Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
60MH-KÖRKÉRDÉS közösbe. Tizenhat évet dolgoztam a szövetkezetben, bele is rokkantam. 1800 forinttal küldtek el rokkantnyugdijba. Az uram szerencsére nem volt beteges, dolgozott, amíg csak bírt, orvosnál sem járt sohasem. Erős, testes férfi volt, jó étvágyú. Egyik vasárnap, most lesz öt éve, elmentünk együtt a nagymisére, aztán otthon szépen megebédeltünk. Én ebéd után kiszaladtam a vödörrel az utcai kútra vízért, ő meg közben lefordult a székről, összeesett. Mire visszaértem a veder vízzel, már önkívületben volt, és nem is tért többé magához. Azóta élek özvegyen, szerény kis nyugdíjamból, elég keservesen. Most állítólag visszaadják majd a földet annak, aki kéri. Nekem ugyan nem kell, mit kezdjek vele? És a lányaimnak sem, az unokáimnak pedig pláne nem. Az egyik lányom a termelőszövetkezetben dolgozik, a savanyító üzemben, a férje meg traktoros. Tartanak baromfit, hizlalnak maguknak sertést, de ahhoz már nincs erejük, hogy a földdel vesződjenek. A másik lányom pedig három kislánnyal maradt özvegyen, nincs férfi háznál, én segítek nekik anyagilag is, hogy megéljenek. Persze, azért akad mifelénk is, aki készül arra, hogy a maga ura legyen, hogy megmutassa, mit lehet ebből a palóc földből kihozni. Az iparból egyre több férfit küldenek haza, nagy a munkanélküliség, és azt mondják, még nagyobb lesz. A fiatalok, meg még a negyvenesek is kénytelenek lesznek gazdálkodni, ha élni akarnak. Szakértelmük, tapasztalatuk ugyan nincs nekik a földművelésben, de majd megtanulják a saját kárukon. Azt hiszem, annyit ők is konyítanak a paraszti munkához, mint akik eddig a mezőgazdaságot igazgatták Magyarországon. Mert ha értettek volna a vezetők valamit is a gazdálkodáshoz, nem lenne annyi föld ma parlagon. Szívemből kívánom, hogy akik megpróbálnak a saját földjükön gazdálkodni, azoknak sikerüljön is. Állítólag ez az új rendszer majd támogatja, segíti őket. Ha húsz évvel fiatalabb lennék, talán még én is belevágnék. Ne legyünk másodrendű polgárok Jósa János szerszámkészítő mester minden őse kisvállalkozó volt Szentendrén, sőt a leánya is az lesz. Amikor édesapja virágzó pék- és cukrászüzemét államosították, a családot kitelepítették. A gyönyörű tornácos szülői ház ma elhanyagolt, a pékség is kiköltözött belőle. Vele szemben található viszont a kávézó, kis udvari terasszal. Tulajdonosa Jósa úr felesége, Bán Ágnes. Éppen emeletet húznak a Café Impression tetejére, talán kis panziót nyitnak benne. A ház előtt a kisvállalkozó házaspár Ford Fiestája áll. Kiegyensúlyozottak, derűsek.- Hogy hoztak-e változást a választások hétköznapi életünkben? Eddig még nem, de arra számítunk, hogy majd a szeptemberi helyi választások hoznak - mondja Ágnes. - Azt reméljük, hogy olyan emberek kerülnek a helyi tanácsba, akik valóban segítik a kisvállalkozókat. Szentendrén az év elején megalakult a Kereskedők Tanácsa. Mintegy 250 kereskedő dolgozik a városban. Egyesületünk érdekvédelmi szerv, a tanácsüléseken szavazati jogunk van. Az üzlet jövőjét illetően azonban pesszimista vagyok. Hogy miért? Egyre nagyobb a konkurencia, gomba módra szaporodnak az eszpreszszók, itt a közelben is nyílt kettő. Ráadásul csökken az idegenforgalom. A helyi törzslakosságra eddig is jobban számítottam, mint a külföldiekre - a kávézó nem a városközpontban van -, viszont az utóbbi években az árak emelkedése miatt mindenki az italon spórol, inkább az élelmiszerboltban veszik meg. Az új kormánytól többek között azt várom, hogy módosítja a társadalombiztosítási törvényt. Jelenleg 8224 forint hozzájárulást fizetek havonta, ami kidobott pénz. Két alkalmazottam van, mégsem mehetek betegállományba, mert a nekik munkabérként kifizetett pénzt nem kaphatom meg táppénzként, ha esetleg betegállományba kerülök. Most egyébként könyvelést és adótanácsadást tanulok, lehet, hogy szükségem lesz rá. A férj, Jósa János optimistább a jövőt illetően. A családi házzal egybeépült műhelyben folytatjuk a beszélgetést:- Építőipari kisgépeket gyártok, öt alkalmazottam van. Csakis mintadarabokat készítek, hazai alapanyagból, amelyet azután egy nyugatnémet cég vásárol meg. Önálló külkereskedelmi jogom is van. Alkalmazottaim körülbelül a kétszeresét keresik annak, mint amit az állami szektorban kapnának. Ez a hatékonyságból adódik. A szakma, a kisiparos-kisvállalkozó réteg általános gondjaira terelődik a szó:-Legnagyobb gond az érdekvédelem hiánya. Valószínűleg őszre iparos testületek alakulnak, mint a háború előtt. Április elsejétől az új vállalkozói törvény szerint bárki lehet vállalkozó, a végzettségétől függetlenül. A nagy cégektől elbocsátott szakemberek közül egyre többen érdeklődnek nálam. Hogy milyen konkrét változtatásokat várok az új kormánytól? Legalább 5-10 százalékos adócsökkentést és a kölcsönfeltételek reálissá tételét! Jelenleg 26 százalékos kamatra
