Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-06-01 / 11. szám

40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Rodolf Hervé tárlatán A polaroid fotózás művészete Rodolf Hervé párizsi fotóművésszel a budapesti Vasarely Múzeumban megrendezett kiállításán beszélgettünk. Az első kérdésünk éppen a hely­színről érdeklődött: miért éppen erre a múzeumra esett a választása? Ez eset­leges, vagy van valami­lyen személyes kötődése a művészhez?-Természetesen közel­állónak érzem magam Va­­sarelyhez, annak ellenére, hogy én mást csinálok mint ő. Fotóztam is neki. Mégsem ez indokolta a helyszín megválasztását. A Vasarely Múzeum ha­gyományosan lehetőséget biztosít külföldi művészek magyarországi bemutat­kozására. Éppen előttem szerepelt Mark Anna - most pedig én állítok ki. Itt nyílt lehetőségem egy világkörúton lévő összeál­lításom magyarországi be­mutatására. Az útvonal: Párizs, Barcelona, Mad­rid, Milánó, Róma, Genf, Berlin, London, s április elejétől június végéig: Bu­dapest.- Mi ennek a kiállítás­nak a sajátossága, mi az újdonsága?- Polaroid technikájú expozíciókat mutatok be, igen változatos és kevert eszközök felhasználásá­val, mondhatni show-for­­mában. Egészen új variá­ciókban, ami úgy gondo­lom újszerű lesz a magyar közönségnek. Van itt fotó, fotómontázs, festmény, video, fény- és hanghatás. A polaroid fotózást mint új technikát szeretném itt, Közép-Európában elter­jeszteni. Remélem, kiállí­tásommal sikerül megte­remteni a három pólus egységét: a mű, a művész és a befogadó közötti al­kotó kapcsolatot. Szeret­ném megszerettetni a né­zővel a polaroidot, hogy bárki, aki majd kezébe ve­szi, csodálatos képet al­kosson vele.- Édesapja, Lucien Hervé fotóművész új terü­letet fedezett fel: az építé­szeti fotót. Ön milyen új területre tört be?- A színházba. Sokat dolgozom színészekkel, rendezőkkel, s a polaroid pillanatképeim sokat segí­tenek nekik is.- A stílusirányzatok nyelvezetében hogyan de­finiálja önmagát?- Professzionális ama­tőrként. Amiket én most csinálok, az az avantgárd stílushoz tartozik, bár mindnyájan tudjuk, hogy a művészet világtörténeti fejlődése a klasszikus és avantgárd stílus között ciklikus jellegű. Én Maja­kovszkij sorait vallom ma­gaménak: „Az utcák az ecseteink - a tere, a palet­táink”. FARKAS ENDRE Kanadai magyar mérnökök rendezvénye Eötvös Loránd-bál ösztöndíjakat ad, külön-Meglehetősen különös, ha egy bálnak egy fizikus a névadója. A magyará­zat: a kiváló magyar tu­dós-pedagógus mérnökök vigasságát „népszerűsítet­te” plakátokon és meghí­vón, mégpedig Torontó­ban, Kanadában. A Kana­dai Magyar Mérnökök Egyesülete évtizedek óta segíti tagjai szakmai előre­jutását, támogatja az újon­nan érkezett magyar szak­embereket. Az egyesület bözo tudományos es kul­turális rendezvényeket szervez, s mindezen tevé­kenység támogatására minden évben meghirde­tik a fényes külsőségek között megrendezett Eöt­vös Loránd-bált, az éppen végzős magyar származá­sú diplomások tiszteleté­re. Az est fővédnöke ez idén Lincoln M. Alexan­der, Ontario tartomány kormányzóhelyettese volt. Bemutató Szolnokon Új magyar dráma Vadregényes spanyol táj, hispániai egzotikum. Tűzpiros rózsa a szép ci­gánylány ébenfekete hajá­ban. Díszes öltözetű, dél­ceg torreádor. Végzetes szerelem, hűtlenség, gyil­kos féltékenység. Legtöb­bünknek efféle romanti­kus kliséket jelent a Car­men - az opera. Érthető, hogy Márton László, egyik legifjabb színmű­írónk, nem Bizet dalművé­ből próbálta „előbányász­ni” új Carmen-drámája té­máját. Inkább a kevésbé ismert eredetit, Prosper Mérimée tömör, száraz, mondhatni, tárgyilagos

Next

/
Thumbnails
Contents