Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-01 / 13. szám

26 KILÁTÓ Búcsú a Magyar Falutól Nem lenne unalmas, csupáncsak hónapokba telne sorra végigjárni a New York-i Avenue-ket, de a Magyar Faluba, azaz a Second Avenue Hungarian Village-nek mondott szakaszára már az érkezésem utáni harmadik estén eljutottam. Egy Budapestről jött kedves ismerősömet szerettem volna meghívni egy New York-i magyar vacsorára. Ki tudhatta, hogy ez ma már kockázatos vállalkozás? A Magyar Falu bibircsókos vé­nülésének jelei minden látogatá­somkor rútabbaknak tűnnek. A megmaradt két magyar vacsorá­zóhely egyikében, a Mokkában ezen az estén sorba állnak a sza­bad asztalra váró amerikaiak, ami egyfelől a prosperitás jele. Másfelől azonban a maszatosra festett arcú felszolgálónő repedt­­fazékhangon küld el ide meg oda, amidőn töltött káposztát próbálok rendelni. Az itt kisadag étel 4 dollárba kerül, s este csak 11 dolláros nagy adag ételeket szolgálnak fel. A palacsinta elfo­gyott. A helyiség degeszre tömve asztalokkal és emberekkel. A ma­gyar konyha nehéz, de ígéretes il­latai helyett a gyorspénz savany­­kás szaga terjeng. Negyedóra vá­rakozás után az asztalon még mindig csak egy pecsétes abrosz. Ismerősöm kérdő tekintetet vet rám. Megyünk vagy maradunk? És ekkor, mint Michael Dukakis kormányzó tette feleségével a Rocco és fivérei című film köze­pén, felállók és elveimet sutba dobva távozom. Lehet, hogy Du­­kakist épp ezért nem választották az Egyesült Államok elnökévé, de hát nekem nem voltak ambí­cióim, legfeljebb egy jó vacsora. Kétszáz méterrel odébb egy olasz cukrászda teraszán a kímé­letes októberi estében két magyar férfi kávézik. Egyikük, aki Miki néven mutatkozik be, kredencet vett egy kiárusításon, mert ellen-Részlet a szerző New Yorkban valami zűr van címmel rövidesen megjelenő riportkönyvéböl állhatatlanul olcsó volt ugyebár. És mivel nincs hova tennie, meg­kérte Simont, aki viszont asztalos és szállítmányozási vállalkozó, vinné már ki a kredencet Brook­­lynban élő nővéréhez. Ők majd elteszik a pincébe, amíg Miki ta­lál neki új helyet. Az asztalos Simonnak volt egy­szer már egy Cadillacja is. Más­kor, mielőtt az államokba költö­zött, nyolclovas istállót tartott „Haifán”. Jóval korábban ping­pongbajnok is volt a Magyar Néphadseregben. Miki életútja hallomásra nem sokban különbözik a Simonétól, de ő kevesebbet lódít és jobban ismeri a magyar New Yorkot, mert évekig lakott itt. Ezen a kör­nyéken is mindén sarkot ismer. Ók ketten aztán elmondják, mi lett a Magyar Faluval, melyet még pár évvel ezelőtt is oly né­pesnek és élénknek találtam. A clevelandi Buckeye Road körüli magyar negyedből a színes bőrűek szorították ki a kelet-eu­rópai emigrációt. Itt viszont a lakbérek rohamos emelkedése mállasztotta szét a kolóniát. A ta­nultabb magyarok asszimilálód­tak, s ha Isten épp felfelé vifte a dolgukat, már régen kiemelked­tek innen, zöldövezeti házba, vagy még jobb helyekre költöz­tek. A csavargók viszont, vagyis az ötvenhatos emigráció azon díszmadarai, kik az angolt is röp­tében akarták megtanulni, ko­moly üzletbe sem tudtak belefog­ni soha, elkótyavetyélték itteni la­kásukat, amikor az árak és a lak­bérek emelkedni kezdtek. így lett a híres New York-i Futball Bár­ból River Gate néven kínai étte­rem, a Budapest étteremből Co­conut Grill. Áz Emke Bár helyén, melyről még mostanában is azt olvastam, hogy New York híres magyar nevezetessége, olasz étte­rem nyílt. Merthogy a tulaj elvált feleségétől. Az asszonyt Évának hívták, s egyedül nem tudott mit kezdeni az üzlettel. Eladta hát az olaszoknak a magányával egye­temben. Sikertelen vacsorázási kísérle­tünk színhelye, a Mokka, Miki és Simon szerint is teljesen elüzleti­­esedett. A Csárdás tulajdonosnő­jének mostani férje görög. Van még a Tik-Tak és a Mini, s jóval feljebb, az Amsterdam Avenue és a 110. utca sarkán a Hungarian Pastry Shop, melyet szintén görö­gök vettek meg. Csóró kis hely. Tehát nem zül­lött, piszkos vagy olcsó. Kifeje­zetten csóró hely, és csóróknak való a Hungarian Pastry Shop, a New York-i Magyar Süteményes­bolt. Látogatói zömmel nem is magyarok, hanem kispénzű egye­temisták, akik idejönnek egy vas nélkül, vagy ketten dobják össze a pénzt egy kávéra, hogy aztán egy egész estét átpolitizálhassa­nak valamelyik sarokasztalnál. Mondhatom, itt gyülekeznek a leglomposabb kivertkutyák és a legcsapzottabb ázottverebek a vá­rosban, de ez persze nem érték­ítélet: az egyetemi városrész sze­gényebbe és radikálisabbja sem­miképp sem azonos a butábbjá­­val. És nagy néha azért még egy­­egy magyar is betéved. • Az asztalunknál lévő egyetlen üres székre fiatalember ereszke­dik le gyatra angolsággal elő­adott bocsánatkérések közepette. Vastag szálú szőke haj, csontos arc és szálas termet. A férfi ma­gyar. Ez akkor derül ki, amikor félhangosan elkezd magában be­szélni. B. Z.-nek hívják. Pár hó­napja él csak ebben a városban, és ma este egy itteni magyar nő­vel lenne randevúja. Mivel azon-

Next

/
Thumbnails
Contents