Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
KILÁTÓ 27 WPRIKA MÁK LEKVÁR FLOURS GRAINS SALAMI ban véleménye szerint az itteni, vagyis a manhattani magyarok „hetven százaléka egy kicsit lökött és teljesen megbízhatatlan”, egyáltalán nem biztos benne, hogy a hölgy megjelenik. A nő tényleg nem jön el. B. Z. pedig, akit egyelőre a bátyja tart el, mert nem kapott munkavállalási engedélyt, megiszik velem egy bögre kávét. Laktató ital. Ha nagyon muszáj, elvan vele az ember vacsora helyett. Az egykori Magyar Falu belterületén, a Second Avenue-n néhány hentes, köztük a múlhatatlan Paprikás Weiss és egy-két utazási iroda még tartja magát. Püskiék könyvesboltja kiszorult egy mellékutcába, de megvan. Ugyanott egy protestáns templom igyekszik összehozni a nyáj maradványait. Akik még megmaradtak, vagy el-eljárogatnak ide, mint Miki és Simon, magukban őrzik a jobb sorsú, de legalábbis karakteresebb múltat. Simon még Gelsner bácsira, a koldusra is emlékszik. Mutatja, hol lakott, s melyik sarkon kéregetett. Aztán elmondja, hogy amikor Izraelben próbált szerencsét, egyszer összeakadt Gelsner bácsival, aki akkoriban már elegáns autón közlekedett, s meghívta őt fényűzően berendezett lakásába, melyhez hasonlatost bizonyosan csak New Yorkban lehet összekoldulni. Belőlük, a Second Avenue-ről elköltözöttekből lesznek a „láthatatlan magyarok”, akikre már csak ezen a környéken, és esetleg a messzi Magyarországon emlékeznek. A Laudereknek például már az eredeti nevére sem emlékszik senki. Amíg újra meg nem jelentek Magyarországon, igazán csak a legidősebbje, a „kitántorgott nemzedék” életben maradottjai tartották számon, hogy az Egyesült Államok legnagyobb kozmetikai cége egy magyar kivándorló család harmadik nemzedékének tulajdona. Akárcsak a híres Alexander’s áruházláncolat, melynek milliárdos gazdáit hajdanán Farkaséknak hívták. A harmadik nemzedéket sohasem kérdezik, honnan jött. Ebben az országban, mint köztudott, amúgy is mindenki jött valahonnan. De ha már egyszer itt született, senki nem akadályozhatja az emberi, politikai és üzleti felemelkedésben. Ez Amerika legfőbb erénye és vonzereje, ennek a demokráciának a legfőbb áldása - a viszonylagos esélyegyenlőség. Mely egyszersmind a véletlenek egyenlősége is. Egyesek számára az érvényesülést, mások számára a megszűnést jelenti érkezési sorrendtől, életrevalóságtól függően. A magyarokra most itt és egész Amerikában rossz évek járnak. Utánpótláshiány sújtja, elöregedés tizedeli őket. Aki mégis a felszínen marad - Sorosok, Lantosok, Lauderek, Alexanderek - az rendszerint viszi valamire, de cserében, kevés kivétellel, feladja magyarságát. Miközben azonban valamennyiüknek, a kevésbé sikereseknek is, vigaszt és lelkierőt ad a büszke tudat: bármelyikük gyermeke megválasztható az Egyesült Államok elnökévé... BOKOR PÁL
