Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 57 Gróf Károlyi István, a szövetség világi elnöke 1875 körül óból küldött minoriták és passzionisták végzik, akik nem tudván elsajátítani a nehéz magyar nyelvet, a számukra könnyebb román nyelven hirdetik az Isten igéjét. Az alakuló ülést országos megmozdulás követte. A prímással az élen a püspöki kar tagjai tekintélyes összegeket ajánlottak fel a társulatnak. Őket követte számos világi személy. A templomokban a lelkipásztorok szószékről ismertették az egyházi és nemzeti célokat szolgáló megmozdulást. A lelkes propaganda eredményeként egy éven belül már 12 ezer tagja volt a társulatnak, amelyhez csatlakoztak a papnevelő intézetek növendékei, sőt a bécsi Pazmaneum is, 56 teológussal. Segély az oláhországi magyaroknak A lelkesedés országos méretűvé vált, s a társulat híre csakhamar eljutott a határokon túlra is. A segélykérők sorát Ploesti község magyarjai nyitották meg. Őket követték a további kérvények, amelyek nyomán mindjárt az első esztendőben segélyhez jutott többek között: a konstantinápolyi Szent György-zárda, a bukaresti Keresztény Iskolatestvérek Intézete, a bukaresti Angolkisasszonyok zárdája. Juttattak még a londoni Szent Pál-bazilika restaurálására, a braunschweigi katolikus iskolára, jelentős segélyben részesültek a perzsiai irgalmas nővérek, a názáreti, libanoni, madurai és perzsiai katolikus missziók is! Amikor azonban a Keletről érkező kérelmek gyarapodtak, a segélyezés természetesen szőkébbre szorítkozott, míg végezetül csak a közel fekvő, dalmáciai, boszniai, bulgáriai, törökországi, örmény és különösképpen a hercegovinai katolikus missziók részesültek részint állandó, részint ideiglenes segélyezésben. Mialatt a nemzet 1867-ben a kiegyezés örömnapjait ülte, a Szent László Társulat is nagy ünnepségre készült a prímások városában. A szeptember 24-25-én tartott első vándorgyűlés mind külső fényében, mind tartalmában maradandó emléket hagyott. Simor János volt ekkor a hercegprímás, aki már győri püspök korában lelkes támogatója volt a társulatnak. Az újonnan épült esztergomi bazilikában ünnepélyes szentmisével nyitotta meg az első vándorgyűlést, amelynek fő programja a moldvai csángók nemzetiségi és vallási ügyeinek felkarolása és széles körű ismertetése volt. A prímás rámutatott arra, hogy a Magyar Püspöki Kar régi törekvése, hogy a külföldre szakadt véreinket az erdélyi püspökség fennhatósága alá helyezzék. Ekkor született meg az a határozat is, hogy a társulat küldjön háromtagú bizottságot a csángó magyarok helyzetének tanulmányozására. A Győrött tartott következő vándorgyűlésen a kiküldött háromtagú bizottság részletesen beszámolt a csángók között észlelt tapasztalatokról, a csángók helyzetének szánalmas állapotáról. Nem győzték hangoztatni, hogy mindenekelőtt magyar nyelvű iskolák felállítása, valamint magyar papok és tanitók biztosítása a legsürgősebb feladat, mert nélkülük a csángók sem nemzetiségüket, sem vallásukat megőrizni nem tudják. Zalka János győri püspök, valamint gróf Cziráky János főkamarás elnökletével Állandó Csángó Bizottság alakult, amelynek elsőrendű feladata lett az óromániai magyarság vallási és iskolai szükségleteinek kielégítése. Fáradozásaik eredményeképpen sikerült azt elérni, hogy már 1869-ben IX. Pius pápa kötelezte a két romániai vikáriust: a bukarestit és a ia§it, hogy lelkipásztori munkában alkalmazzák azokat a magyar misszionáriusokat, akiket a Szent László Társulat a Moldvába szakadt honfitársak számára taníttat és hozzájuk küld. A következő, 1870-es évtől kezdődően már négy magyar nyelvű papja volt a moldvai magyarságnak, akik segítségére lehettek Petrás Ince atyának, a moldvai magyarság tevékeny minoritájának, aki 1839 óta vállalta, 1886-ban bekövetkezett haláláig az ottani honfitársak pasztorációját. Zalka János győri püspök
