Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-07-01 / 13. szám

KILÁTÓ 21 igazi probléma nem az, hogy ala­csony a színvonal, hanem a ma­gas színvonalú énekesek nagyon rosszul vannak fizetve. A világ anyagi csábítása pedig nagy.- Ön annak idején elmenekült a funkció elől, de játsszunk el a gon­dolattal, hogy ha ön itt most telj­hatalmat kapna, min változtatna?- Erre nehéz válaszolnom, mert én ennek az intézménynek csak a jó oldalát látom. Az anya­gi problémákat már közel két év­tizede pontosan nem ismerem, és azt sem tudom, hogy az új kor­mány milyen anyagi feltételeket biztosít majd az Operának. Én a hosszú svájci tartózkodás alatt nagyon elszoktam a magyar köz­gazdasági gondolkodástól, de na­gyon könnyű ettől Svájcban el­szokni és azt mondani, hogy az a jó, ha az ember sok adót fizet, mert akkor sokat keres. A dolog lényege, hogy ha elegendő pénzt kap, akkor ez kiváló operaház lesz. így is nagyon jó, ahhoz ké­pest, hogy kevés pénzből gazdál­kodik.- Kérem, beszélne ezek után az Ormindóról? Megvallom, hogy en­nek az operának a létezéséről sem hallottam korábban.- Cavalli Monteverdi tanítvá­nya volt, és a darabhoz úgy jutot­tam, hogy a zürichi igazgatóm meghozatta számomra a velencei Szent Márk könyvtárból a kézirat másolatát. Ez idő tájt egy angol zenetudós is csinált belőle feldol­gozást. Ebből a kettőből állítot­tam össze egy megfelelő hosszú­ságú darabot, amit Zürichben előadtunk, nagy sikerrel. Azóta más európai színházakban is ját­szották. Ez egy komplett partitúra volt zenével, szöveggel, de nem voltak odaírva az egyes hangszerek, hogy ki mit játszik. Hangszerelni ugyanakkor nem igazán kellett, mert ez valójában egy vonószene­­kari darab, amelybe beleírtunk kis fúvós részeket. Amikor ez a darab a 17. század közepén elő­adásra került, az opera Velencé­ben olyan volt, mint manapság a mozi, és a város vagy harminc operaszínházában szinte hetente tartottak premiert. Százával írták az operákat, és ezek legtöbbje tö­megcikk, de akadtak közöttük mesterművek is. Az Ormindo - mint Shakespeare regényes ko­médiái, az Ahogy tetszik vagy a Vízkereszt - vidám és szomorú darab is egyszerre. Malackodós, ami akkor nagy divat volt és köz­ben komoly tartalma van. Egy ki­rálynéról szól, akinek öreg férje és két szeretője van, de amikor aztán a hölgy választ egyet és el­hagyja a férjét, komollyá és rend­kívül emberivé válik a játék. Az előadást 18-20 fős kamarazene­­kar kíséri, hasonlóképpen az ere­deti barokk előadáshoz.- Mi foglalkoztatja az Ormindo után ?- Még két évig vagyok a züri­chi operában munkaköteles. Ak­kor nyugdíjba mehetek, de azt a nagyon megtisztelő ajánlatot kaptam, hogy nem kötelező nyugdíjba mennem. Mivel a to­vábbiakban csökkentett munka­időben is működhetem, lesz mó­dom a színházon kívül egyéb fel­adatokra is. Szeretnék sok min­dent csinálni Magyarországon is, leginkább tanítani, mert azt az évek során megtanultam. Ha ér­deklődnek irányomban, akkor szívesen működnék a továbbiak­ban Budapesten. Sokkal szíve­sebben jövök ide, mint máshova a világban. Ezenkívül ismét egy elfelejtett régi művet, Händel utolsó operáját állítjuk színpadra Zürichben. PUSZTASZERI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents