igazol, hogy mind nagyobb érdeklődés mutatkozik az egyházi hivatások iránt. Mit lehet ebből a földből kihozni? Kakas Jánosné 65 éves téesznyugdíjas a Nógrád megyei Dejtár községből.- Régi palóc parasztcsaládból származom, gazdálkodott az apám és az öregapám is. Szegény uram sem értett máshoz, csak a földhöz, mégsem kellett a Kádárrendszernek. Amikor 1960-ban beléptünk kényszerűségből a termelőszövetkezetbe, a férjemet marhagondozónak osztották be. Öt év után aztán otthagyta, és elment kőművesek mellé segédmunkásnak, mert annyit sem keresett, hogy a családját a két lánygyerekkel el tudta volna tartani. Pedig én is dolgoztam a termelőszövetkezetben, jobbára hajnaltól késő estig a határban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy előtte, amíg egyénileg gazdálkodtunk, könnyű volt az életünk. Tizennyolc holdat műveltünk meg, emellett volt két lovunk, két ökrünk is, az aprójószágokról nem is beszélve. A földet, a lovat és az ökröket, meg az erőnket, egészségünket vittük a FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
