Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 val, közvetlenül juttatják el az érdeklődőkhöz. A kínálatot rendszeresen közölni kívánják a Magyar Hírekben is, amely alapján az olvasók választhatnak, és a céget levélben felkeresve, postafordultával megkapják a kívánt felvételt. A lebonyolítást szolgálja a Novotrade-nél meglévő, igen fejlett számítástechnikai háttér is. A vállalkozás indulásakor az István a király, A kőszívű ember fiai, valamint néhány más, mai felnőtt, valamint gyermekszínházi, sőt bábszínházi előadás felvételét ajánlják, amellyel mintegy az érdeklődésre is tudnak következtetni. Remélik ugyanakkor, hogy a világ magyarsága felfigyel kezdeményezésükre. A Novotrade bizonyítani akarja azt is, hogy a valódi kulturális érték üzleti alapon is érték maradhat, mivel számos jel eddig arra mutatott, hogy az utóbbi időben csupán a vitatható értékű színházi produkciók számíthattak üzletileg is közönségsikerre. P. L. Egy „magyarbarát" útikönyv A Blue Guide Magyarországról Az 1918 óta megjelenő, patinás brit útikönyvsorozat szerzője és kiadója, meglehet, tiltakozna, hogy magyarbarátnak nevezem legújabb - ezúttal hazánkat bemutató - kötetüket. Hadd szögezzem le tehát nyomban: nem azért teszem ezt, mert irányunkban érzett elfogultságot, az objektív tájékoztatás hiányát fedeztem fel a mű lapozgatása közben. A szerző alapos felkészültsége, a tiszteletre méltó műgond, precizitás, nem utolsósorban a stílus azonban azt is sejtetni engedi, hogy a Blue Guide Hungary-jának írója, Bob Dent szereti ezt az országot, ahol évek óta él. Mit tartalmaz ez az indexszel együtt 366 oldalas, az Egyesült Államokban és Kanadában is terjesztett, egyáltalán nem olcsó (Angliában ára csaknem 13 font) „paperback”, azaz zsebkönyv? Először is, bő negyven oldalon egy bátor mutatványt: összefoglalót Magyarország történelméről, mai politikai, társadalmi és mindennapi életéről, művészetéről és építészetéről, irodalmáról, zenéjéről. Minden elismerést megérdemel, mi mindent bűvészkedett e dióhéjba Bob Dent. Térképeket a honfoglalástól és a kalandozásoktól napjainkig (utóbbin feltüntetve a kisebbségi sorba került magyarság elhelyezkedését is); szó esik Géza fejedelemről, Mátyásról, a XIX. századi reformkorszakról, Trianonról és ’56-ról; a napjaink változásait megelőző reformkísérletekről; mindennapjaink gondjai között a lakáshiánytól kezdve az egészségügyi ellátás feszültségéig és a személyi jövedelemadó bevezetéséig egy sor dologról; a tavaly júniusi Nagy Imre-temetésről és a szabad választások beköszöntéről. Az irodalmi összefoglalóról csak anynyit, hogy angolra fordított magyar művek válogatott jegyzéke is csatlakozik hozzá. Az útikalauz tájakat, városokat leíró része hazánk leglátogatottabb vidékeit, nevezetességeit veszi sorra. Mintegy húsz oldalt szán - Hegyeshalomtól Budapestig - Nyugat- Magyarországnak, száztíz oldalt Budapestnek, mintegy húszat-húszat a Dunakanyarnak és a Balatonnak, bemutatja Székesfehérvárt, Veszprémet, Pécset, Kecskemétet és Szegedet, Egert és Debrecent, Borsod-Abaúj-Zemplént, valamint - „egyéb látnivalók” címszó alatt - Hollókő, Ják, Zsámbék és Ráckeve nevezetességeit. A vidéki városokba mindanynyiszor a fővárosból kiindulva vezet el a könyv, nem feledkezve el az útba eső érdekességekről sem. Épp e logikus szerkezet miatt lóg ki egy kissé a sorból az említett „egyéb látnivalók” fejezete, s talán megért volna még néhány oldalt - az már a recenzens elfogultsága, ha azt mondja: többet is - a Debrecentől keletre eső Nyírség, Szatmár, Bereg. E vidékek ugyanis említetlenül maradnak, holott táji szépségei és műemlékei egyaránt érdemessé teszik az érdeklődésre, ha az idegenek fogadására - igaz, ami igaz -, kevéssé is készültek fel még errefelé. Kritikai megjegyzés azonban mindössze ennyi. S ha a tárgymutatót ütjük föl, bizonyos, hogy némi ellágyulás is erőt vesz a magyar olvasón, mert ily neveket találhat a londoni A & C Black és a New York-i W. W. Norton kiadók Blue Guide-jának indexében: Anonymus, Arany János, Bethlen Gábor, Csokonai Vitéz Mihály, Wesselényi Miklós, Zsolnay Vilmos... B. I. Két bécsi művész - itthon Nyrom és Zsu Sajó Pápán Mindkét, Ausztriában élő magyar képzőművész neve ismerős lehet olvasóinknak. Nyrom első hazai, egyéni kiállítása 1987- ben, a budapesti Dorottya utcában volt, képei, bronz-, sárgaréz és vasplasztikái nagy sikert arattak. A batiktechnikát alkalmazó Zsu Sajó csaknem tíz évvel korábban, Keszthelyen állította ki először - hazai közönség előtt - munkáit. Róla legutóbb akkor írtunk, amikor bemutattuk a nyugatdunántúli Karmacs temetőkápolnáját, melyet Zsu Sajó magyarországi kiállításainak bevételéből állított helyre. Ezúttal a két, bécsi magyar művésznő együtt mutatkozott be, Pápán. Nyrom bronzplasztikája Velencei részlet, Zsu Sajó batikján
