Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
HAZAI KÖRKÉP 47 Erzsiké néni majd harminc éve a főbejárat jegyszedője. Ilyenkor mindig feláll a ruhatári pihenőszékről, s bejön a nézőtérre. Ezt sohasem hagyja ki.- Nem engedik le a színpadról. Pedig mennyit dolgozik! - mondja együttérzően. A jegyszedő néni véleménye Akivel Erzsi néni együtt érez, nem csupán színigazgató. Németh Sándor kedvelt-szeretett színész, táncos-komikus is. Már huszonnyolc éve.- Húszévesen, gyerekfejjel jött ide az Operettszínházba - emlékezik Erzsi néni. - De már az első este valósággal szétverte a színpadot, úgy táncolt. A közönség azóta is dédelgeti. Joggal, megérdemli! Mindig mosolyog. Közvetlen is. Mindenkihez van egy jó szava. Szerény. Mintha nem is ő lenne a direktor. Pedig már egy esztendeje is elmúlt, hogy kinevezték. Ennyi Erzsi néni véleménye. A nézőtér is őt igazolja. Kálmán Imre Cirkuszhercegnője vitathatatlanul pesti siker 1990-ben is. De nemcsak Pesten. Az elmúlt nyár végén 53 alkalommal játszották Münchenben, persze németül. A Deutsches Theaterben hetvenötezren nézték meg. Egyöntetű volt a vélemény: temperamentumos, látványos előadás. S most itt, a „pesti Broadwayn” tanúsíthatóan hasonló a fogadtatás. A hajdani Somossy Orfeum helyén, a Nagymező utcában 1922 óta állandó vendég a siker. Táblás ház minden este. A magyar operett nem porosodik, a magyar operett eleven. Itt még nyíltszíni taps köszönti a belépő primadonnát, és itt még virágcsokrokat dobálnak fel a finálé után. Itt nem sznobok az emberek! Engednek a dallam, a tánc, a látvány hatalmának... Söröskorsó, teával Szerencsém van. Előadás után a színházban marad a direktorszínész. Szívesen vár az öltözőben. Nehéz vele szót váltani. Egyszerűen nem érhető el. A titkárnője hetekig szabadkozik:- Ezen a héten Bécsben játszik, a Volksoperben. Igen, ott is a Csárdáskirálynő Kerekes Ferkója. Itthon? Tessék megpróbálni. De ne este. Akkor majd’ minden darabban benne van. Igen. A Víg özvegyben, a Csárdáskirálynőben. Meg az Ének az esőben. Talán a Cirkuszhercegnő... Akkor, esetleg. Wladimir herceget felváltva játsszák. Azért csak tessék próbálkozni! - biztat a titkárnő. Ezen a májusi szombat délután, pontosabban fél hatkor, kora este, két előadás között van egyetlen órája Németh Sándornak. Nincs külön öltözője. Negyedmagával készül itt az előadásokra. Az ajtón szigorú betűrendben a művészek nevei: Farkas Bálint, Hadics László, Mucsi Sándor, Németh Sándor. Itt ő csupán a negyedik. Egy a sok közül. Mosolyog, mintha csak egy alkalmi sétáról érkezett volna. Előtte söröskorsó:- Kicsit megfáztam - magyarázza. - De most öten is influenzásak vagyunk. Sipeki Tibor rekedten énekelte Mister X-et. A másik két tenorunknak, Jankovits Józsefnek és Virág Józsefnek is 38 fok felett van a láza. Majdnem elmaradt az előadás. Pedig azt nem lehet. A szombat délutáni közönség a legkedvesebb. Autóbuszokkal érkeznek. Kilométerekről.- És önnek mennyi a láza?- Nincs hőmérőm - válaszolja, s emeli a söröskorsót. Észreveszi csodálkozásomat:- Citromos tea van a korsóban. Literszámra iszom. Ez a meghűlés egyetlen gyógyszere. Számomra. Nem kér? Monitor itt, monitor ott S mert nem kértem, ő szabadkozik: a két előadás közti szünetben járjuk körül a színházat. Neki muszáj. Tartsak vele. A Nagymező utcában 1922 óta állandó vendég a siker
