Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
52 MESESZÓ MORA FERENC A hatrongyosi kakasok Egyszer a hatrongyosi bíró kakasa, ahogy a szemétdombon kipergél-kapargál, talál egy fületlen gombot. Nosza, fölugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja magát hét határ hallatára: Kukurikú, Kelemen! Mit leltem a szemeten! Hatrongyosi bíró fia, Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen.- Mutasd csak, kis kakas, mid van neked?- Nem tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda - feleselt a hatrongyosi bíró kakasa, s beugrott a sövény közé. Utána Kelemen, s a hatrongyosi bíró fia úgy megbúbozta a hatrongyosi bíró kakasát, hogy egyszeribe eleresztette szegény feje a fületlen gombot.- Kukurikú, Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad a kakast, majd megbánod még te azt! - sivalkodott a kis kakas, s egyszeribe összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait: Hatrongyosi kakasok, gyorsan ide szálljatok!- Nem telt bele egy kukurintésnyi idő, már akkor ott voltak a hatrongyosi kakasok. Öregbíró kakasa, kisbíró kakasa, kántorék kakasa, harangozó kakasa - több kakas nem volt Hatrongyoson. Mit tanácskoztak, mit nem, azt a sárga cserebogár, amelyik arra repült, jobban meg tudná mondani, ha a hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült egy cinege, s odaszólt a kakasgyűléshez: Hatrongyosi kakasok, Mi az újság nálatok? bosszút állunk Hatrongyoson - felelték a kakasok.- Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem-vastag, nagy - csúfolódott a cinege.- A fele se tréfa ennek - meresztgették a taréjukat a hatrongyosi kakasok. - Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson, mert nem kukorékolnak nekik a hatrongyosi kakasok.- Hatrongyosi kakasok, jaj de nagyon okosok! - nevetett a cinege továbbrepülve. A hatrongyosi kakasok pedig elmentek aludni, hanem előbb keményen megrázták egymásnak a taréját. „Kakas tesz feladást, huncut, ki nem állja” - annyit jelent ez kakasnyelven. Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát: Kukurikú, virradóra, éjfél után három óra! Egyszerre talpon volt Hatrongyos, s mérgében majd lenyelte a fejét a hatrongyosi bíró kakasa.- Ez a kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék kakasával! Három kis kakas úgy kimarta maga közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig a hatrongyosi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak, azok még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több kakasszó Hatrongyoson. Ne tudja a hajnal, mikor kell neki hasadni. Hát, uramfia, a fél szemét még ki se nyitja másnap a harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára: Kukurikú, emberek, hajnallik már, keljetek! Bizony az lett a vége, hogy a harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igazi ügy árulóját. Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas, akik otthon maradtak: kisbiró kakasa, öregbíró kakasa. Kisbíró kakasa állta is a fogadást másnap hajnalig, hanem akkor már nem bírt magával: Kukurikú, kelj, kelj, piros hajnal, serkenj! Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az ég alján.- Jaj, mit tettem, jaj mit tettem! - sipított a kisbíró kakasa, s úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma sem állt meg. Nem maradt már egyéb kakas Hatrongyoson, csak az öregbíró kakasa. Le se merte hunyni a szemét egész éjszaka, nehogy álmában elkukurítsa magát valahogy. Jaj neked, Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj neked, Hatrongyos, sose látod többet a szép piros hajnalt, nincs, aki felköltse! Néz, néz a sötétségbe a hatrongyosi bíró kakasa: hát egyszer csak megpirul ám az ég alja, s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal. Mosolyog, mosolyog, egyre jobban mosolyog, szinte csúfolódik:-Tudom én az időt kakasszó nélkül is!- Kukurikú, ilyen szégyen többet engem sose érjen! - rikkantotta el magát az utolsó hatrongyosi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát. Azóta Hatrongyoson nincsen kakas, s a hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret. RAJZ: KARAKAS ANDRÁS
