Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
dósán karbantartott múzeum. A külső várkaput a Szűzanya, Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Vencel, a belső kastélyudvar bejáratának falfülkéit Szent Adalbert, Szent Margit és Szent Erzsébet szobrai díszítik. A múzeum gyűjteményéből a gazdag fegyvertár, valamint az Esterházyak és Habsburgok arcképcsarnoka érdemli a legtöbb figyelmet. Megbecsült romok A nyugati végek leghatalmasabb erődítménye volt a Fraknótól délnyugatra fekvő Lánzsér vára, amely romjaiban is Közép- Európa legnagyobb méretű vármaradványa. Az Esterházy család birtokolja és gondoskodik állagának megóvásáról. A Lánzsér (Landsee) falutól néhány kilométerre lévő erdős hegytetőn álló romterület bejáratánál térképpel és szakszerű magyarázattal szolgáló portás várja a látogatót. A várat eredetileg a stájer Stubenberg nemzetség kezdte építeni még a 12. században, majd a magyar királyok, Garai Miklós nádor és a Fraknói grófok birtokába került, akik elzálogosították VI. Albert osztrák hercegnek. Tőle III. Frigyes császár vásárolta meg, Hunyadi Mátyás korától ismét magyar főrangú családok birtokába került. Amikor pedig 1612-ben Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Orsolyát, az ifiasszony hozományba kapta, s így lett máig Esterházy-birtok. A török elleni háborúk idején szinte bevehetetlen erődítménnyé alakították, nem is tudunk arról, hogy a török valaha is komolyabban szemet vetett volna rá. Nem ostrom pusztította el, hanem az elővigyázatlanság. A Rákóczi-szabadságharc idején császári katonaság tartotta kézben az erődítményt. 1707-ben felrobbant a lőportorony, ami a barokk lakóépület nagy részét is romba döntötte. Ezt követően helyreállították ugyan, de nem sok szerencsével, mert 1772-ben tűzvész martaléka lett, amikor is a lánzséri uradalom székhelyét az Esterházyak átköltöztették Lakompakra. Azóta romjaiban emlékeztet az egykori daliás időkre.
