Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
56 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK A SZENT LÁSZLÓ TÁRSULAT TÖRTÉNETE A magyarságért cselekedtek Történelmünk utóbbi két és fél száz viharos esztendejében olykor a veszedelem elől, másszor csak a jobb megélhetésért idegenbe futott e föld népe. Ott pedig jobbára meg akart maradni magyarnak. Vallási kiadványok terjesztésére alakult meg 1848 májusában a Jó- és Olcsó Könyvkiadó Társulat, amely csakhamar felvette a Szent István Társulat nevet, s ez napjainkban is működik. A társulat kezdetben az ország határain túl élő honfitársakat igyekezett jó és olcsó könyvekkel ellátni, hogy őket magyarságukban megerősítse. A bukovinai Istensegíts község lelkipásztora az ajándék könyvek megérkezése után beszámol az ottani magyarok szomorú sorsáról. Levelében rámutat arra, hogy alkalmas iskolák hiányában a bukovinai magyar községek számára lehetetlen papokat, tanítókat, jegyzőket nevelni. A levél hatására határozta el a társulat, hogy a bukovinai magyarok megsegítésére négy magyar fiú neveltetési költségeit magára vállalja. Ezen felbuzdulva, még az évben, előbb Andrásfalva, majd Hadikfalva magyar telepesei keresték fel a társulat elnökségét hasonló kérelemmel. A következő esztendőben már tíz magyar gyermek neveltetése ügyében határozott a közgyűlés. Scitovszky prímás szorgalmazására pedig a bukovinaiakon kívül a Moldvában és az Oláh fejedelemségben élő magyar telepeseket is ellátták ajándék könyvekkel. Minthogy a társulat szociális tevékenysége egyre szélesebb körben vált ismeretessé, az elnökséget egyre többen keresték fel kérelmeikkel. Ezért Danielik János c. püspök, egri kanonok, a társulat akkori elnöke azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a hazafias célú segélyezések ügyét a könyvkiadástól függetleníteni kellene. E terv megvalósításását egy egészen váratlan fordulat döntötte el. Paschalich Fülöp ferences atya, a Szent Györgyről elnevezett konstantinápolyi zárda és kórház főnöke, 1861 elején folyamodvánnyal kereste fel gróf Károlyi Istvánt, a társulat világi elnökét az általa vezetett kórház érdekében. Kibujdosott véreinkért Ez a folyamodvány volt elindítója a tervezett új társulat megalakításának. Danielik elnök elérkezettnek látta az időt, hogy a keleti missziókra vonatkozó ter-Gróf Cziráky János főtárnokmester, 1882 körül vét megvalósítsa. A választmány ülésén kifejtette, hogy az egyre sűrűbben érkező kérelmeknek a Szent István Társulat már nem tud eleget tenni. Egy szükségszerűen életre hívandó új társulatnak elsősorban a haza határain túl élő honfitársak ügyét kell majd pártfogolnia, minthogy ezek helyzete a legmostohább. Bukovinában, Moldvában és Oláhországban lakó magyarok hathatós segítség nélkül nemzetiségüket elveszítve, beleolvadnak a náluk számosabb románságba. Segélyezésüket egy olyan egyesület végezhetné, amely kizárólag e célra alakul és össze is gyűjti a szükséges összegeket. Danielik János tehát megalapította az elsősorban Keletre szakadt magyarok segélyezését szorgalmazó Szent László Társulatot, amelynek alapszabályát Scitovszky prímás 1861. március 18-án azzal a megjegyzéssel hagyta jóvá, hogy a nemes cél érdekében meginduló, s elsősorban vallásos és hazafias célokat kitűző egyesület működésétől nagy teljesítményeket vár. Az elnöki tisztségre sikerült két jeles közéleti nagyságot is megnyerniük: az egyházi elnökséget Lonovics József kinevezett egri érsek, a világi elnökséget pedig gróf Károlyi István, Pest vármegye főispánja vállalta. Az új társulat első hívei a Központi Szeminárium könyvtártermében gyűltek össze az első nyilvános ülésre, 1861. május 5-én. Az elnöklő Lonovics érsek ünnepi megnyitójában rámutatott a szomorú állapotokra, hogy az ország testétől távolra szakadt magyarok Bukovinában, Moldvában és a Havasalföldön legtöbb helyen nélkülözik nemcsak a templomot és papot, hanem az iskolát és kórházat is. Paphiány miatt lelkipásztori ellátásukat olasz papok, a római kongregáci-
