Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-15 / 12. szám

FŐZŐCSKE 53 A TÁPÉI TITOK - MÁR NEM TITOK... Készítsünk házitarhonyát! A tarhonyának tudvalévőén a magyar Alföld a hazája: ott készítik időtlen időktől fogva hozzáértő asszonyok. Anyáról lányára örökítődnek át az apró, kölesszem méretű száraztészta készítésének mesterfogásai. Hogy pontosabb legyek, egészen a magyar honfoglalásig megy vissza az alföldi tarhonyakészítés múltja, mivelhogy a sokáig eltartható száraztésztát messzi vándorlásaikról, a Közel-Keletről hozták magukkal a lovas magyarok, a neve pedig egyenesen perzsa eredetre utal, az etimológusok szerint eredetileg „tarkhána" lett volna. Nekem szerencsére nem kellett a világ végéig elvándorolnom, hogy felkeressem a jó magyar tarhonya forrását, csak a Szeged melletti Tápé­ig, ahol Dávid Julianna, a jeles tar­honyakészítő asszony dolgozik. Tápé sok mindent megőrzött a haj­dani falu hagyományaiból - így pél­dául a közelebbi és távolabbi szom­szédságból senkinek se jutna eszébe, hogy boltba menjen tarhonyáért, ha a hagyományos tésztára van szüksé­ge. Es kinek ne volna, hiszen a jó fo­gások egész sorához csakis a tarho­nya alkalmas körítésnek. Tehát Tá­pén mindenki Dávid „mamához” megy. Habár az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy az utóbbi időben már sok boltban árusítanak - még Budapesten is - olyan tarhonyát, amely nem gyárban, hanem „házi­lag” készült, a csomagoláson még ké­szítőjének neve is olvasható. Tápéra mentem tehát, ellesni a tar­honyakészítés művészetét. Mivel ér­kezésemet előre jeleztem, már min­den elő volt készítve a tarhonyakészí­téshez. Az öt kiló finom rétesliszt - ami a legfontosabb kellék a jó tarho­nyához -, a tíz darab friss tojás, fado­bozban a só, kannában a víz. Más alapanyag nem is kell - mondta Dávidné, a „leghíresebb” tarhonyakészítő asszony -, viszont igen fontosak a „kellékek” is. A gyúráshoz nyárfából kivájt tek­nő a legjobb! Miután benne a tésztát „morzsára gyúrta”, a rosta követke­zik: a tészta nagyját kirostálja, majd a kellő nagyságú szemeket két kézzel „kerekíti”, miáltal elnyerik formáju­kat a tarhonyaszemek. Ezután követ­kezik a szárítás egy jókora asztal lap­ján: arra előbb pamutvásznat, aztán lenvásznat, legfölülre ismét pamut­vásznat terít Dávidné. E három réteg együttesen fejti ki a szükséges nedv­szívó hatást. A napsütésben az aszta­lon kiterített tarhonya víztartalma lassan, fokozatosan párolog, felszí­vódik. Kétnapi szárítás után „kész” a tarhonya. TARHONYAFÖZÉS Hozzávalók (6 személyre): 3/4 csé­sze tarhonya, 3 evőkanál zsiradék, 1 teáskanál só, 1 teáskanál pirospapri­ka. A zsiradékot felhevítjük, benne a tarhonyát kevergetés közben kb. öt percig szép barnára pirítjuk. Hozzá­adjuk a sót, a paprikát, ráöntünk annyi vizet, ami ellepi. Befedjük a lá­bast, és mérsékelt lángon sütőben kb. 40-50 percig párolódni hagyjuk. Mi­re a víz felszívódik, többnyire eléggé megpuhul a tarhonya. OROSHÁZI TARHONYÁS CSIRKE Hozzávalók (8 személyre): egy 1,5 kg körüli csirke, 1 petrezselyemgyö­kér, 1 zeller, 1 répa, 1 fej vöröshagy­ma, 1/2 kg házitarhonya, 3 evőkanál zsiradék, 2 teáskanál pirospaprika, 1/2 kg libamáj (vagy csirke-, kacsa­máj), csipetnyi fehér bors, pörköltlé. A csirkét felvágjuk 10-12 darabra, a gyökereket, zellert, sárgarépát meg­tisztítjuk és feldaraboljuk. A sütőt előmelegítjük. A felvágott zöldsége­ket a megtisztított - egészben hagyott - vöröshagymával és a hússal kb. 1 liter vízben megfőzzük. (A húst nem szabad túlfőzni.) Kivesszük a húst az edényből, ki­csontozzuk, a csontot beletesszük a pörköltlébe, és gyenge lángon főddö­­gélni hagyjuk. Zsiradékot hevítünk és benne a tarhonyát, kevergetés köz­ben, megpirítjuk. Hozzáadjuk a pör­költlét, amiből a csontokat előzőleg kiszedtük, paprikát adunk hozzá és készre főzzük. A májat felvágjuk szeletekre, meg­hintjük a borssal, s 1 evőkanál zsira­dékban átsütjük kb. 4-5 percig. Egy tűzálló edény alját és oldalait kizsí­rozzuk. A tarhonyát, húst, májat ösz­­szekeverjük, és belerakjuk a tűzálló edénybe, amelyet ezután az előmele­gített sütőbe teszünk. Kb. negyed óra hosszat mérsékelt lángon sülni hagy­juk. A tűzálló edényből tálaljuk az ételt, s minden adaghoz adunk a pör­költléből is. Kovászos uborkát vagy salátát adunk melléje. KÖRÖSI TARHONYÁS HÚS Hozzávalók (4 személyre): 1/2 kg sertéslapocka, 5 dkg zsír, 20 dkg vö­röshagyma, néhány szál zellerzöld, 30 dkg burgonya, 25 dkg tarhonya, 1 kis üveg lecsó, másfél dkg pirospap­rika, csipetnyi ételízesítő por és só. A tarhonyát kevés zsíron aranybar­nára pirítjuk, félretesszük. A mara-< dék zsírban megpirítjuk az apróra vá­gott vöröshagymát, hozzáadjuk a pi­rospaprikát, beletesszük a kockára vágott húst. Kevés vízzel a húst fél­puhára pároljuk, sóval és ételízesítő­vel fűszerezzük. Ezután hozzáadjuk a lecsót, a megpirított tarhonyát és a megtisztított, korongokra vágott nyers burgonyát. Annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, majd mérsékelt lán­gon fedő alatt készre főzzük. A végén hozzáadjuk a zeller zöldjét is, ízesítő­nek. Jellegzetes alföldi egytálétel. TÚRÓS TARHONYA Hozzávalók (4 személyre): 25 dkg tehéntúró, 30 dkg tarhonya, 2 dl tej­föl, 2 dkg vaj, cukor és só. A tarhonyát a megforrósított vaj­ban sárgára pirítjuk. Annyi vizet adunk hozzá, amennyi a tarhonya, és fedő alatt megpároljuk. A túrót egy kis sóval ízesítve, villával összetör­jük, összekeverjük a párolt tarhonyá­­va(, és negyed óráig állni hagyjuk. ízlés szerint vagy megcukrozzuk és belekeverjük a tejfölt, vagy sósán fo­gyasztjuk. HALÁSZ ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents