Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
28 KILÁTÓ Ifjú költő Glasgow-ból Radó Emil a skóciai Arran szigetén, a Chir Mhor nevű hegy csúcsán Ha Pesten élő rokonait látogatja, reggelente körbefutja a Margitszigetet. Otthon is lekocogja a maga napi tíz kilométerét - enynyi, ami jólesik. Túl van már öt, maratoni távú versenyen is. Tíz évvel ezelőtt kezdte a hosszútávfutást, negyvennyolc évesen. „Kiegészítő sportként” kenyeret süt, fűszernövényeket ültet, hegyet mászik. Otthon, Skóciában. Számára már nem kétséges, hol is az otthon, mikor megy haza; gyerek volt még, amikor a brit szigetekre került. Angol lányt vett el feleségül - gimnáziumi osztálytársa húgát -, vele töltött el majd tizenöt évet Afrikában, ottani egyetemeken. A gimnazista Radó Emilt anyai nagybátyja, a neves közgazdász, dr. Rostás László hívta meg Angliába, közvetlenül a háború után, nyelvet tanulni. Beiratkozott egy gimnáziumba, ahol - „sportos” teljesítmény ez is - a második évben már irodalmi díjat nyert. A középiskolai évek után következett a londoni egyetem közgazdasági kara, majd az első afrikai állomás: Ghana. Nyolc év itt, Ugandában négy, Kenyában három. Ghánát különösen megszerette. Gyermekei mindegyike kapott egy ghanai nevet is, mely viselője nemére utal, s arra, milyen napon született. így lett például a három gyerek közül a vasárnap született legkisebb lány: Jacqueline Akosua Radó (aki már felnőtt hölgy, egy angol világcéget képvisel Japánban). Radó Emil Glasgow-ban is kamatoztatja másfél évtizedes afrikai tapasztalatait: fejlődő országok közgazdaságtanát oktatja magas rangú afrikai és ázsiai köztisztviselőknek, a helyi rendőrségen pedig a tolerancia művészetét tanítja a „másféle”, a szines emberek iránt. Az egyetemen ismeretterjesztő zenei programok szervezését is elvállalta. S mindez, úgy tűnik, Radó úr számára még mindig nem adja - kenyérsütéssel, maratonnal, fűszernövényekkel sem - az élet általa várt teljességét. Úgy két esztendeje verseket kezdett írni. Először csak angolul. - És mit tesz Isten, néhány hamarosan elhangzott a BBC rádióadásában. Magyarul irt verseit pedig a Kilátó Radó Emil: Mint mogyorót... Egyszer, ha megöregszel. S megőszül lobogó, dús, vörös hajad, S kezedben nehéz szatyorral Állsz a Batthyány téren. Az üvegvisszaváltó előtt. Hunyd be szemed, S emlékezz egy tavaszra Glasgow városában. S a május délutánra. Mikor kelten megmásztuk Dumgoyne hegyéi. Köröttünk zöld lánggal tüzelt a rét. S legelő birkák csoportjai Méltatták sarkunknál ballagó Jámbor juhászkutyámat. A völgyben régi kastély. S ösvényünk felett a Campsie hegység Mint tengerből emelkedő Zöld bálna feküdt. Úgy másztad meg a Dumgoyne zord csúcsát Mint kit kölcsönvett szárnyak emelnek: S hegyről léménél, gyönyörködtünk A felettünk keringő barna póling Bugyborékoló, boldog dalában. E nap emlékét elrejtjük télre, mondtam. Mint mogyorót a mókus. hl van. Kóstold meg. friss-e még? című, pesti rádióműsorban hallhattuk, holott éve sincs még, hogy, anyanyelvén is kísérletezik.- És soha, de soha azelőtt... ?! Még egy kamaszkori szerelmes vers sem ? - kételkedem.- Azt azért nem mondom, anélkül nem múlhat el az első szerelem. De jó negyven évig két rímelő sort le nem írtam. Tudja, még Pesten, a Berzsenyiben Mező Ferenc volt a magyartanárom, Amszterdam szellemi olimpiai bajnoka. Az elemitől pedig osztálytársam Eörsi István, a költő, drámaíró, vele egy önképzőkörbe is jártam. Az akkor még nem tanított Radnótit, József Attilát vagy Rilkét tőle ismertem meg. Mindez pedig tartós útravaló. Szókincsemet levélírással tartottam karban. Harminc esztendőn át minden vasárnap hosszú levelet írtam édesanyámnak. Mióta verseket irok, kezdem más szemmel nézni a világot. Oly dolgokat is észreveszek, amiket azelőtt nem, s ez csodálatos. BALÁZS ISTVÁN
