Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Arzénperek a londoni Barbican színpadán Háy Gyula: Have Az 1929-es tiszazugi arzénes asszonyokról szóló színmű sokak szerint Háy Gyula legjobb drámája. Az öröklés menetét és tempóját légypapírról leoldott méreggel „intéző” asszonyok sorsát, társadalmi hátterét bemutató művet nemrégiben a világhírű Royal Shakespeare Company is műsorra tűzte. Az előadásnak a szerzőn és a darab témáján túl egy további magyar vonatkozása is volt: a zenei betéteket és a táncokat a Londoni Magyar Néptánccsoport vezetője, Baracsi József tanította be. Ephraim Kishon komédiája A tel-avivi maffia Békéscsabán Hát ezt is megértük! Izraeli író darabját izraeli művész állította színpadra - Békéscsabán. Természetesen, mindketten magyar származásúak. Egy időben érkeztek Izraelbe, egy kibucban, együtt sajátították el a héber nyelv alapjait, együtt léptek fel közös előadóestjeiken, majd, megtörve a jeget, együtt „ugrottak fejest” a héber kultúrába. Ok ketten - Ephraim Kishon, azaz Kishont Ferenc az író és Rónai András a rendező - a tel-avivi „magyar maffia” tagjai, hiszen a magyar kultúra előkelő helyet foglal el Izrael szellemi életében. A humor -Rónait idézve - majdnem kizárólag magyar kézben van, amin ugye nem kell csodálkozni, hisz művelői Karinthy Frigyes országából származtak el... A házasságlevél főhőse, Elimelech Borozovszki Ben-Cur vízvezeték-szerelő (Harkányi János) kibucból költözött a városba, de szíve mélyén nem képes elszakadni az ottani életformától. A hagyományok mértéktartó tisztelete éppúgy hozzátartozik az életéhez, mint a közösségért végzett munka fontosságának jóleső tudata. A kibuctagok és a más létformát élők ellentmondásos kapcsolata talán Jelenet Ephraim Kishon komédiájából, amelyet az Izraelben óló Rónai András rendezett , . FOTÓ: ILOVSZKY BÉLA. MTI érthetetlennek tűnik az idegen számára, ám nagyon is valós probléma Izraelben, ahol az országépítés időszakában, az ötvenes-hatvanas években a „kibucnyikok” képezték az ország elitjét, s még ma is akadnak magas beosztású tisztviselők, akik a kibucból járnak be a hivatalba. Noha a vígjáték szituációi, szófordulatai tipikusan izraeliek, a darab hangvétele a pesti humorban gyökerezik. Típusai éppúgy hordoznak sajátosan izraeli, mint általános emberi vonásokat. Sifra, a feleség (Felkai Eszter) és Jaffa, a szomszédasszony (Szentirmay Éva) az örök asszonyi tulajdonságokat testesítik meg, míg Ajala (Fazekas Andrea) a „lázadó ifjúság” képviselője. Az, hogy Ajala végül is nem Róbertét (Somló Gábor), a szülők házasságleveléhez csökönyösen ragaszkodó, konzervatív, sótlan fiatalembert választja, hanem Bükit, a lezser kibuctraktorost (Árdelán László), természetesen az író „ítéletét” példázza. Szép, szép a hagyományok tisztelete, de csak akkor, ha nem áll szöges ellentétben az ésszerűséggel, a szabadsággal. Mert minek házasságlevél két embernek, akik huszonöt éve élnek együtt, és akiket mindenki házaspárnak tart? Minek megesküdni azoknak, akik már egybekeltek valamikor, ha nem is személyesen, a rabbinátuson... Olyan ez - ahogy Elimelech mondja -, mint bárkát építeni az özönvíz után... TARJÁN VERA A Novotrade Rt. kezdeményezése A színházért szól a harang A látványosan fejlődő Novotrade Rt. már régen túlnőtte eredeti, számítástechnikai profilját, és most olyan, figyelmet érdemlő vállalkozásba fogott, amely sokat jelenthet a világban szétszórt magyarság anyanyelvi kultúrájának. Mint az új vállalkozás két vezetője, Vajda János és Szűcs Attila elmondotta, magyar színházi előadások videofelvételét kívánják eljuttatni olyan, ellátatlan hazai és külföldi területekre, amelyek közönsége ezeket az előadásokat egyébként aligha élvezhetné. így például a kaposvári színház előadásait nem a saját természetes vonzáskörzetében, hanem mondjuk Nyíregyházán, vagy éppen Torontóban szeretnék a közönség elé tárni. Hangsúlyozták, hogy nemcsak mai előadások, hanem - a Magyar Színházi Intézettel kötött megállapodás alapján - régebbi előadások felvételeiből is állna a kínálatuk. Az archív felvételek egy része ugyanis képileg és művészileg is használható, noha az sem titok, hogy a két-három évtizeddel ezelőtt felvett előadások technikailag elmaradnak a mai világszínvonaltól. Értékük azonban az, hogy képesek felidézni egy-egy régi, nagy sikerű előadás hangulatát vagy közkedvelt művész alakját. Az elhatározást egyrészt a jelentkező közönségigény, másrészt az a szándék is szülte, hogy a vállalkozással a közismerten szűkös anyagi helyzetben lévő színházaknak, és - egy alapítvánnyal - a diákszínjátszásnak is segíteni kívánnak. Ami pedig a gyakorlati megvalósítást illeti, a megrendelt felvételeket közvetítők kikapcsolásá-
