Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
36 SAJTÓTÜKÖR AnSrf >laü>ar Vm/<»í Antall Józseffel, az új magyar kormány elnökével közöl beszélgetést a Magyar Nemzet, Lőcsei Gabriella tollából. A nagy terjedelmű interjú Antall József személyiségét, múltját, pályájának főbb állomásait mutatja be.- Politikuscsaládban nőttem fel - emlékezik Antall ezért természetesnek tűnt, hogy akiket ismerek, mind közszereplő emberek. Személyesen is jól ismertem Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Mindszenty József hercegprímást, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Apám a Független Kisgazdapárt alapító tagja volt, belügyminiszteri tanácsos. Jellemző ez arra a korra: az ellenzéki párt tagja, de közben a belügyminisztérium munkatársa is. Bibó István ír róla, hogy a népi írókkal együtt gyakran megfordult apámnál. Hozzá tartoztak azok a szociális alapok, amelyekből a magyar írókat, Szabó Dezsőtől József Attiláig segítette a magyar állam. 1939-től menekültügyi kormánybiztosként az ő feladata volt gondoskodni a Magyarországra menekülő lengyelekről, majd később a franciákról, angol szökött hadifoglyokról, kétszázezer erdélyi menekültről, a legkülönbözőbb országokból származó zsidókról, kibombázott német gyerekekről. Apám kitűnő szervező volt. Amikor bejöttek a németek, a Gestapo letartóztatta, 1944 őszén, a fegyverszüneti tárgyalások kezdetén érte el Horthy Miklós, hogy kiengedjék a politikai foglyokat, köztük apámat és Bajcsy-Zsilinszkyt. A II. világháború után az első ideiglenes kormány államtitkára, majd az első két kormányban miniszter. Ezt követően a politikai élettől visszavonult, érdemei és nemzetközi kapcsolatai megvédték.- A pesti piaristákhoz jártam, ahogyan apám is, nagyapám is. A piaristák valamennyiünkre nagy hatással voltak. Elsősorban azzal, hogy bár egyházi iskolai nevelést adtak, erősen nemzeti gondolkodásúak voltak, a keresztény liberalizmust képviselték. Nemzeti küldetéstudatot neveltek belénk és mellé szociális tudatot, határozottan terelték a figyelmünket a szociális problémák felé. A tanulmányok területén igen szigorúak voltak. Manapság a Közös Piactól kezdve a nagy nyugateurópai bankokig sok olyan egykori budapesti piarista diák dolgozik, akiknek nagy befolyásuk van a nyugat-európai gazdasági életre. Ez nem válik kárára Magyarországnak. Hogy miként élte meg 1956-ot és az azt követő éveket, arra Antall József a következőket.válaszolta:- Forradalmi bizottsági elnök voltam. Akkor is bent tartózkodtam a Parlamentben, amikor koalícióssá vált a Nagy Imrekormány. 1956 után el nem ítéltek, de őrizetben tartottak, kihallgattak az oroszok is, a politikai rendőrség is. 1957 és 1962 között, „kirúgásos” éveim alatt a Magyar Életrajzi Lexikon szerkesztésében segédkeztem. 1964-ben kezdték szervezni a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot, és mivel történelem-magyar szakos bölcsészdiplomával, valamint levéltár-könyvtár-muzeológus diplomával rendelkeztem, odahívtak tudományos főmunkatársnak, 1984-ben lettem a múzeum főigazgatója. A beszélgetésben ezután Magyarország történelmének azon fejezetéről esik szó, amely Antalit leginkább foglalkoztatta; a kiegyezés körüli időszak ma is hasznosítható tanulságairól, majd az ország fejlődésének irányairól:- Magyarország ma abban a helyzetben van - jelenti ki Antall -, hogy minden adottsága megvan ahhoz, hogy függetlenné váljon, és mi magunk válasszuk meg azt a politikai, társadalmi, gazdasági formát, ami számunkra megfelelő. A Magyar Nemzet az újjáalakulás egyik fontos „kellékéről”, a polgári tisztességről és a polgári erkölcsök megszilárdulásáról is kérdezte a kormányfőt: „Magyarországról szó sem volt” címmel Claire Kenneth-tel, az amerikai magyar írónővel közölt beszélgetést a szórakoztató hetilap.- Itthon mindössze két könyvem jelent meg 1957 előtt, amikor elhagytam Magyarországot - emlékezik az írónő 1946-47- ben a Randevú Rómában és az Éjszaka Kairóban. Hamar bestsellerek lettek. Ez persze a hatóságokat nerp érdekelte, mint osztályidegent kitelepítettek a kisfiámmal, a férjem pedig börtönben ült. Nem csoda, hogy 1956 karácsonyán eljöttem Magyarországról. Itt folytattam az írást, sorra jelentek meg a könyveim. Nyolc hónap alatt nyolc könyve jelent meg Magyarországon, csaknem kétmillió példányban - olvassuk a Riport cikkében. Az ezekért járó nem kis pénzt azonban Püski Sándor könyvkiadó és könyvkereskedő kapta, aki a kiadás jogát sok évvel ezelőtt megvásárolta. A vele való kapcsolatról így vall az írónő:- Be kell, hogy következzék a társadalom önszerveződése. Az egész iskolarendszert át kell alakítani, ki kell alakítani az öntevékeny egyesületi életet, helyre kell állítani az önkormányzatokat. Ha mindenki érzi majd, hogy tulajdonosa az országnak, hogy szervesen kötődik egész élete ahhoz a helyhez, ahol lakik, ez hozzájárul ahhoz, hogy új közerkölcsiség alakuljon itt ki. Az ország morális megújulásában nyilván kiemelkedő szerepe lehet az egyházaknak. De a közszellemnek is. Ez viszont csak úgy képzelhető el, ha az élet minden szektorában megnő a felelősségérzet.- Csak akkor kezdtünk tárgyalásba, amikor ő maradt az egyetlen könyvkereskedő New Yorkban. Őszintén szólva, féltem tőle, mert konzuli útlevéllel jött ki, és azt pletykálták, hogy Kádárék embere! Mindegy, valakivel tárgyalnom kellett. Ő most azt nyilatkozza, hogy kevés példányt tudott eladni a könyveimből, de az az igazság, hogy sokszor telefonált, kész vagyok-e a kézirattal, mert nyomdába szeretné küldeni. Ő Claire Kenneth-könyvekkel elárasztotta Amerikát, Kanadát, Ausztráliát, Európát, az egész magyar emigrációt! Én sajnos rá voltam utalva, az új könyveimre vele kellett szerződést kötnöm. Egy könyvem kiadási jogát ötezer dollárért, egy másikét kétezer dollárért adtam el, ötszáz dolláros részletekben állapodtunk meg, a pénz mindig késett, nem szeretett fizetni. Csakhogy a probléma nem ebből adódik! Ó elkészített egy szerződést, amit tanúk nélkül aláírtam, de arról szó sem volt, hogy a könyveim Claire Kenneth egy r fillért sem kapott Magyarországon
