Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-15 / 12. szám

22 MÚLTUNK, TÖRTÍ NF.LMÜNK

TESTIMONIUM MATURITATIS

Érettségi tegnap és holnap

Gustave Flaubert, a múlt század nagy francia regényírója ifjú kora óta szenvedélyesen gyűjtötte a közhelyeket, amelyekben az emberi butaság jellegzetes megnyilvánulásait látta. Ebben a gyűjteményben, a Közhelyek Szótárában az érettségi címszó is szerepei: Baccalauréat = former contre. Vagyis: érettségi = szidni szokták. Ami azt is mutatja, hogy már több mint száz esztendővel ezelőtt sem volt minden rendjén a matúra körül.

A nyomok Németországba, pontosabban a 18. századi Poroszországba vezetnek. Amint kiláboltak a harmincéves háború pusztításaiból, lassan javult az élet, éledezett a tudományos munka. Az egyetemekre törekvők száma feszegetni kezdte a középkorból fennmaradt szűkös kereteket. Sok jobbágy- és kézművescsalád fia is errefelé kereste a felemelkedés útját. Az uralkodó körök gátolni kívánták ezt a folyamatot: jelszóvá vált a selectus ingeniorum, a tehetségek kiválasztása. Ilyen előzmények után adta ki II. Frigyes Vilmos király iskolai főtanácsosának 1788. december 23-i ediktumát, az érettségi vizsgálat bevezetéséről.

TANÚSÍTVÁNY AZ ÉRETTSÉGRŐL

Azok az iskolák, ahol az érettségik folytak - középiskolákká lettek. A végbizonyítványba ezt írták: Testimonium Maturitatis. Azaz: bizonyság, tanúsítvány az érettségről. S ha nem sikerült a matúra? A jelölt éretlenségét tanúsító bizonyítvány egyáltalán nem zárt el senkit az egyetemi felvételtől, csupán az ottani kedvezmények élvezetétől fosztotta meg. A szegény ember fiának tehát mindenképpen tehetségesnek kellett lennie. Érettségi nélkül közülük vajon ki győzte volna fizetséggel, teljes költségmegtérítéssel az egyetemi esztendőket?

A felvidéki Igló városának evangélikus főgimnáziumában 1866-ban vezették be az érettségi vizsgát. Az 1898-ban maturált diákokat örökítette meg ez a felvétel a tízéves érettségi találkozón