Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 Magyarországon is terjesztésre kerülnek! Én odahaza persona non grata voltam, a műveim indexre kerültek, álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd ekkorát változik a helyzet! Ő, úgy látszik számított rá! „Tehát a szerződésben nem kötötték ki a magyarországi kiadás jogát?” - hangzik az újságíró kérdése.- Lehetséges, de akkor a részéről ez most visszaélés. Még egy tiszteletpéldányra sem méltatott, sőt az első ötszázezer könyvembe hamis copyright került. A Püski név szerepel az enyém helyett a Randevúban és a Kairóban. Reklamáltam, elné-André Kosztolányi, a világhírű párizsi tőzsdeszakember előadást tartott Budapesten a magyar és az amerikai tőzsdeszakemberek találkozóján. Kosztolányi úr több világlap és bank szaktanácsadója eredeti gondolatait közli a független demokratikus hírmagazin. A magyar gazdaság helyzetéről a következőképpen vélekedik:- A keleti blokk országai közül Magyarország ismerte be először, hogy a kommunista eszme a valóságban csődöt mondott, s elsőként, fokozatosan vetette el az idejétmúlt elveket. Szerintem a fordulat sikere is ezt az országot koronázza majd először. A magyarok lelkileg sokkal közelebb állnak a kapitalizmushoz, mint a kommunizmushoz. A „Kis pénzzel nem szabad a tőzsdén kockáztatni” című interjúban ezután arra a személyes kérdésre válaszol a nemzetközi szaktekintély, hogy ő vajon mibe fektetné a pénzét Magyarországon:- Nem vagyok vállalkozést kértek és utána változtattak. De félmillió „kiment” úgy. A hetilap közli az írónő levelét a magyar szerzői jogvédő iroda igazgatójának: „New Yorkban sokáig szóba sem álltam Püskivel, aki konzuli útlevéllel jött ki, és itt a kommunista propagandaműveket terjesztette, mint Kádárék megbízottja. No, de ebből nem vehetett volna házat a fiának, tehát ki akarta adni a bestseller Claire Kenneth-könyveket. Az életem munkáját ő kívánja learatni, csupán, mert itt New Yorkban eladtam neki a magyar kiadás jogát. De ez nem vonatkozott Magyarországra.” zó, ezért nem fektetek be pénzt. Egyelőre részvényeket sem vásárolok, hiszen ennek sincs még valódi piaca. Magánszemélyeknek az ingatlanvásárlást ajánlanám, ahogy nekem is van egy öröklakásom Budapesten. Az interjú további részéből megtudjuk, hogy André Kosztolányi szerint a kispénzű embereknek nem szabad a tőzsdén kockáztatni, ők inkább vállalkozásba kell fogjanak. A tőzsdén szerinte a szerencsének rendkívül nagy szerepe van. Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem szereti a közgazdászokat, egyebek mellett a következőket feleli:- Tapasztalatból mondom, hogy túlságosan sterilen ítélik meg a gazdaság alakulását, csak törvényekben gondolkodnak, s eszerint mondanak ítéletet. Holott ezek a gyakorlati életben használhatatlanok. Túlságosan is a „tartozik-követel”, a könyvelés bűvöletében élnek. Nem azt nézik, hogy például egy tartozásállomány mögött milyen fejlődési tendencia érvényesül. A világon nagyon sok jelentősen eladósodott ország produkált már gazdasági csodát. Ezért sem tartom kétségbeejtőnek Magyarország jelenlegi adósságállományát. Az utolsó kérdés azt fir-Mit, mikor és hogyan vittek el műkincseink közül Magyarországról? - ezekre a kérdésekre keresi a választ a közéleti hetilap a Mrávik László művészettörténésszel folytatott beszélgetésben.-Magyarországon 1910 és 1944 között igen sok, nemzetközileg is értékes, kiváló műalkotás volt - mondja a művészettörténész. - A nagypolgárság hatalmas műtárgyvagyont hozott be az országba. Ez aztán különböző okokból kikerült innen. Az egész folyamat a gazdasági világválságkor tetőzött, a harmincas évek elején. Az Erdődyek kincstára például ez idő tájt jutott árverésre. Akkor került külföldre az addig Magyarországon, az Andrássyak birtokában lévő Rembrandt önarckép. Egymillió svájci frankért kelt el. A második világháborúig az árisztokrata gyűjtemények „mentek ki”, a háború alatt a műkincseknek a zsidó nagypolgárság kezén lévő része került volna sorra. Ezt egy e célra kijelölt kormánybiztosság foglalta le. De éppen e sajátos helyzet következtében ez a műkincsállomány lényegében megúszta a II. világháborút. 1945 után a kormánybiztosságot ugyanis más néven megtartották, s idővel visszaadogatták a műkincseket eredeti tulajdonosaiknak. Arra a kérdésre, hogy vajon a szovjet állam vetatja, hogy miért biztatta előadásában „lélektani manipulációra” a vállalkozókat. íme a válasz:- Elsősorban propagandával lehet rávenni az embereket részvények vásárlására. El kell őket csábítani, ahogy a hölgyeknek a férfiakat. zetőinek adtak-e értékes műtárgyakat Jóvátételként”, Mrávik László a következőket feleli:- Kortársi feljegyzésekből, levelezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a műkincstárgyak egy részét, amely a különböző nagy pesti bankok széfjében volt elhelyezve, megkímélte a német hadsereg, bár a Nemzeti Bank aranykészletét elvitték. A szovjetek már nem voltak ilyen elnézőek és „finomlelkűek”. Jó néhány gyűjteményről tudjuk, hogy az szovjet kézre került. Ezek további sorsa azonban rejtélyes. Az összes széthullott nagy magángyűjteményből felbukkannak bizonyos darabok itthon vagy Nyugat-Európában. De a szovjet kézbe került értékek közül, érdekes módon, egyetlen darab sem tűnt fel. A hatvanas évekről, amikor állami monopólium lett a műkereskedés, ezt olvassuk az interjúban:- A Szépművészeti Múzeumban dolgoztam, és lelkiismeret-furdalásom van, mert bizonyos műtárgyakra nem ügyeltünk eléggé. Például az osztrák, német biedermeier, illetve szecessziós alkotások ügyében könnyű kézzel írtam alá bizonyos papírokat magam is. Tehát előfordulhatott, hogy átsiklottunk olyan alkotások felett, amelyeket ma már schillingmilíiókért vesznek meg a bécsi árverésen. André Kosztolányi tanácsai Kiszivattyúzott műkincseink E^rAÍAiÍJIaB
