Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
26 KILÁTÓ Búcsú a Magyar Falutól Nem lenne unalmas, csupáncsak hónapokba telne sorra végigjárni a New York-i Avenue-ket, de a Magyar Faluba, azaz a Second Avenue Hungarian Village-nek mondott szakaszára már az érkezésem utáni harmadik estén eljutottam. Egy Budapestről jött kedves ismerősömet szerettem volna meghívni egy New York-i magyar vacsorára. Ki tudhatta, hogy ez ma már kockázatos vállalkozás? A Magyar Falu bibircsókos vénülésének jelei minden látogatásomkor rútabbaknak tűnnek. A megmaradt két magyar vacsorázóhely egyikében, a Mokkában ezen az estén sorba állnak a szabad asztalra váró amerikaiak, ami egyfelől a prosperitás jele. Másfelől azonban a maszatosra festett arcú felszolgálónő repedtfazékhangon küld el ide meg oda, amidőn töltött káposztát próbálok rendelni. Az itt kisadag étel 4 dollárba kerül, s este csak 11 dolláros nagy adag ételeket szolgálnak fel. A palacsinta elfogyott. A helyiség degeszre tömve asztalokkal és emberekkel. A magyar konyha nehéz, de ígéretes illatai helyett a gyorspénz savanykás szaga terjeng. Negyedóra várakozás után az asztalon még mindig csak egy pecsétes abrosz. Ismerősöm kérdő tekintetet vet rám. Megyünk vagy maradunk? És ekkor, mint Michael Dukakis kormányzó tette feleségével a Rocco és fivérei című film közepén, felállók és elveimet sutba dobva távozom. Lehet, hogy Dukakist épp ezért nem választották az Egyesült Államok elnökévé, de hát nekem nem voltak ambícióim, legfeljebb egy jó vacsora. Kétszáz méterrel odébb egy olasz cukrászda teraszán a kíméletes októberi estében két magyar férfi kávézik. Egyikük, aki Miki néven mutatkozik be, kredencet vett egy kiárusításon, mert ellen-Részlet a szerző New Yorkban valami zűr van címmel rövidesen megjelenő riportkönyvéböl állhatatlanul olcsó volt ugyebár. És mivel nincs hova tennie, megkérte Simont, aki viszont asztalos és szállítmányozási vállalkozó, vinné már ki a kredencet Brooklynban élő nővéréhez. Ők majd elteszik a pincébe, amíg Miki talál neki új helyet. Az asztalos Simonnak volt egyszer már egy Cadillacja is. Máskor, mielőtt az államokba költözött, nyolclovas istállót tartott „Haifán”. Jóval korábban pingpongbajnok is volt a Magyar Néphadseregben. Miki életútja hallomásra nem sokban különbözik a Simonétól, de ő kevesebbet lódít és jobban ismeri a magyar New Yorkot, mert évekig lakott itt. Ezen a környéken is mindén sarkot ismer. Ók ketten aztán elmondják, mi lett a Magyar Faluval, melyet még pár évvel ezelőtt is oly népesnek és élénknek találtam. A clevelandi Buckeye Road körüli magyar negyedből a színes bőrűek szorították ki a kelet-európai emigrációt. Itt viszont a lakbérek rohamos emelkedése mállasztotta szét a kolóniát. A tanultabb magyarok asszimilálódtak, s ha Isten épp felfelé vifte a dolgukat, már régen kiemelkedtek innen, zöldövezeti házba, vagy még jobb helyekre költöztek. A csavargók viszont, vagyis az ötvenhatos emigráció azon díszmadarai, kik az angolt is röptében akarták megtanulni, komoly üzletbe sem tudtak belefogni soha, elkótyavetyélték itteni lakásukat, amikor az árak és a lakbérek emelkedni kezdtek. így lett a híres New York-i Futball Bárból River Gate néven kínai étterem, a Budapest étteremből Coconut Grill. Áz Emke Bár helyén, melyről még mostanában is azt olvastam, hogy New York híres magyar nevezetessége, olasz étterem nyílt. Merthogy a tulaj elvált feleségétől. Az asszonyt Évának hívták, s egyedül nem tudott mit kezdeni az üzlettel. Eladta hát az olaszoknak a magányával egyetemben. Sikertelen vacsorázási kísérletünk színhelye, a Mokka, Miki és Simon szerint is teljesen elüzletiesedett. A Csárdás tulajdonosnőjének mostani férje görög. Van még a Tik-Tak és a Mini, s jóval feljebb, az Amsterdam Avenue és a 110. utca sarkán a Hungarian Pastry Shop, melyet szintén görögök vettek meg. Csóró kis hely. Tehát nem züllött, piszkos vagy olcsó. Kifejezetten csóró hely, és csóróknak való a Hungarian Pastry Shop, a New York-i Magyar Süteményesbolt. Látogatói zömmel nem is magyarok, hanem kispénzű egyetemisták, akik idejönnek egy vas nélkül, vagy ketten dobják össze a pénzt egy kávéra, hogy aztán egy egész estét átpolitizálhassanak valamelyik sarokasztalnál. Mondhatom, itt gyülekeznek a leglomposabb kivertkutyák és a legcsapzottabb ázottverebek a városban, de ez persze nem értékítélet: az egyetemi városrész szegényebbe és radikálisabbja semmiképp sem azonos a butábbjával. És nagy néha azért még egyegy magyar is betéved. • Az asztalunknál lévő egyetlen üres székre fiatalember ereszkedik le gyatra angolsággal előadott bocsánatkérések közepette. Vastag szálú szőke haj, csontos arc és szálas termet. A férfi magyar. Ez akkor derül ki, amikor félhangosan elkezd magában beszélni. B. Z.-nek hívják. Pár hónapja él csak ebben a városban, és ma este egy itteni magyar nővel lenne randevúja. Mivel azon-
